Hogyan értelmezitek a következőket:"Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. " "Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. " És a Róma 9-et?

"Szerintetek a megtérés adatik vagy az ember döntése, esetleg mindkettő?"

Csakis az ember döntésén múlik, az Isten ezt a döntési lehetőséget nagyon tiszteletben tartja, mivel szeretni csak szabadon lehet. Azok a szellemi lények (emberek) akik képesek szeretni, szabad akarattal, önálló gondolkodással rendelkeznek, és nem bábunak teremtette az Isten őket.

Szeretni ezért csak az tud, aki tud nem szeretni is. Megtérni csak azt tud megtérni, aki tudna nem megtérni is.

János6.44. senki sem jöhet (én)hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt, én pedig föltámasztom azt az utolsó napon.

János6.45. Meg van írva a prófétákban: és lesznek mind(nyájan) Isten tanítottjai: mindenki, aki hallgatott az Atyára és nála tanult, hozzám jön,

János6.46. nem mintha az Atyát látta volna valaki ha csak az nem (azon kívül), aki az Istentől való, az látta az Atyát.

János6.47. Ámen, Ámen mondom nektek, aki hisz bennem, (világ)korszakra szóló élete van,

Ezt szerintem csakis úgy lehet értelmezni, ahogyan azt Jézus mondat, és ami a tanításából következik, és tévedés ha valaki Jézust Pál szerint akarja értelmezni. Pont fordítva, Pált is Jézus Krisztus szavai és tanítása alapján logikus értelmezni, és nem fordítva. Hiszen Jézus tényleg a tanítását tekintve Isten, míg Pál, még ha nagy próféta is, de mégiscsak ember, és nem fordítva. Tehát már ott eltévedtél ebben az igen fontos igei értelmezésben, hogy a helyes sorrendet megpróbálod felcserélni.

Tehát ebből a helyes sorrendből nézve felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy egyrészt az Atyát „nem mintha látta volna valaki, ha csak az nem, aki Istentől való”, ugyan akkor „aki hallgatott az Atyára és nála tanult, hozzám jön”.

Ezt a látszólagos ellentmondást, csak az képes megérteni, aki eltudja fogadni Jézus tanítását arra vonatkozóan, hogy ezek szerint a mi életünk, nem a földre születésünkkel kezdődött, sőt mint azt hallottuk Jézustól vannak akinek nem is ez az első és egyetlen földi élete (Mt11, Keresztelő János mint Illés élt előző életében).

Tehát vannak olyanok, akik már születésük előtt tanultak az Atyánál (pld K.János), majd a földre történő születésüket követően, mind-mind Jézushoz mennek.

Azok, pedig akik más szándékkal születtek meg a földre, tehát gazdagság, siker vágyával, (pld. farizeusok) azok az ördög atyától vannak.

János8.43. miért nem értitek (ismeritek fel) az én szólásomat ? Mert képtelenek vagytok (meg)hallgatni az én szómat,

János8.44. ti az ördög atyából vagytok, és az atyátok kívánságait akarjátok tenni (megvalósítani).

Azt tudjuk, hogy az ördög nem teremt embereket, Jézus mégis az ördög atyától valókat nevez embereket. Hogyan lehetséges ez?

Szerintem egyértelmű, hogy tehát csak azok értik Jézus szavait, és azok tudják követni, akik azzal a szándékkal születtek meg a "szívükben", akik nem ezzel a szándékkal, hanem a siker, gazdagság, hatalom, azok mind az ördög atyánál tanultak, és ezzel a szándékkal is születek meg a földre.

Ami pedig a Rm. 9 illeti, szerintem itt is Jézus szerint kell ezt is értelmezni. Jézusnál pedig a gyűlölet szó, nem a szeretet ellentétét jelenti egyrészt, másrészt pedig Pál a gyűlölet szót egészen más értelemben használja mint Jézus.

Azt meg hozza kell tenni az utolso szep levezetesehez, hogy az arami nyelvben nincs szo arra, hogy kevesbe szeret, jobban szeret, igy a gyulolni azt is jelenti hogy "kevesbe szereti".

Igy ertendo pl az, hogy "ki nem gyuloli atyjat s anyjat nem johet enhozzam"

Nagyon lényegretörőn, világosan kapcsoltad össze ezeket az Igehelyeket, tényleg szorosan összefüggenek.

Ha a kérdést bizonytalanságból tetted fel, mert esetleg nem is tudod hogy felőled, vagy valaki konkrét személy felől Istennek jó szándéka van-e. Lehet hogy Isten esetleg ítéletre rendelt? Lehet hogy a "harag edényének" szánt?

Fontos hogy ezeket a bibliai kijelentéseket igaz állításnak, alapnak tekintsük:

- Aki keresi Istent, az nem önmagából eredően teszi hanem Isten szándékából, Isten hívására, Isten kedves akaratának engedve.

- Aki Istenhez fordul segítségért, azt Jézus "semmiképpen ki nem veti", nem hajtja el (természetesen Istenkereső szemályről beszélek)

- Akiben felmerül a kérdés, hogy "Isten szeret-e engem, akar-e engem" -azt már Isten csalogatásának, az ember pislákoló hitének lehet tekinteni

Ezekre a kereső emberekre SEMMIFÉLEKÉPPEN sem értendő az ítéletnek és az elutasításnak a kijelentése.

Aki keresi Istent, az NE HAGYJA ABBA a keresést egészen a teljes Istenismeretig.

NE FÉLJEN attól, hogy esetleg Isten nem is irgalomra, kegyelemre rendelte őt az ő eleve elvégzése szerint hanem ítéletre.

Isten teremtményei közül NAGYON KEVESEN vannak olyanok, akiket Isten az ítéletre teremtett. Istennek az a kedves akarata, hogy "minden ember üdvözüljön és az ő ismeretére eljusson" - KOMOLYAN.

Végül pedig megerősítem hogy a kérdésedben felvetett összetartozó kijelentések mind igazak és Isten megismerésére alkalmasak.

Írsz Saul(Pál) megtéréséről és kérdezed: "A kérdés a következő ebben az esetben, miért nem Teszi ezt úgy mindenkivel ahogy személyenként megfelelne? Tudna nekem valaki egy NEM Kálvinista teljes és részletes... "

Isten személyenként pont úgy tesz, ahogy annak a személynek a legmegfelelőbb,

azonban ezt már tényleg csak akkor fogjuk tudni meg is érteni, amikor már "Isten lesz minden, mindenekben" szóval majd "amikor eljön a teljesség" tehát majd csak a legvégén: Isten jelenlétében, a végitélet után.

Nem ismerem a "Kálvinista fejtegetés sajátosságait", nem vagyok sem Református sem Evangélikus, de tisztelem Kálvinnak az egyházújító eredményeit

Az "eleve elrendeltség" tétele nem ellentétes a "szabad akarat" tételével és szerintem a te általad felvetett igehelyeken nem is merül fel a "szabad" akarat, vagy valamiféle "korlátozott" akarat, hanem csak úgy általában mint akarat, törtetés vagy tudati erő/hatalom, vagy valamiféle magasabb intellektüellből fakadó törvényismeret

- amikor a R9-ben így szól:

"Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené."

vagy

"(az aki) ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére"