Mért fordul el isten az emberektől?

Nem a fogalmazásodban van a hiba, hanem az elképzelésedben Istenről. Isten nem egy valaki aki elfordul az emberektől. Ez egy nagyon kezdetleges ábrázolása annak a lénynek amit Istennek nevezünk. Egy ilyen ábrázolás megfelelt az ősembernek, de úgy látszik ebben a tekintetben még az őskorban élünk.

Isten nem egy valaki, nem egy (vagy több) személy, Isten egy személyt minden tekintetben végtelenszer felülmúlja.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne az Eredeti Ihlet, melynek fejleménye – nem teremtménye – minden más létező, mindennek eredete, forrása, mint egy mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv mindenben.

Még egyszer: Isten nem egy valaki és nem teremtett semmit, Isten mindennek forrása, fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forrás minden kiáradásához. Az ember mint Isten legelőbbre haladt fejleménye szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határozza meg.

Isten nem fordul el az emberektől, az emberek azok akik nem érdeklődnek eléggé isteni származásuk, isteni kilétük iránt, nem tartják tiszteletben Isten fejleményeit sem saját magukban, sem embertársaikban, sem környezetükben, visszaélnek isten fejleményeivel.

Szóba hoztad Isten fiát, had mondjam el, hogy minden ember Isten fejleménye – egyszülött fia/leánya, egytől egyig egy a saját számára 'elrendelt' (vállalt) isteni ötlettel, nincs két azonos ember; Názáreti Jézus, akit a keresztények Isten Fiának neveznek a népek, az emberek tudatának felemelését látta feladatának élete és tanítása ennél fogva oly eredeti és kiemelkedő.

Isten nem fordult el tőlünk, szeret minket. Ennek legnagyobb bizonyítéka a megváltás, vagyis, hogy Krisztus eljött értünk és megbűnhődött a mi bűneinkért.

Amikor halálraítélték, Pilátus ezt mondta: "Íme az ember!" Minket ítélt halálra: téged, engem, a szomszédot, stb. De Jézus vállalta helyettünk a szenvedést és a halált!

A rossz dolgokat nem ő teremtette. A szegénység egy hiány. A betegség az egészségnek a gyengesége. A hiányt, gyengeséget nem lehet teremteni, csak a jó dolgokat elvenni - ez pedig általában nem Isten műve, hanem a Sátáné, hogy megkísértsen minket. Van, amikor valóban Isten nehezíti meg az életünket, de soha nem ad olyan keresztet, amit nem tudunk elviselni. Néha az embernek erre is szüksége van, például valamiért bűnhődnie kell, tisztulnia, vagy ki kell állnia egy-egy próbát, hogy megmutassa hűségét.

Én katolikus vagyok, és tegnap véletlen rátaláltam egy református cikkre, és ez ott szerepelt: "A szenvedés nem büntetés, hanem Isten tisztító munkája az életünkben. Tehát az istenfiúság egyik megerősítője a bennünk lakó Szentlélek, a másik megerősítő jel pedig a szenvedés."

A cikk itt olvasható: [link]

"Plusz minek teremt rossz dolgokat (rossz emberek, pokol sátán stb...)?"

Isten nem teremt rossz dolgot. Az angyalokat és az embereket is jónak teremtette, de szabad akarattal. Sátán és a vele tartó angyalok saját akaratukból döntöttek úgy, hogy fellázadnak Isten ellen. Rossz embereket sem teremtett. Mindenkinek megadta a lehetőséget a jóra és a rosszra, de sokan a rosszat választották. Közülük lehetséges még, hogy egyesek megtérnek, csak Isten tudja, hogy így lesz-e. Nem Isten dönti el, hogy ki legyen jó és rossz, hanem az ember. Isten "csak" tudja, ki milyen ember, és milyen lesz ezután.

Isten a Szeretet, és a szeretet nem tud pusztítani. Így Isten, ha megharagszik is valakire (pl. egy vétkes emberre, vagy magára a Sátánra), "nem tudja" elpusztítani, mert szereti. Ha te szeretsz valakit, te sem fogod máglyán elégetni. Ő is szeret minket, bűnösen is. Megbocsát mindenkinek, aki kéri bocsánatát, és csak azok jutnak kárhozatra, akik sosem bánnak meg semmit, és súlyos bűnöket követnek el.

Meg vannak olyan dolgok, amiket csak Isten tudhat. Például, van egy nő, aki nagyon szeretne gyermeket. Megfogan benne egy fiú, akiről Isten tudja, hogy bűnös lesz, és sok embert megöl. Két dolgot tehet. Vagy hagyja megszületni, vagy még az anyaméhben végez vele. Lehet, hogy a kistestvére nagyon jó és hívő ember lesz, sőt, talán még segíthet a bátyjának is a megtérésben. De, ha a báty nem születhet meg, lehet, hogy az anya a második gyermeket már nem is akarja, sőt, talán bánatában öngyilkosságot követ el. De lehet, hogy nem így lesz. Az ember nem tudhatja, hogy miért dönt úgy Isten, ahogy dönt. Csak Ő tudhatja, hogy ilyen esetekben mi a jobb (pl. a fiú megszülessen vagy ne).

"Ez oké de arra nem ad választ, hogy minek létezik a rossz, a gonosz ha isten tökéletes és mindent és mindenkit szeret."

A #14 - es hozzászólásomban pont erre a kérdésedre válaszoltam. A rosszat nem isten alkotta. Azáltal van rossz az emberek életében, hogy az ember elfordult tőle.

Ezt a számot pár napja találtam, az Ároni áldás feldolgozása. Vannak benne más versszakok, ez talán segíthet:

https://www.youtube.com/watch?v=EgZuj9L6kpQ

Arról szól, hogy mennyire szeret minket az Isten <3