Ez igy normális?
Szia
Jól érzed, ez így "nem normális":-)
Ez másként működik. A Bibliai elég részletesen leírja, de ez nem az a hely, és eszköz, ahol erről pontos és részletes tájékoztatást kaphatsz.
Megkérdezhetnéd a barátodtól is, azt, hogy: "de akkor mé mondta???"
Szia!
Én 15 éves koromban tértem meg egy református ifjúsági táborban. Ennek előzménye egy komoly vallásos nevelés volt.
A megtérés nem más, mint a teljes hit megszületése, kifejlődése az emberben. Ugyanezt a lelki eseményt újjászületésnek is nevezi a Szentírás.
Mindebből következik hogy ez egy folyamat, nem pedig pillanatnyi, élményszerű esemény. Nem valamiféle varázslatos átalakulás, amely valamely természetfölötti hatalom titokzatos érintésére, egy szempillantásban végbemenne az emberben, a saját választásától, belső magatartásától szinte függetlenül. Természetesen lehet, hogy egy különleges esemény, rendkívüli tapasztalat jelzi a hit megszületését, a megtérés vagy újjászületés teljes beérlelődését, de annak mindig előzménye, gyökere és háttere van. A hiteles hit kifejlődése mindenképpen időt igényel. Hogy milyen hosszú időt, az igen különböző lehet az egyéni adottságok szerint, de egy érlelődési folyamat az „újjászületés” előtt mindenkinél, mindenképpen szükséges.
A Biblia olyan igéket tartalmaz, amelyek igen alkalmasak arra, hogy elhomályosult elménk ajtaján „zörgessenek”: „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű fegyvernél, elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig, megítéli a gondolatokat és a szív indulatait.” (Zsidókhoz 4,12)
A Szentlélek pedig, ez a titokzatos, harmadik isteni személy, aki „belülről” tud beszélgetni az emberrel, mintegy „forgatja”, azaz ismét és ismét emlékezetünkbe idézi a már hallott igéket, hogy végül felfogjuk tényleges jelentésüket, s azok megszólító erővel hassanak ránk. Ezért nevezi a Szentírás az újjászületést „az Ige magvából”, azaz Isten beszédéből való születésnek (1Péter 1,23), és mondja azt, hogy Isten „az Ő igazságának Igéje által szüli újjá az embert” (Jakab 1,18).
Ha az ember nem utasítja vissza ezt a türelmes munkát, megvilágosítása előrehalad addig, míg tisztán szembesül az igazsággal és a megváltó kegyelem ajánlatával. Ekkor az emberé a döntés, hogy szövetségre lép-e Istennel szabadítása megvalósításának érdekében, vagy sem.
Ez a választás sorsdöntő. Az ember részéről azon múlik, hogy mit szeret jobban: önmagát vagy az igazságot. Szinte hihetetlen, hogy emberek visszautasítsák a bűn és halál fogságából való szabadítás lehetőségét. Mégis sokan teszik ezt. Olyan én- és kényelemszeretők, hogy inkább megmaradnak a rabszolgaságban, nem törődve azzal, mi lesz a vége. Semmi változást, önmagukkal való szembefordulást, küzdelmet nem vállalnak szabadulásukért.
Aki viszont elfogadja a szabadítás ajánlatát, abban Isten további megvilágosodást és tisztulást tud teremteni. Hatalmasan megerősíti akaratát, annyira, hogy határozottan a Megváltó követőjévé kíván lenni, és mindenáron el akarja nyerni a szabadulást. Így jut az ember „megbékélésre”, újbóli összhangra Istennel és törvényével. Értelmével és lelkiismeretével tisztán látja annak igazságát, s már egész életszemlélete, ízlése az igazság mértékéhez igazodik. Ezzel az átalakulással együtt jár a szabadulás nagy és csodálatos öröme, amely ekkor teljesen áthatja az embert.
Üdv. Péter
Kedves Peter !!!
Copy paste az irasod es oszinten sajat szavaidra lennek kivancsi es nem a teologiai oldalakon megjelent irasokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!