Kinek mit jelent a 2 Korintus 5:7-ben leírt írásszöveg?

te is megtarthatnád a provokatív kérdéseidet magadnak

ha te ezt nem tartod be, más se köteles betartani a te kérésed

úgyhogy ez egy újabb jehovás álkérdés

"Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk."

Erre gondolsz?

Én ezt úgy értelmezem, hogy mivel nem láthatjuk Istent, ezért a hit az, ami által bizonyosságot nyerhetünk. Épp ez az, amit a legtöbb ateista valláskritikus nem ért meg, szerintem.

A hitben járunk nem látásban azt jelenti nem a látható dolgok és a körülmények határozzák meg identitásunkat,gondolatainkat,tetteinket,beszédeinket,

jövőképünket.

Hanem a nem látható mégis valóságosabb világra Isten országára való tekintés és az ebben való hit és az Isten jelenlétében való élés a jelenben is.

A szövegkörnyezetet megnézve ezt akarja Pál apostol mondani levelébe.

Az előtte és az utána való ige helyeket is nézd meg!

2 Korinthosz levél:1-6 vers

8-10 vers

Shalom.

Itt van leírva:

[link]

6. Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7. mert hitben járunk, nem látásban. 8. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz. 9. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. 10. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.

Én ebből az igeszakaszból azt emelném ki, mivel jehova tanuja a kérdés feltevője, és soha sehol nem csináltam titkot abbol, a tanaitokkal nem értek egyet, hogy mindnyájan Krisztus ítélőszéke elött állunk meg, vagyis Jézus fog felettünk ítélkezni, és nem jehova.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Az apostol fejtegeti az Úrtól távollevő földi élet állapotát: mert itt csak hiszünk az Úrban, de még nem látjuk őt.

A szemlélet, a színről színre látás az üdvözültek kiváltsága. Hozzájuk mérten mi távol járunk az Istentől, bár a kegyelem révén bennünk lakik. A 8. vers azt a tanítást tartalmazza, hogy a testtől elvált lélek azonnal a mennyei boldogság birtokosa lehet, nem kell megvárnia a test feltámadását.

2 Kor. 5,1–10. Felöltözni, hazaköltözni.

Mintha az 1Kor 15 gondolatai folytatódnának, feltevések szerint esetleg éppen annak korinthusi félreértése miatt, talán a gnosztikusok félremagyarázó tevékenysége miatt is. Ugyanakkor csatlakozik ez a szakasz természetesen a 4. rész végéhez: látható és láthatatlan, ill. ideigvaló és örökkévaló dolgok között választ a keresztyén.

Itt két képet használ az apostol. Az egyik a hajlék, a másik az öltözet képe. A hajlék nagyon régtől használatos a test, a testben való élet megrajzolására (Ézs 38:12). Nagyon szépen fogalmaz az apostol: a földi sátor, illetve nem kézzel csinált (= felülről való) épület áll szemben egymással, és benne van a bizonyosság: tudja, hogy ez a másik is létezik! Nyitva marad a kérdés: vajon a tényleges halálra gondol-e az apostol, vagy a régi világ elmúlására – végeredményben azonban ezen nem múlik az értelmezés. A bizonyosság a fontos: ebben a testben (sátorban) sóhajtozunk, mert tudjuk ideigvaló voltát, és keressük az örökkévalót (Zsid 11:8kk.).

Azután következik a másik kép: a levetkőzés–felöltözés képe, mely lényegében ugyanezt mondja el, de más gondolatkörhöz kapcsolódva. Ugyanis az apokaliptikának és a gnózisnak volt kedvenc kifejezése a halálra a levetkőzés, és ennek következtében majd a felöltözés. A mitológia is tud arról, hogy a halál milyen „levetkőzést” jelent az embernek. A keresztyén hit bizonyossága pedig az, hogy nem egyszerűen levetkőzés történik, hanem a mennyei hajlék felöltése, hogy a „halandót elnyelje az élet” (vö. 1Kor 15:54).

Problémás a 3. vers értelmezése és fordítása. Az ÚF a Marcion szerinti szövegváltozatra épít: a levetkőztetés vajha ne jelentsen Isten előtti mezítelenséget, védtelenséget. Ugyanakkor a textus receptus arról szól: nehogy felöltözötten is mezíteleneknek találtassunk; nehogy azt higgyük, hogy a testbenlétel, a sátor már örökre szóló védelmet jelent nekünk. Akik gnosztikus félreértések elleni szakasznak tartják, éppen a 3. versben találnak apológiát a gnoszticizmus ellen: ti azt hiszitek, hogy a gnózis már felöltöztetett titeket – nehogy azután kiderüljön, hogy bizony mezítelenek vagytok… A keresztyén nem le-, ill. kivetkőzni akar ebből a testből, mint a gnosztikusok, hanem az ideiglenes hajlékból szeretne átmenni a véglegesbe (vö. Fil 1:21kk.).

Mindennek alapja – itt visszatér az 1. rész néhány gondolata – Isten munkája, felkészítése (katergazomai – vö. Fil 2:12!) –, melynek megerősítése a Lélek zálogként való ajándékozása is.

Annál inkább is szeretne végleges hajlékban lakni a keresztyén, mivel tudja, hogy ebben a testben, ebben az életben „távol lakik” az Úrtól, ez csak ideiglenes sátor a számára (vö. Zsid 11!). A hitben járás nem leértékelő kifejezés, hanem egyszerűen ténymegállapítás, mint ahogy a Gal 2:20-ban is találjuk. Ugyanakkor a távollét és a hazaköltözés képénél óhatatlanul felrémlik a tékozló fiú képe, aki testben járva távol van az atyától, ugyanakkor hazatérhet… De nemcsak a mi asszociációnkban, hanem Pál szavaiban is bekövetkezik az etikára való áttérés: törekvésünk az ehhez a hithez méltó élet, már itt, ebben a sátorban is, mert tudjuk, hogy egykor tetteinkről számot kell adnunk. Nagy kérdés, hogy a 10. versben mennyire a cselekedetek szerinti megítélést tanítja, vagy mennyiben csak a cselekedetek fontosságát? Az 1Kor 3-ra gondolva a cselekedetek fontossága lehet az igazi mondanivaló, annyival is inkább, mivel a 10. vers nem beszél kifejezetten ítéletről.

Az ÚF magyarázata a phaneroó kifejezésre: leplezetlenül kell odaállnunk Isten elé. A szó azonban igazából nem ezt jelenti, hanem azt, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik Krisztus ítélőszéke előtt.) Ezt nem kerülheti el senki sem – valószínűleg az apostol itt nem csak e keresztyénekre gondol, bár ebben a szakaszban a „mi” minden esetben a keresztyén gyülekezet tagjait jelenti.