Miért olyan fontos az örök élet? Miért nehéz elfogadni az elmúlást, hogy csak bizonyos idő alatt teljesedhetünk csak ki?

Mi, emberek, a földi életünkben nem vagyunk képesek elképzelni, felfogni a végtelent. Például, mondják, hogy az univerzum végtelen. Vagy, hogy az egyenes végtelen hosszú a geometriában. El tudjátok képzelni? Mert én nem. Tudom, hogy a végtelen szó azt jelenti, hogy soha/sehol nincs vége, de én nem tudom elképzelni.

Isten is végtelen: végtelenül jó, végtelenül irgalmas, végtelenül türelmes, örök - azaz mindig volt és mindig lesz, tehát létének nincs kezdete és vége (időbeli végtelenség) -, mindenek felett áll a hatalma, és önmagában tökéletes. Neki nem volt szüksége a világra, mégis megteremtette azt szeretetből: azt akarta, hogy legyenek olyan lények, akik megismerhetik Őt - ezek vagyunk mi, emberek.

Már a földi életünkben is megtapasztalhatjuk Istent. Ezért van a test és a lélek: a test felfogja a dolgokat (pl. ha olvassuk a Bibliát, akkor a szemünk és az agyunk segítségével tesszük; a csodákat is a szemükkel látták az emberek; a tanításokat a fülünkkel halljuk, stb.), a lélek pedig megérti. Istent a testünk által tapasztalhatjuk meg ilyen formában, de a lelkünk kell ahhoz, hogy megértsük, elhiggyük a dolgokat. A lelkünknek is kinyilatkoztatja magát: megadja a hitet. Test és lélek vagyunk, ezért Isten mindkettőn keresztül szól hozzánk, de másképp. Mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy megismerhessük.

Azért juthatunk üdvösségre, azaz láthatjuk "színről színre" az Istent, mert Ő annyira jó, hogy ezt megengedi. Mivel mi földi emberek vagyunk, így nem tudjuk elképzelni, milyen lehet az örök élet, és milyen lehet olyan közel lenni Istenhez.

Szia

Nagyon érdekes, amit a Biblia a Teremtőről mond, hogy ő az örökkévalóságot, vagyis „az időtlen időket is az emberek szívébe adta” Prédikátor 3:11.

Talán ezért is fontos, mert örök élet kilátásával lettünk megteremtve, tehát bennünk van a vágy, hogy ne haljunk meg. Nézd, mekkora bánat az, ha valaki meghal!, főleg akikhez közel ált az elhunyt.

Te biztosan fiatal vagy, ezért nem lehetett időd megtapasztalni, mennyire rövid az élet. Hiszen fiatalon többnyire azt érezzük, még előttünk az egész élet! De mennyi az az élet? Lehet évtizedek, de lehet, hogy már csak néhány hónap....nem tudhatjuk.

Ha visszagondolok az elmúlt évekre, bizony észre kell vennem, mennyi mindenre nem volt időm....

Persze örökké élni én csak itt a földön tudom elképzelni aaz életet, ahol születtem, és amiről azt íratta le Isten "a földet az emberek fiainak adta” (Zsoltárok 115:16)."

Az álmaimnak egy kis részzét tényleg megvalósítottaam, de sok sok álmomazért nem vált, vagy válhat vaalóra, mert már nem lesz rá időm. Azon kívül minden (élet)kornak meg van a maga sajátossága. Van, amit már megvalósítottunk, és van, amiről esetleg már lekéstünk, illetve nincsen már rá erőnk, és energiánk. Mert bizony jó pár évet foglalhat magába az, amiről a Prédikátor ír. Egyébként arra is figyelmeztet, nem mindegy mit kezdünk az élet éveinkel:

Prédikátor 12:1

" Emlékezz meg nagy Teremtődről ifjúságod napjaiban, mielőtt eljönnek a vészterhes napok, és elérkeznek az évek, melyekről azt mondod: „Nem lelem bennük örömömet.”

Prédikátor 3:11

11 Mindent szépen a maga idejében elkészített. Még az időtlen időket is az emberek szívébe adta, hogy fel ne foghassák a munkát, melyet az igaz Isten végzett kezdettől fogva mindvégig.