Miért kértek fel keresztszülőnek?

Barátaink, gyermekeink keresztszülei felkértek minket, hogy legyünk az ő gyermekük keresztszülője. Természetesen elvállaltuk. A keresztelő holnap lesz, ma este kinyögik, hogy a kisgyereket az anyuka tesója fogja a keresztvíz alá nem mi. (Az apuka pár hete tett rá utalást, hogy ő azt szeretné, ha mi fognánk, nálunk érzi a legnagyobb biztonságban a kisbabáját.) Ezt miért ma közölték velünk. Miért nem amikor felkértek, így már nem szeretném vállalni, nem akarok csak ott állni, mint egy darab.... Azért nem kell visszahívni minket, mert mi őket választottuk. Rajtunk kívül még lesz egy házaspár aki keresztszülő és egy egyedülálló fiú barát, no és ez a tesó aki fogja. A tesóról annyit, hogy fel sem akarták kérni csak a nagyi erősködött. Akkor miért nem fogja a másik kettő közül valaki, miért pont az, akit fel sem akartak kérni....? A múltkor ott voltam náluk és ez a tesó 1-2 percre megfogta azt az aranyos kisbabát és már passzolta is tovább... na ez való keresztszülőnek mi? Jól kifundálták előre: előtte este jelentik be, hogy mi csak ácsorgók leszünk ott. Ja hozzáteszem, hogy előtte megkérdezték tőlünk, hogy a mi gyerekeinkre ki fog vigyázni amíg lesz a keresztelő (hát ugye ebből is arra lehet következtetni, hogy mi fogjuk fogni, gyors szereztem is dadát arra a pár percre), mert a 40 meghívottból senki sem tud, mert mindenki figyeli az eseményeket. Ez rendben is van. Egyetértek vele, hogy senki sem az én gyerekemre kíváncsi, de miért ne vigyázhatnánk rá mi, ha nem is mi fogjuk a keresztelendő gyermeket, hanem mi csak ott állunk, mint a templom egyik oszlopa...Amúgy a szülők nagyon rendesek és kedvesek velünk és a gyerekekkel is. Gyakran találkozunk sok közös program van. Jóban vagyunk. Akkor miért kell így hátba döfni minket. Szívem szerint holnap beteget jelentenék aztán itthon maradnék. Félek, hogy a szertartáson sírvafakadok és kirohanok. Még annyit hozzátennék, hogy nálunk is a nagymama annak örült volna, hogy a testvérem legyen a keresztszülő, de nem tudom mit szóltak volna fordított esetben a komáék. Mi csak őket kértük fel. Főleg a második gyermekem keresztelőjét sosem felejtem el... a keresztanyuka már éppen várandós volt. Már alig bírta tartani a kislányomat, mert nehéz is volt a kicsi és ő veszélyeztetett terhes volt, nem nagyon szabadott emelnie, de utólag elmesélte, hogy egész végig arra gondolt remegő kezekkel és lábakkal, hogy minden erejét összeszedve kibírja, csak ne kelljen másnak odaadnia amíg megkeresztelik a kis drágaságomat. Szóval csak abba nem gondoltak bele, hogy mit érzek most én... keresztelő előtt egy nappal. Nagyon szomorú vagyok. Hát most jól esett leírni, de sajna ez nem oldja meg a problémám, mert belül nagyon fáj. Nem értem az egészet... Miért siettek ezzel a keresztszülő felkéréssel anno. Nem kellett volna felkérniük és nem lett volna semmi gond.