Igaz az, hogy rómaiak "keresztre-feszítésében" benne volt az is, hogy az elitéltet legtöbb esetben addig hagyták a kereszten, míg a dögevő madarak le nem rágták az elhalálozott húsát-csontját?

Két dolgot szeretnék mondani:

1. Feltételezem, hogy "Sz.Szellem" alatt a Szentlelket (vagy ahogy manapság egyesek mondják, Szent Szellemet) érted.

Nos, Isten akkor is jelen volt mindenütt. A Szentek Szentjébe való belépés az Istennel való személyes találkozás jelképe volt; de azt legjobb tudomásom szerint (persze lehet, hogy tévedek) nem írja a Szentírás, hogy Isten ott melyik személyén szól/csak egyik személyén keresztül szól-e a főpaphoz.

2. Ami a frigyládát illeti:

A frigyláda egy eszköz volt, ami emlékeztető volt Isten üzenetére. De Isten nem függött tőle (mint egyetlen tárgytól vagy egyéb teremtménytől se). Ő Szuverén ÚR.

Mivel Jézust elfogták, muszáj volt valamit tenni vele. Három lehetőség volt:

1. várnak az ünnep utánig. Ez azért nem volt lehetséges, mert a farizeusok és főpapok féltek Krisztus híveinek lázadásától. Mert ugyebár neki voltak hívei és gyűlölői is. A rómaiak szintén sietni akartak. Ha sokáig várnak, akkor a két ellentétes erő (római-főpap-farizeus <--> Jézusban hívők) között túl nagy lesz a feszültség.

2. Szabadon engedik Jézust. Ha így tennének, akkor mi értelme volt elfogni? Nem biztos, hogy még egyszer a markukban lesz, így fel sem merült a gondolat bennük.

3. még az ünnep előtt kivégzik. Ez tűnt a legjobbnak. Pár óra alatt lehet, hogy meghal, ha nem, akkor eltörik a lábszárát a szombat beállta előtt (hogy hamarabb megfulladjon). Végül nem kellett csontját törni, mert 3 órányi szenvedés után, az átlagoshoz képest rendkívül hamar meghalt.