Kedves keresztények, szerintetek a szerelem örök?

A földi értelemben vett szerelem nem az. A túlvilági életben nincsenek biológiai funkciók, anyagcsere, ösztönök, ösztön alapú érzelmek, meg ilyesmi nincs.

[link]

Idézem a fenti link szövegéből ami ide vonatkozik:

Feltámadásukkor nem a földi, biológiai testünket kapjuk vissza, hanem más formában támadunk fel, de "hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló" (1Ján 2,3). "Érzéki testet vetnek el, szellemi test támad föl" (1Kor 15,44). A feltámadott testnek (nem szarx, hanem szóma) az örök életben (nem biosz, hanem zoé) nem lesznek biológiai szükségletei. "Isten országa nem eszem-iszom" (Róm 14,17), "nem nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben" (Mt 22,30). Az üdvözültek különböző mértékben részesülnek a mennyei áldásokból, evilági érdemeik szerint: "Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól. Ilyen a holtak feltámadása is" (1Kor 15,42-43). "Akkor az igazak ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában" (Mt 13,43).

"A túlvilági életben nincsenek biológiai funkciók, anyagcsere, ösztönök, ösztön alapú érzelmek, meg ilyesmi nincs."

Ez ám az élet, maga lehet a Paradicsom.

# 5

Nem, ez nem az élet (biosz), hanem az örök élet (zoé) :)

És nem a Paradicsom, mert ott voltak biológiai funkciók. Ez a Mennyei Jeruzsálem lesz.

"Akkor bátran lehet mondani, hogy a földre senki nem fog feltámadni?"

Bátran lehet mondani. (Csak egy JT meg ne hallja!)

Ha az egyházi válások arányait nézzük,akkor nem :)

Körülbelül ugyanannyi a válások aránya a keresztények körében is,mint a nem vallásosok között.Valamit nem jól csinálnak a keresztények,pedig ebben (is) példát kéne mutatniuk!

# Roland

"Körülbelül ugyanannyi a válások aránya a keresztények körében is,mint a nem vallásosok között."

Ha egy kalap alá vesszük az összes felekezetet, akkor nagyjából igen. De nagyon nagy a szórás, ha felekezetenként külön nézzük őket.

De abban teljesen igazad van, hogy ebben is példát kéne mutatni.

"A szeretet soha el nem fogy." (1Kor 13,8)

Azaz igen. Az "Istennek szerelme - agapé - kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által". (Rm 5,5) Azaz ugyanaz a szeretet van a hívők szívében, mint Istenben, legfeljebb nem ugyanabban a mértékben.

Ami tisztázandó, hogy te mit értesz szerelem alatt. Ha arra a tűzre gondolsz, ami a fiatalok szívében gyullad, amikor látni vélik az igazit, az idővel elmúlik, mivel nem az agapé gyújtotta, még csak nem is a filosz, hanem az erosz. Nincs ezzel semmi baj, ha megfelelő mederbe van terelve, de már a földi élet is azt látszik igazolni, hogy ez a szenvedély idővel átalakul. Én harminc éve ismerem a feleségemet, huszonöt éve vagyunk házasok, és jobban szeretem, mint annak idején, pedig akkor azt gondoltam volna, hogy ez lehetetlen. De már nem úgy bolondulok érte, mint annak idején, hanem úgy szeretem, hogy közben józan vagyok, és ezt az állapotot többre értékelem, mint az előzőt. Ha elcserélhetném az akkorival a mait, eszembe sem jutna, hogy meg is tegyem.

Az erosz kizárólag ebben az életben hajtja az embereket. Sokan gondolják, hogy ha így áll a dolog, jobb volna, ha maradna így minden. Ahhoz az óvodáshoz tudnám hasonlítani az így vélekedőt, aki nem tudja elképzelni az életét a macija nélkül, és legszívesebben inkább soha nem nőne fel. Ahogy azonban ő sincs megkérdezve, hogy akar-e felnőni, mi sem vagyunk megkérdezve, hogy mi a véleményünk róla, hanem kész tények elé vagyunk állítva, hogy csak itt van szexualitás. De ahogy egészséges felnőtt ember nem gondol a néhai macijával, odaát sincs olyan személy, akinek hiányozna, csak az elkárhozottaknak, mert ők mindenben hiányt szenvednek: éhség, szomjúság, megfelelően temperált klíma, légszomj, szexuális kívánság, a drogosoknak a drog, a bagósoknak a bagó. Sajnos a számukra ez a hiányérzet idővel csak növekszik, sohasem enyhül és soha nem teljesül. Ezért kell addig segítségül hívni az Úr nevét - Jézust -, amíg lehet. Nélküle lehetetlen oda kerülni, ahol nincsenek betöltetlen szükségek.