Mózes első könyvének 3. fejezetében, azon belül Isten büntetésében (3,22) található az alábbi mondat. Miért használ többes számot? Kit takar a 'mi'?

itt alapvetően használ(előtte lévő részeknél is) egy királyi többest, illetve nehezen fordítható mert egyszerre többes és egyes szám is, pl úgy lehetne fordítani h "alkossak ember a saját hasonlatosságunkra" de ez is rettentő pontatlan, mert ebből sem világos a léneyeg, hogy egyvalaki beszél többesszámban önmagáról

egyesek azt gondolják az ószövetségi szentháromság megnyilvánulások közül ez az egyik

Az Ószövetségben nincs utalás a Szentháromságra. Isten itt mint a seregek Ura beszél, ő és az angyalai nevében.

A kígyó szavait is többes számban kell fordítani:

"olyanok lesztek, mint az istenek" (Az elohím jelentheti az Istent, de jelenthet isteneket is.), vagyis mint a szellemi lények. Ezt az értelmezést és fordítást követi a görög Septuaginta is.

Természetesen az ember nem lett olyan tudású és hatalmú, mint a szellemi lények, ezt az Isten csak gúnyból mondja. S nem azért zárja el kertet, mert fél az ember megnövekedett hatalmától, hanem mert ez volt a beígért büntetést. Tehát gúnyosan beszél, mintha tényleg félnie kéne:

Ajjaj az ember fellázadt ellenünk, micsoda nagy tudás, micsoda hatalom, a végén még ő lesz itt főnök, gyorsan akadályozzuk meg, amíg nem késő.

Valójában a gúnyos szavak mögött ezt gondolja: Ez a bolond tényleg azt gondolta, hogy nélkülem is megistenülhet, most kénytelen vagyok megbüntetni, ahogy megígértem.

"Teremtsünk embert!"

Itt sincs semmiféle Szentháromságra utalás, és nem is uralkodói többesszám, ezt a héber ugyanis nem ismeri. (Legalábbis nekem így tanították az egyetemen.)

Létezik viszont a töprengő többesszám, ahogy a magyarban is. Az ember egy szál magában is beszél így: megcsináljuk, ne csináljuk, így csináljuk vagy inkább úgy csináljuk, rajta csináljuk meg.

# szp72

"Az Ószövetségben nincs utalás a Szentháromságra."

Az Ószövetségben rengeteg utalás van a Szentháromságra.

Természetesen amit a Szentháromságról tudunk, az az ÓSz-ben nincs még teljes részletességében kinyilatkoztatva. De utalás rengeteg van rá, aminek az igazi értelme csak az ÚSz fényében teljesedik ki.

Tetszik, amit a töprengő többesről írsz, de ettől függetlenül a patrisztikus irodalom egyértelműen a Szentháromsággal hozza összefüggésbe a nyelvtani többes számot.

Ábrahámot Isten három személy formájában látogatja meg, Ábrahám pedig hol egyes, hol többes számban szólítja meg Őt/Őket.

Izajás mennyei liturgiájában Isten hármas megszólítása ("Szent, Szent, Szent") is a három isteni személy megszólítása.

Több helyen olvasunk az ÓSz-ben a Szentlélekről, mint Isten lelkéről és az Igéről is, mint Isten teremtő szaváról.

Sziasztok!

Az “ISTEN” (ELOHIM) szó mint fogalom, egy több személyből álló egységnek, egy magas szintű hatalmi körnek a létezését ismerteti meg velünk.

Malakiás próféta azt mondja, hogy “egy Isten teremtett minket”, miközben a Bibliából azt ismerhetjük meg, hogy mind a három isteni személy részt vett valamilyen módon a teremtés munkájában. Mal. 2,10. v.ö: I. Móz. 1,26/a. - Jób. 33,4/a. - Ján. 1,1-3.

Az ELOHIM az ELOAH többes száma, és amíg az ELOAH csak 57-szer fordul elő a Bibliában, addig a többes számra utaló Isten megnevezés, az ELOHIM 2570-szer.

Amikor Isten hozzánk szól, akkor mindig “Én”-nek nevezi magát, ezért a Biblia írói is mindig az “Ő”, illetve az “Őt” névmásokat használják, amikor Istenre hivatkoznak.

Amikor viszont Isten önmagához beszél, akkor mindig azt mondja, “Mi”, mert Ők hárman képezik az “egy Istent”. I. Móz. 1,26/a. - Ésa. 6,8. Ezért Ésaiás próféta sem többes számban mondja a válaszában, hogy küldjetek el engem, hanem egyes számban: “küldj el engemet”.

A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

Üdv. Péter

"ez melyik egyetem?"

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán végeztem a teológusi szakon. Az egyik héber órán mondta ezt Fodor György professzor.

"a patrisztikus irodalom egyértelműen a Szentháromsággal hozza összefüggésbe a nyelvtani többes számot."

Ez igaz, de ez még nem jelenti, hogy a héber szerző is erre gondolt, sőt bizonyosak lehetünk abban, hogy az ő fejében egészen más oka volt a többesszámnak.

"Ábrahámot Isten három személy formájában látogatja meg,"

Az igazából Jahve két angyalával. Jahve az evés után Ábrahámmal maradt Szodomáról alkudozni (Ter 18,22), addig a két angyal bement a városba (Ter 19,1).

"Több helyen olvasunk az ÓSz-ben a Szentlélekről, mint Isten lelkéről és az Igéről is, mint Isten teremtő szaváról."

Ez is igaz, de a héber szerző fejében ezek nem jelentettek Istentől külön személyeket. Mi az Újszövetség fényében persze már értelmezhetjük úgy.