Milyen egyházszakadások voltak a kereszténység történetében?

Már az apostolok életében elkezdődtek, s erről Ők is írtak. Némelyek olyan nézeteket kezdtek el okoskodni, amik nem voltak összeegyeztethetőek Isten szándékával, és akaratával.

Ám az utolsó apostol, János halála után, gyorsan terjedt el olyan okoskodások, melyek szakadásokhoz vezettek, s emberek tetszésére szolgáltak, s idővel Konstantin államosította ezeket, így szépen belefolytak a világba annak részévé válva, s nem sok kellett hozzá, hogy akik ezzel nem értettek egyet azokat a hatalmat kapott "keresztények" üldözőbe vették, s kialakultak az inkvizíciós aljasságok.

Így nem üldözöttek maradtak ezek a keresztények, hanem Ők üldöztek másokat, akik megkérdőjelezték a hatalmukat.

a többit tudjuk,

vagy is a katolikusokkal egyet nem értők, reformáltak, illetve az azokkal egyet nem értők, akik más szemszögből értelmeztek, az adventisták, akik a szombatot akarták hangsúlyozni, míg mások, mást tartottak fontosabbnak.

Pedig Jézus nem tanította ezeket, mert már Ők sem tartották meg a Sabbatot, s sok egyéb dolgot sem amit később, az egyház azért vett be a Tanításba, hogy keresztényeket kreáljon, minél többet, ami szintén ellene van a Jézus által tanítottaknak, mondottaknak.

ám annyira elterjedtek ezek, hogy az igen kevesen maradt hűségesek rettegésben éltek, és az lett az elfogadott amit a hatalom diktált.

Pedig Jézus azt mondta, hogy a keskeny kapun, és úton igen kevesen vannak, és ők vannak az élet útján nem a tömegek akik sokan vannak és széles úton haladnak, mindent megengedve maguknak.

aztán ott van VIII. Henrik, aki létre hozta az anglikán egyházat, csak hogy eltudjon válni első feleségétől,

Nézzük csak mivel gondolom a kereszténység egészére érted a kérdést így ott van pl a mormonizmus ahol volt pár szakadás.

[link]

[link]

Aztán van egy másik neoprotestáns csoport ahol ahol voltak nézeteltérések és szakadások. Ez pedig a bibliakutatók.

[link]

[link]

Itt volt olyan hogy a főáram kivált és felvette a Jehova Tanúi nevet az 1930-as években. A 70-es 80-as években a tanúkból vált ki az Igazhitű Jehova tanúi csoport ami közép és kelet Európában lett ismert. De mára már alig vannak.

Természetesen ezek a folyamatok nem mérhetőek össze a katolikus-ortodox viszonnyal, az 1054-ben történt eseményekkel.

A nagy skizma előtt csak két egyházszakadás volt. Volt számos tévtanítás, de ezek követői szervezetileg nem váltak külön egyházzá.

Mindkét egyházszakadás a krisztológiai viták kapcsán történt meg, de inkább a személyes ellentétek miatt. A tényleges teológiai különbség minimális, illetve nincs is.

1. Az efezusi zsinaton Kr. u. 431-ben váltak ki Nesztoriosz követői, az úgynevezett nesztoriánusok. Ez a keleti asszír egyházat jelenti.

2. A khalkedóni zsinaton 451-ben váltak ki a miafizita ortodox egyházak, ők a szírek, koptok, etiópok, örmények.

A megmaradt ortodoxokat diofizita ortodoxoknak, vagy khalkedóni ortodoxoknak nevezik, ez akkor Konstantinápoly, Alexandria, Jeruzsálem és Róma egyházait jelentette. (Róma később elszakadt, viszont született több új autokefál ortodox egyház pl. az orosz, a grúz, a román, a bolgár stb...)

A miafizita ortodoxok és a diofizita ortodoxok már hivatalosan is deklarálták azt, hogy a teológiájuk nem különbözik egymástól. Most már a kommunió teljes helyreállításáról tárgyalgatnak a háttérben, de valószínűleg nem fogják elkapkodni :)

A többi egyházszakadás a katolikus-protestáns térfélen történt a 16. századtól és tart most is.

Ma csak az nem alapít magának egyházat, aki nem akar. A több ezer különböző (protestáns) keresztény felekezet legalább ötvenféle főbb teológia irányzatba csoportosítható.

mivel manapság "mindenki azt hisz amit akar" ha mi 10-en összegyűlünk és azt mondjuk ,hogy mi keresztény felekezet vagyunk, akiknek egy nagyal Isten üzenetét közvetítette, és azt mondta, hogy mától minden jó nő velünk kefél akkor mi onnantól fogva egy "keresztény felekezet" vagyunk, tehát kész is a szakadás, na kb az ókorban is így ment, egyik válaszoló említette, hogy az ilyeneket már a biblia is említi

ezért kérlek kicsit szűkítsd a kört

# 6

"Azért ne feledkezzünk meg az ariánusokról sem, akik a IV. században szakadtak el a katolikusoktól."

1. A IV. században nem volt még katolikus egyház, hanem "egységes egyházról" beszél a történettudomány. Róma csak 1054-ben vált ki a Pentarchiából, ezzel jött létre szervezetileg a katolikus egyház.

2. Az arinánusok sohasem léptek ki szervezetileg az egyházból, soha nem volt saját, autokefál egyházszervezetük.

A nikaiai zsinattal az arianizmus 325-ben gyakorlatilag megszűnt a Római Birodalomban.

A birodalmon kívül K-Európában a gótok és a vandálok körében fennmaradt az arianizmus, de nekik nem volt önálló egyházszervezetük, hanem ekkor még Antiochia, majd pedig 380-tól Konstantinápoly missziós területéhez tartoztak.

Aztán a népvándorlással Ny-Európába, illetve É-Afrikába vándorolnak, de ugyanezzel a népvándorlással el is tűnnek a gótok is és a vandálok is a történelem színpadáról.

Velük együtt az arianizmus is eltűnik úgy, hogy soha nem volt szervezetileg önálló ariánus egyház.