Igaz az, hogy rómaiak "keresztre-feszítésében" benne volt az is, hogy az elitéltet legtöbb esetben addig hagyták a kereszten, míg a dögevő madarak le nem rágták az elhalálozott húsát-csontját?

Egyes esetekben előfordulhatott, hogy a tetemet a kereszten hagyták.

De a legtöbb esetben az elhalálozás után pár órán belül levették a tetemet a keresztről.

Az ÚR Jézus testét is ezért vették le a keresztről, a római hatóságot egy zsidó ünnep aligha érdekelte.

Abban viszont; hogy a test kiadása után Máriáék siettek a temetéssel, és nem végezték el a test illatszerekkel való megkenését, hanem az vasárnapra halasztották; már szerepet játszott, hogy közeledett a szombat.

(Vasárnap aztán azért nem került sor az illatszerezés, mert addigra az ÚR Jézus már feltámadt.)

A rómaiak leszedték, ők még gondoltak a fertőzésveszélyre is. Meg ahogy Jézus esetében is történt, a hozzátartozók kérésére ki is adták a testet.

Az már csak a késő középkorban és a kora újkorban jött szokásba, hogy az akasztott embert elrettentés céljából addig hagyták lógni, amíg magától le nem esett. Vagy a másképp kivégzett ember testrészeit különböző helyekre közszemlére tették, amíg az időjárás és az állatok el nem végezték a dolgukat.

nem,a kereszt általi halál után a hozzá tartozók tisztességes temetéssel eltemethették az áldozatot.

ilt az akkori szokás szerint,egy sziklában kialakított kriptába helyezték a testet.

melynek a bejáratát kör alakú sziklával zárták le.

ahogyan az Jézus esetében is történt.

A rómaiak sok esetben fent hagyták a holttesteket a kereszteken elrettentő példának. Jézus és néhány megfeszített keresztény kivételével bűnözőket, rabszolgákat, lázadókat feszítettek meg, akik a rómaiak szerint "megérdemelték", hogy otthagyják őket. De, ha valaki kikérte a holttestet - ahogy arimateai József Jézusét -, akkor kiadták neki. Bár lehet, hogy csak pénzért adták oda, mert nem Mária, hanem egy gazdag férfi ment el a testért.

"Én is úgy gondoltam, hogy a rómaiakat egyáltalán nem érdekelte, hogy Júdeában milyen ünnep lesz estére, de az újszövetségi leírtakból úgy tünik, hogy ennek engedtek a rómaiak: a két latornak eltörték lábszárcsontjukat, hogy az ünnep beköszönte előtt meghaljanak, és levehessék a keresztről... NEM LEHETETT elhalasztani a kivégzéseket az ünnep utánra??"

A rómaiakat nem nagyon érdekelték az ünnepek, de a zsidó húsvét - az Egyiptomból való kivonulás, azaz a szabadság ünnepe - veszélyes időszak volt az érzelmek felfokozódása miatt, a rómaiak pedig féltek a lázadásoktól. Mivel Jézus tanításával nem értettek egyet a farizeusok és a főpapok, kivégeztették. Megosztó személyiségnek számított: egyesek hittek benne, és királyként ünnepelték virágvasárnapon, mások pedig istenkáromlónak, hazugnak tartották, és a halálát akarták. Pilátus is emiatt került nehéz helyzetbe: vagy ezért, vagy azért lázadnak fel. Végül, a főpapok, farizeusok és a Jézusban nem hívő feltüzelt tömeg nyomására halálra ítélte. A keresztények lázadásától félve zajlott le két nap alatt Jézus elfogása, kihallgatásai, elítélése és kivégzése. Siettek, hogy még az előtt kivégezhessék, hogy a követői fellázadnának.

A lábszárak eltörése is az ünnep és a szombat miatt volt, mert attól féltek, hogy a zsidók fellázadnak, amiért legnagyobb ünnepükön éppen kivégeznek valakiket.

Nem. Nem éltek állandó rettegésben, tudták, hogy ők a nagyhatalom.

De azért igyekeztek a különösen kényes helyzeteket kerülni.

2-es hozzászóló