Mózes első könyvének 3. fejezetében, azon belül Isten büntetésében (3,22) található az alábbi mondat. Miért használ többes számot? Kit takar a 'mi'?

# szp72

Abban nincs vita köztünk, hogy a héber szerző nem azt értette alatta, amit mi értünk. Ezek a Szentlélek által ihletett írások szépirodalmi alkotások, az irodalom különböző műfajainak művészeti eszközeivel kifejezve.

Teológiai értelműk pedig természetesen csak az Ige megtestesülésének fényében tárul fel teljesen.

Viszont ebből a szemszögből mi már nem hivatkozhatunk arra, hogy az eredeti szerző másra gondolt. Mi már nem gondolhatunk másra, nekünk a többes szám, meg a vonatkozó néhány igehely a Szentháromságra kell, hogy utaljon.

A Szent Hagyomány értelmezésében Ábrahámot is a Szentháromság látogatta meg. Alternatív értelmezési lehetőségek meg nincsenek, csak a Hagyomány szerinti :)

Az esemény kanonikus ikonja ez:

[link]

Évszázadokkal később ezt egyszerűsítette le Rubljov a közismert Szentháromság-ikonján, ahol balról jobbra az Atyát, a Fiút és a Szentlelket látjuk:

[link]

(Őszintén szólva kicsit meglep, hogy ezek szerint a katolikus teológián nem tanítják azt az egyértelmű értelmezést, ahogyan a Szent Hagyomány értelmezi az igehelyet, hanem hagyják bizonytalanságban lebegni a témát.)

"Abban nincs vita köztünk, hogy a héber szerző nem azt értette alatta, amit mi értünk."

Minden szöveg eredeti értelme az, amit az eredeti szerző értett. Egy szöveg persze átértelmeződhet az idők folyamán, de az már nem az eredeti értelem, hanem egy átértelmezett értelem.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az átértelmezett szöveg már nem igaz, hanem pusztán tényleg csak annyit, hogy az már nem az eredeti értelem.

Az Ószövetségben eredendően nincs utalás a Szentháromságra, mert az eredeti szerző egyáltalán nem gondolt semmiféle Szentháromságra. Lehet bizonyos ószövetségi szövegeket a Szentháromságra értelmezni, de az sose lesz az eredeti értelem, ha egyszer nem az volt az eredeti értelem.

"mi már nem hivatkozhatunk arra, hogy az eredeti szerző másra gondolt."

Miért ne hivatkozhatnánk, ha egyszer ez az igazság. Én akkor is tudom, hogy a teljes Szentháromság volt a teremtő, ha az ószövetségi szerző bizonyosan nem gondolt a Szentháromságra.

"Mi már nem gondolhatunk másra, nekünk a többes szám, meg a vonatkozó néhány igehely a Szentháromságra kell, hogy utaljon."

Nem értelek. Tilos az eredeti szerző fejével gondolkodni? Tilos az eredeti szerző szándékát megállapítani? Természetesen az eredeti szerző gondolkodása nem írhatja felül egy később megállapított igazságot. A Szentháromság akkor is igaz marad, ha például Mózes egyáltalán nem tudott róla.

"A Szent Hagyomány értelmezésében Ábrahámot is a Szentháromság látogatta meg. Alternatív értelmezési lehetőségek meg nincsenek, csak a Hagyomány szerinti :)"

Egy-egy szentírási helyet olykor sokféleképpen lehet és sokféleképpen is értelmezték már. Az biztos, hogy az eredeti szerző Jahvéra és két angyalára gondolt, s nem a Fiúra és a Szentlélekre.

Persze elképzelhető, hogy az "angyal" szó adott esetben jelentheti a Fiút és a Szentlelket, s valóban a három isteni személy jelent meg, de ez nem dogmatikailag tévedhetetlenül eldöntött kérdés. Magyarul nekünk katolikusoknak nem kötelező itt a Szentháromságra gondolnunk, még ha több egyházatya így vélte is. Lehet, hogy az volt, lehet, hogy nem, tulajdonképpen mindegy.

"Őszintén szólva kicsit meglep, hogy ezek szerint a katolikus teológián nem tanítják azt az egyértelmű értelmezést, ahogyan a Szent Hagyomány értelmezi az igehelyet, hanem hagyják bizonytalanságban lebegni a témát."

Természetesen tanítják az egyházatyák értelmezését, de tanítják az eredeti ószövetségi értelmezést is. S persze tanítják a dogmatikát is, vagyis hogy mi az eredeti és a patrisztikus hagyományból a biztosan igaz. Az biztos, hogy a világot a Szentháromság teremtette, hogy Ábrahám három látogatója a Szentháromság személyei lettek volna ez a katolikus teológia szerint nem biztos, s mindenki szabadon vélekedhet erről.

Számodra minden egyes egyházatya minden egyes kijelentése dogmatikai értékű, amit kötelező elfogadni?