"hivatalosan" mitől izraelita vallású egy zsidó származású egyén?
A MAZSIHISZ honlapján az olvasható, hogy "A zsidó vallás törvényei szerint zsidó vallásúnak számít az, aki zsidó vallású édesanyának gyermeke."
De ez csak a vallás. A polgári törvények 1894-óta a keresztény "vegyes házasságok" esetében is megengedték, hogy a szülők megegyezzenek a gyermekek vallását illetően.
És szintén 1894-óta létezik az állami anyakönyvezés is - tehát aki nem akarta, az nem jegzeztette be magát egyetlen egyházi anyakönyvbe sem. (Sőt, a polgári házasságkötés feltétele volt, az egyházi házasságkötésnek!)
A Wikipédiában is azt olvasom, hogy "A mai zsidó hitrendszerben és vallásgyakorlatban keresztségről nem beszélhetünk" - ami a kereszténye vallásoknál feltétele az egyházi anyakönyvbe való bekerülésnek.
Tehát régi (1945 előtti) iratokat olvasva, (ezekben még szerepelt, hogy ki milyen vallású) mitől volt valaki izraelita, ha esetleg "meg sem keresztelték"? Csak mert ő azt mondta?
Ja, és egy bizonyos időszakban miért kellett "kikeresztelkedni", amikor "be sem keresztelkedett"?
válasza:Férfiaknál a körülmetélés az, ami a keresztséggel megfeleltethető, amit a csecsemő életének nyolcadik napján végeztek el. (Ezt a 4-5 században érvként hivatkozzák meg az egyházatyák a csecsmőkeresztség mellett.)
Leányoknál a születést követő héten az apát kiszólítják a Tórához, és vele együtt egy imát mondanak el az anyáért és a kislányért. Ez a szertartás tekinthető bizonyos értelemben beavató szertartásnak, attól kezdve számít a lány a zsidó hitközség tagjának.
válasza:Akinek az anyja nem igazoltan zsidó, az csak legtöbbször hosszú úton lehet a zsidó vallású. (Azaz a betéréshosszú és rögös út általában.)
A kikeresztelkedése valakinek, a megkeresztelkedése egy más vallásúnak.
Magyarországon 1944 előtt egy zsidónál sokkal jobban megvetettek egy ateistát. Akinek nem volt beírva a vallása, mások szemében egyenesen ebbe a kategóriába tartozott. Iskolai naplóban a neve mellet mindenkinek fel volt tüntetve a vallása 1945-ig.
válasza: válasza:(1. vagyok)
Hát az állam egy valamit fogad el hiteles forrásnak: a saját maga által kiállított dokumentumokat :) De nyilván azért figyelembe vették az egyházi anyakönyvezést is, különösen vegyes házasságok esetén.
Egyébként meg nincs minden vallási közösségnek anyakönyvezése, így érthető módon az államnak gondoskodnia kellett a saját adatbázisáról.
Az számunkra furcsának tűnhet, hogy a vallás föl van tüntetve szinte minden személyes dokumentumon, de valamikor ez volt a dolgok normális rendje, és egy csomó országban ma is így van.
Az ember alapvetően büszke a vallására, egy hitét megélő hívőnek (bármilyen hívőnek) eszébe sem jutna, hogy a hite az ő magánügye lenne vagy egyenesen titkolnia kéne. Ezt csak a demokráciákban próbálják belénk nevelni.
válasza: válasza:"A városokban ha nem kirekesztésről volt szó, magánügynek tartották a polgárok a középkorban is."
Nem így volt, csak ezt szeretnék elhitetni velünk.
A városokon belül jellemző volt a felekezetek szerinti elkülönülés, már ha több vallás is jelen volt. Külön városrészeik voltak a külön felekezeteknek. Az emberek pedig még a viseletükkel is kifejezték a vallási hovatartozásukat. Valahol ezt a helyi tanács rendelettel is szabályozta.
@#1: " ...Hát az állam egy valamit fogad el hiteles forrásnak: a saját maga által kiállított dokumentumokat ..."
Pont erről van szó. Nem ismerem az 1894. évi XXXI. és XXXII. törvények részleteit (ezek szabályozták a házasságkötések és a gyermekek anyakönyvezését), de gondolom, hogy ettől kezdve nem volt kötelező semmiféle "egyházi aktus". Akkor meg hogy is ment?
Mondjuk a keresztény vegyes házasságok esetében: katolikus apa, evangélikus anya, és bemondják az állami anyakönyvvezetőnek: "megeggyeztünk, a gyerek nem lesz sem katolikus, sem evangélikus, hanem református". Ésszerű "kompromisszum"! Aztán nem viszik el sehová megkeresztelni. De a gyereknek van egy papírja, hogy az ő vallása református.
@#2: az ateista talán nem a leg megfelelőbb kifejezés.
Azelőtt is voltak mindenféle szekták (jehova tanúi, szmbatisták, stb.) akik - gondolom - szintén nem vitték el a gyermekeiket megkereszteltetni semmiféle tempmplomba. Úgy tudom, ezeket hívták "felekezeten kívülieknek".
válasza:A kirekesztésen kívül pont csak a zsidók - az erősen eltérő vallási törvények betartása véget - különültek el. Erre szolgáltak az általuk épített fallal bekerített gettók. Ami később negatív színezett kapott.
Minden keresztény szeret volna minél közelebb lakni az újkorig a városokban a gazdagokhoz (bár ez a legtöbb zsidóra is igaz volt). Ez felülírta a felekezeti különbségeket, ha csak valakit ebből nem rekesztett ki a vallása miatt.
Az összes mai egyházi arculat mind az újkorban született - mások szerint újjá született az ókori állapotokban. A középkori állapotokon csak a megítélésben folyik számottevő vita.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!