Mi a különbség a jó értelemben vett önállóság és az Istentől való különállás közt? Mennyire élhet az ember a szabadságával, és honnan tudhatja, meddig mehet el benne?

"Csak az a baj, hogy a felelősség akkor is rajtunk van, ha nem tudtuk a döntés pillanatában, hogy az rossz. ...." - Isten nem várja azt tőlünk, hogy tökéletesek legyünk, hiszen pontosan tudja, hogy a bűn uralkodik rajtunk. De még is különbséget tesz a szándékos és a nem szándékos bűn között. Ha olyan bűnt követünk el, amelyet "nem tudtuk a döntés pillanatában, hogy az rossz", akkor Krisztus váltsága, és közbenjárása értünk a megmentésünket jelentheti. Amit Isten megbocsájt, azt soha többé nem számolja fel nekünk.

Persze egészen más a helyzet, ha az ember szándékosan lépi át az Isten törvényét és alapelveit. A Biblia pontos felvilágosítást ad erről.

"Mennyire élhet az ember a szabadságával, és honnan tudhatja, meddig mehet el benne?"

A szabadságod addig terjed,amíg tudatos vagy arra,hogy mit jelent a szabadság.Isten nem parancsolgatni akar neked,hogy eddig elmehetsz,tovább nem.Hanem megkérdezi,hogy jó-e az neked amit épp csinálsz,vagy tenni,mondani készülsz.

Bármit megtapasztalhatsz az életben,amit szeretnél(ok,nem biztos,hogy milliárdos leszel)a kérdés mindig az,hogy az adott dolog tényleg a javadat szolgálja-e vagy nem.

"Úgy érted, hogy jó érzés-e nekem, amikor megteszem vagy kimondom, vagy pedig, hogy a későbbiekben a javamat szolgálja-e?"

Hmmm...na igen...Az élet változás,fejlődés.Ezért ha belegondolsz,valójában nincs olyan,hogy hibás döntés,mert nem tudhatod pontosan,hogy hová vezet egy döntésed,mivel minden út vezet valahova.Pl:Tegyük fel,zavar valami a kollégád viselkedésében,de nem szólsz neki,mert hát a szeretet nevében elviseled(valójában csak konfliktuskerülő jófiú vagy)tehát egyrészt azt hiszed jó úton vagy,hiszen a szeretet nevében jársz el.Nem akarod megbántani a másikat(ami mögött az van,hogy nem akarod,hogy rossz véleménnyel legyen rólad)De végül kimondod neki,mielőtt az elnyomott frusztráció agresszióba csapna át.És abban a pillanatban megkönnyebbülsz,és érzed,hogy helyesen cselekedtél.Az őszinteségednek viszont az lesz az eredménye,hogy a kollégád alád tesz,lejárat a főnök előtt,és mivel a főnök primitív,ezért hisz neki,és téged kirúg.Azt hiszed,hogy mégis rosszul döntöttél...De egy hónap múlva találsz egy szuper állást,ahol mindenkivel kijössz,a fizetés sem rossz,és a munka sem.

De nézzünk egy másik verziót:A kollégádnak leüvöltöd a fejét,ököllel vered az íróasztalát.Ez ugye látszólag nem egy bölcs döntés.De lehet,hogy mégis? Mert lehet,hogy a kollégáddal ezt még senki sem tette meg,és ezért hiszi magáról,hogy ő az Atyaúristen felettese.És pont te segítettél a fejlődésében,hogy koppanjon egy nagyot,és ezentúl ne játsszon másokkal felelőtlenül.És közben te is haladsz az utadon,mert ugyanúgy kirúg a főnök,de ugyanúgy meg is találod a szuper állást máshol,és neked azt is megmutatta a tapasztalatod,hogy középen kell lenned,mert csak így lehetsz kiegyensúlyozott:Voltál már jófiú,nem jött be,voltál dühöngő vadállat,láttad,hogy ez sem megoldás.Kellett mindkét tapasztalat ahhoz,hogy ezentúl megtanuld helyesen kezelni a konfliktusokat.Tehát mindketten jól jártatok,mert mindkettőtöknek arra volt szüksége,ami történt.

Relatív,hogy mit nevezel jónak vagy rossznak.Ha látod valamiben a fejlődés lehetőségét,akkor nem nevezed rossznak.Persze van olyan,hogy helyes döntés:Ha megölsz valakit,az is vezet valahova,de nem minden élettapasztalat szükséges...lehet,hogy másnak igen,mert ő egy más szinten van mint te,és más az útja.

"Az a bajom, hogy szerintem mindent és mindennek az ellenkezőjét meg lehet valahogy magyarázni, és így nem marad semmiféle fix kapaszkodó."

Igen,ez így van:D

16-osnak

"Az a bajom, hogy szerintem mindent és mindennek az ellenkezőjét meg lehet valahogy magyarázni, és így nem marad semmiféle fix kapaszkodó." - ez akkor igaz, van így, ha az emmber maga akarja meghatározni a szabadsága mértékét(annak mértékét, hogy met lehet, és mit nem). Akkor valóban ahány ember, annyi féle mérték van.

Ádámék úgy gondoltták, megengedhetik maguknak...már tudhuk, hogy rosszul gondolták.

Ezért egyszerűbb, ha az Isten nézőpontját vesszük figyelembe ebben a dologban. Az mindig pontos, és megbízható.

"Ádámék úgy gondoltták, megengedhetik maguknak...már tudhuk, hogy rosszul gondolták."

Némileg ez is relatív.Ha állandóan csak színtiszta jó létezne,akkor öntudatlan robotok lennénk,hiszen nem lenne választási lehetőségünk.

"Ezért egyszerűbb, ha az Isten nézőpontját vesszük figyelembe ebben a dologban. Az mindig pontos, és megbízható."

Ok,és mit nevezel Isten nézőpontjának? Mert erről még a Biblia sem ír egységesen.