Mi a különbség a jó értelemben vett önállóság és az Istentől való különállás közt? Mennyire élhet az ember a szabadságával, és honnan tudhatja, meddig mehet el benne?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Hadd kérdezzek vissza!
Hogyan méred az Istentől való különállásod mértékét?
Közvetlenül, vagy közvetítőn keresztül tartasz kapcsolatot Istennel?
Ki akar a szabadságod korlátozására késztetni, Isten, vagy valamely embertársad, Isten "nevében"?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
A szabadságban nem lehet "úgy elmenni". Nem úgy kell értelmezni a szabadságot, mint a hangerőt, hogy teszek-e rá még egy lapáttal, és átjön-e a szomszéd vagy sem.
A szabadság a döntési szabadságot jelenti. Dönteni pedig folyamatosan döntenünk kell, nem bújhatunk ki alóla.
Még a legtriviálisabb dolgokban is csak kétféleképpen dönthetünk: jól vagy rosszul. Szabad akaratunkból dönthetünk a jó döntés és a rossz döntés között. Ezt jelenti a szabadság, de hívhatnánk felelősségnek is, ugyanazt jelenti.
A jó döntéseinkkel Isten mellett döntünk, a rossz döntéseinkkel Isten ellen. Ha úgy döntök, hogy körülnézek a zebrán és megmosom a fogam, az jó döntés, mert ezzel a biztonságomat és egészségemet óvom, ami Istennek tetsző. Ha úgy döntök, hogy nem mosok fogat és nem nézek körül, azzal veszélyeztetem az épségemet, ez Istennek nem tetsző.
Nagyjából ilyen egyszerű az egész. A szabadság nem az, hogy mindent megtehetsz (bár sokan igyekeznek ezt bebeszélni), hanem az a szabadság, hogy k..vára te vagy a felelős minden döntésedért.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
A szabadság annyit jelent, hogy te hozhatod meg a saját döntéseidet. Persze a felelősség ugyanúgy a tiéd, a szabadság nem azt takarja hogy bármi hülyeséget megtehetsz következmények nélkül, a lényege egy szabad döntésnek hogy nem kényszer vagy külső befolyás hatására indulsz egy úton jobbra vagy balra, hanem saját magad mérlegelheted melyik mivel járna számodra, és ez alapján választasz, merre indulj tovább.
A vallásokat sokan úgy képzelik el, hogy megkötik az embert, mit szabad mit nem. Ez egyes felekezeteknél, bár inkább a szekták körében igaz is lehet, vannak helyek ahol tényleg az agymosás a cél... de egy jó vallási közösségben, igaz, vannak szabályok, de ha belegondolsz, például a ne ölj, ne lopj, tiszteld anyádat és apádat parancsolatokba a keresztényeknél; ha valaki csak azért nem lop, mert van egy ilyen parancsolat és fél a büntetéstől, ott a hiba az illető ember értékrendjében keresendő. Ezt például így már nem is sorolnám a szabadság tárgykörébe.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
A #3-mal egyetértve annyit tennék hozzá, a döntésed mindig attól függ, mennyit értesz meg a helyzetből. Ha széleskörűen, árnyaltan átlátod, a sokféle lehetőség közül megtalálhatod a legjobbat. Mindig ki fog derülni, hogy számodra a legjobb az a döntés, ami minimálisan másokat se sért, ha lehet, nekik is hasznos. Hogy ezt észrevedd, ahhoz kell bizonyos ismeret.
Még abban is, hogy mikor veszed észre, döntéseidben korlátoznak. Tudásodon múlik, milyen apróságokban nem engedsz a korlátozásnak. Minél erősebb az, annál kevésbé van lehetőséged egyedül tenni ellene. Az összefogás pedig összehangolást is igényel. Azt is helyesen kell megítélni, miben áll a korlátozás, ki a felelős érte, a probléma egy oka egy ember, vagy pedig egy rendszer hibás működése, ahol az adott embernek már nincs más lehetősége.
Minden korlátozás ellen fel kell lépni, de azt felismerni, a korlátozás öncélú-e, borzasztó nagy felelősség. A hibás döntéssel nemcsak magadnak, másoknak is kárt okozhatsz, ehhez pedig nincs jogod.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
A Teremtő leíratta ezeket.
Jézus is rá világított erre.
Élhetsz önállóan Isten nélkül, ám az azt jelenti, hogy nem fogadod el mint jogos szuverént
s lehetsz bármilyen "jó" is, emberi szemszögből nézve, már azzal, hogy kizártad az életedből, nem "támogatod", és nem állsz mellette, a másik felet támogatod.
Jézus ezt a következő képen mondta:
(Máté 12:30) 30 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van,. . .
Jézus nem fogadja el a "tartózkodás" harmadik lehetőségét, ugyan is jelenleg, egy bizonyítási eljárás van folyamatban.
(János 15:14) 14 Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.
Tehát, az életünket szabadon élhetjük, de Isten elvárásaival az életünkben, mert a tetteink határozzák meg jelenleg,hova tartozunk.
Ide, vagy oda.
Meddig mehet el?
Isten látja az indítékokat, aki szándékosan súrolgatja a határokat, annak nem tiszta az Istenhez való viszonya."játszik" Isten türelmével
Ez azt bizonyítja, hogy nincs tiszta szeretet benne Isten iránt, nem számíthat jóra
Isten nem a játszó pajtásunk, hanem az életünk forrása.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Jól túl lett bonyolítva :) keress rá a bűnökre, mint például irigység, önzés, gyűlölet és a többi. Ha ezeket teszed, akkor bűnben vagy, de hidd el, hogy lehet ezek nélkül is élni szabadon. De akit megkötöz, mint például a pénz imádata, az ezt úgysem látja és nem is érzi bűnnek.
Ezek nélkül tiszta az ember és élhet úgy, ahogy akar, de sokkal jobb Isten vezetése mellett, mert úgyis ő látja, hogy mi a jó nekünk. De akár el is olvashatod a szeretet himnuszát,ha mindenkinek az lenne a vezérfonal, akkor jobb világ lenne. De amíg egyesek, nagyon sokan ezt vallási megkötözöttségnek tartja, és azt hiszi, hogy ez káros, addig marad ez a posvány világ tele szennyel.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Szia
Két kérdést tettél fel.
Az első kérdésedre a válasz attól függ, te mit értesz "a jó értelemben vett önállóság" alatt.
Mert az Istentől való különállás, az egyértelműen, a Biblia szerint, lázadás a Teremtő ellen. Ez történt az Édenben.
Megint csak a Biblia szerint "a jó értelemben vett önállóság" az, ha az Isten által felállított korlátok között önállóan választasz a a különféle megoldások között, ahogyan te jónak látod.
Például: a Biblia alapelveket ad azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen a külsőnk, az öltözködésünk. Ilyenek vannak leírva az 1Timóteusz 2:9, 10,a 2Korintusz 6:3, 1Péter 3:4.... Nos amikor döntünk az ültözködésunkel kapcsolatban, ezeket az alepelveket figyelembe véve hozzuk meg a döntésünket. És ez a döntés ahány ember, annyi féle lehet. Tehát nem túlsságosan korlátozó.
A második kérdéseddel kapcsolatban megint csak az Ádámék példáját hozom fel, mert az jól szemlélteti, hogy meddig mehet el, illetve mennyire élhet az ember azzal a szabadsággal, amit Istentől kapott. Lehet élni, és visszaélni vele.
Valóban nagyon lényeges a kérdésed utolsó része: "honnan tudhatja, meddig mehet el benne?"
Nos a Biblia érdekes dolgot ír erről a szabadságról. Jézus azt mondta: "Ha megmaradtok a szavamban, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” János 8:31,32
Viszont Péter apostol tanácsa kijózanító az Istentől kapott szabadsággal kapcsolaatban: „Legyetek olyanok, mint akik szabadok, ámde szabadságotokat ne úgy birtokoljátok, mint a rosszaság takaróját, hanem mint Istennek rabszolgái” 1Péter 2:16
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
10:21-kor, amikor megírtam a válaszomat (2. számú), tudtam hogy ez lesz, de nem akartam előre lelőni a poént.
A kérdezőnek sikerült egy jó kis kérdést feltenni, amire a pünkösdisták, adventisták, baptisták nem tudnak válaszolni, mert ilyen kulcsszavakkal nem találtak idézhető igehelyeket a Bibliában. :)
A jehova tanúit meg nem igazán zavarja a kérdés, valamit ideidéznek akkor is a Bibliából egy random-generátorral, bármiről is legyen szó. :)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
"Hadd kérdezzek vissza!
Hogyan méred az Istentől való különállásod mértékét?"
Nem igazán tudom, hogyan mérhető, az embernek csak megérzései lehetnek, meg egyeseknek olyan megélései, amikre bizonyságként tekintenek, de biztosan csak utólag lehet látni (annak aki hisz a halál utáni létben), hogy mennyire jártunk rossz úton, azaz voltunk külön Istentől, csak addigra már késő. Ezt vallásosságtól, felekezettől függetlenül írom, a puszta logikával gondolkodó ember is feltételezheti, hogy ha rosszat vet, vagy nem vet semmit, annak a hozadéka is csak rossz, illetve hiány lehet. (Aki egyáltalán nem hisz semmiféle halál utáni létben, arra természetesen ez nem vonatkozik.)
"Közvetlenül, vagy közvetítőn keresztül tartasz kapcsolatot Istennel?"
Tudom, hogy nem feltétlenül szükséges direkt közvetítő (papok, szellemi vezetők), mert Isten - ember kapcsolat a legrövidebb és legközvetlenebb út, de végülis a más emberekkel való beszélgetés a témáról is egyfajta közvetítés. Igaz, a hitnek belül kell lennie, de ha meghallgatok másokat, az ő véleményük valamennyire hatással lesz, és lehet, hogy segítenek rávilágítani dolgokra, megerősítenek vagy épp eltántorítanak. Nem hiszek vakon senkinek, de meghallgatok mindenkit, hátha formálja a véleményemet.
"Ki akar a szabadságod korlátozására késztetni, Isten, vagy valamely embertársad, Isten "nevében"?"
Isten "nevében" nagyon sokan próbálják korlátozni az embertömegeket, legyen szó bármilyen vallásról, akár ezotériáról, hatalom, pénz és még ki tudja, minek az érdekében. De tőlük függetlenül is lehetnek korlátozó szabályok (amik persze egyben védelmeznek is), és működnek, akár hisz bennük az ember, akár nem. Ahogy szellemi szinten, úgy fizikai síkon is működnek ok-okozati összefüggések, például az a "tiltás", hogy "Ne nyúlj bele a konnektorba!", ami persze nem igazi tiltás, de felfoghatjuk annak, vagy egy ajánlásnak, mert a következménye az emberre nézve rossz lenne. Úgy is felfoghatjuk, hogy ez a szabadságunkban való korlátozás, mert nem tehetünk meg bármit, amihez csak kedvünk van. De felfoghatjuk úgy is, hogy ez egy segítség, mert felhívják a figyelmünket arra, hogyan kell tennünk, ha jót akarunk magunknak. Ez utóbbi felfogás jobb, mint az első, csak akkor van baj, ha olyan sokféle tanács vagy tiltás van, hogy az embert összezavarják vele. Az egyik azt mondja, ne nyúlj a konnektorba, mert meghalsz (ennél a metaforánál maradva), de jön a másik, aki meg azt prédikálja, hogy bele kell nyúlni, mert ezáltal juthatsz magasabb szintre, és hogy aki tiltja, az csak el akar téged zárni a fejlődéstől és a félelem által alacsony szinten tartani. És ha az ember nem tudja egyértelműen, melyik a helyes, akkor csak csapong egész életében. Én mind a kettőt el tudom képzelni: hogy bátronak kellene lenni, de a félelemkeltéssel rabságban tartanak, és azt is, hogy óvatosnak kellene lenni, de a "bármit megtehetsz, te vagy az Isten" - féle szabados és elbizakodott felfogással a vesztünkbe rohanunk. Mindekettőben van ráció. (Bár a hit túl mutat a ráción.) És sokszor nehéz disztingválni, hogy ez most az a helyzet, amikor lehet merésznek lenni, vagy éppen az engedelmesség lenne a helyes döntés.
"Még a legtriviálisabb dolgokban is csak kétféleképpen dönthetünk: jól vagy rosszul. Szabad akaratunkból dönthetünk a jó döntés és a rossz döntés között. Ezt jelenti a szabadság, de hívhatnánk felelősségnek is, ugyanazt jelenti."
Csak az a baj, hogy a felelősség akkor is rajtunk van, ha nem tudtuk a döntés pillanatában, hogy az rossz. Érvényes az isteni törvényekre is, hogy "a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól"? Vagy az utólagos felismerés és megbánás feloldja az elkövetett bűnt? Tehát a tévedés megengedett? Ha valaki erősen befelé figyel, meghallja a hangot, ami megsúgja, melyik a helyes döntés? Ez a mai világ, a környezetünk sajnos mindent elkövet, hogy az emberek kifelé figyeljenek, minél inkább az anyagiakra fókuszálva, és nagyon erősnek kell lenni, ha ellen akarunk állni.
"de egy jó vallási közösségben, igaz, vannak szabályok, de ha belegondolsz, például a ne ölj, ne lopj, tiszteld anyádat és apádat parancsolatokba a keresztényeknél; ha valaki csak azért nem lop, mert van egy ilyen parancsolat és fél a büntetéstől, ott a hiba az illető ember értékrendjében keresendő."
Hát igen, az szerencsés, ha valakinek a belső értékítélete egybevág a tízparancsolattal. Akkor ő nem csak képmutatásból vagy félelemből tartja be. De pl mi a helyzet egy pszichopatával (tudom, durva a példa, de végülis ők is az emberiséghez tartoznak), akinek a bensője súgja, hogy gyilkoljon, és meg se fordul a fejében se értelmi, se érzelmi szinten, hogy ez helytelen. Egy ilyen ember hogy kaphat majd büntetést, vagy hogy kerülhet a pokolba, ha nem is dönthetett volna másképp, mert hiányzott belőle a normális emberekre jellemző józan ítélőképesség? Itt felmerül a kérdés, hogy minden tévedés bűn, amiért megtorlás jár, vagy pedig minden bűn "csak" tévedés, amiért megbocsátás jár? És hogy minden ember egyformán vonható-e felelősségre?
"A #3-mal egyetértve annyit tennék hozzá, a döntésed mindig attól függ, mennyit értesz meg a helyzetből. Ha széleskörűen, árnyaltan átlátod, a sokféle lehetőség közül megtalálhatod a legjobbat. Mindig ki fog derülni, hogy számodra a legjobb az a döntés, ami minimálisan másokat se sért, ha lehet, nekik is hasznos. Hogy ezt észrevedd, ahhoz kell bizonyos ismeret."
Az ismereteinket bővítik a korábbi rossz döntéseink elszenvedett következményei is, tehát a rossz döntések (és az azt követő "büntetések") kikerülhetetlenek (?).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!