Ki miért hisz, vagy miért nem hisz?

Minden napra jut egy ilyen kérdés. Leírom, hogy én miért tudom, hogy van és miért követem:

Katolikusnak lettem megkeresztelve és már gyerekként nem tetszett amit láttam. Gondolom nem kell sorolni. Valahol mindig is tudtam, hogy van Isten, de nagyon sokáig a saját téveszméim, a saját magam által elképzelt Istenkép tévútra vitt. Istennek semmi köze ahhoz, amilyennek mi gondoljuk.

Mindig hozott elém hívő embereket, bár így visszagondolva egyik sem tudta nekem elmondani, hogy:

- mit is jelent pontosan a megváltás

- kicsoda Isten

De tényleg! Ha megnézed, akkor vannak emberek tele kérdésekkel és egyik sem tudja a választ! Elég elkeserítő.

Évekig terelgetett, vigyázott rám, miközben én csak fújtam az ateisták jól bemagolt szövegét és soha nem néztem utána semminek. A mottóm az volt, hogy: nehogymá igazságos legyen, hogy ha nem tartom be a játékszabályait, akkor pokolra küld.

Nem ismerős? Pedig vonzott magához és már akkor szeretett, mikor én még hülyeségeket mondtam róla.

A megtérésem egy pillanat műve volt, akkor tudatosult bennem, hogy van Isten és urambocsá, de én vagyok a hülye és elkezdett kinyílni a Biblia is, kezdtem megérteni azt, amik addig csak ócska szövegnek tűntek. Ma már tudom, hogy Isten adja a megértést is.

Most már több éve vele vagyok, apránként ismertem meg és valóságosan is. Most már tudom, hogy végig vak és bolond voltam. Ismerem a hangját, ismerem a szeretetét és nagyon vágyom olvasni a Bibliát, állandó vonzást érzek. Röviden ennyi.

Ha van kérdésed, akkor írj privátot, én már belefáradtam abba, hogy valamit nyíltan kiírok, majd jönnek a trollok, akik ugyanolyanok, mint én voltam régen és teleköpködik.

Szia!

Akik hisznek, azok általában azért hisznek, mert a világnézetük alapvetően érzelmekre, feltételezésekre alapul, és nincs benne helye a szkepticizmusnak. Ha ugyanis Isten létezésére egyértelmű bizonyítékok lennének, akkor nem lenne szükség hitre. Akkor senki sem hinne Istenben, hanem tudnák, hogy létezik, ahogyan tudjuk, hogy az oroszlánok is léteznek, hiszen valamelyik állatkertben bárki megcsodálhatja őket, nem kell hinni bennük.

Mondom ezt úgy, hogy régen én is elég erős hívő voltam, de én is a tudomány hatására kezdtem kétségbe vonni azt, amit addig hittem. Ott ugyanis sokkal logikusabb válaszokat találtam mind az világmindenséggel, mind pedig a Biblia értelmezésével kapcsolatban. Tegyük még hozzá azonban, hogy egyes vallásos emberek a beteljesült próféciákkal kapcsolatban szoktak érvelni, miszerint Isten megmondta előre ez-azt az eseményt. Ez azonban nagyon vitatott, mert némely jóslat eléggé homályos, illetve világos, hogy az esemény után került lejegyzésre.

Én a magam részéről természetesen nem zárom ki Isten létezését, viszont egyáltalán nem vagyok már olyan elkötelezett hívő, mint régen.

Szia!

A mai tudomány már sok kérdést megválaszolt, de azt még pontosan nem, hogy hogy alakult ki a világunk.Nem tudjuk megválaszolni,hogy létezik-e Isten vagy sem, de sztem ez elég erős indok a létezésére.

Én azért hiszek a kereszténység Istenében, többek között, mert megéltem olyan dolgokat, ami egy átlagos szkeptikus elképzeléseiben csupán egy viszonylag visszafogottabb fantasy horror. ( Ami idáig happy end Istennek hála).

Jézus tanítása és a Biblia egésze viszont elég világosan beszámol ezekről a dolgokról. És noha azt hiszem, hogy a tapasztalataim 90%-át megelőzően már kialakulóban levő hitem, Isten kapcsolatom, szoros összefüggésben van azzal, hogy utóbbi tapasztalatokat megélhettem, mégis azt mondhatom, hogy ma már azért is hiszek, mert úgy gondolom hogy a hitem ma már nem csupán hit, a szó hétköznapi értelmében, csak annyiban, amennyiben hitnek nevezhető, illetve hitre van szükség ahhoz, hogy az ember, a vele megtörténteket, tapasztalásokat, a valóság részeként fogadja el. Persze az ember ettől még lehetne őrült is, aki meggyőződésesen hisz abban, hogy ő Napóleon, és hogy ott volt Waterloonál is, és valóban, legalábbis annak a veszélye fennáll, hogy az ember őnmagát őrűltnek titulálja, még a hite ellenére is, de szerencsére Isten gondoskodik arról általában, hogy az ember ne maradjon egyedűl úgymond a tapasztalatával, és adott esetben "véletlenül" hasonszőrű embereket sodor az útjába.

És az ilyen emberek hitét, a mindenféle tudományos és/vagy áltudományos és szkeptikus okoskodások, mint hivatkozási alap, többnyire még csak megérinteni se tudják már. Így az enyémet sem.

Én sem vagyok hívő,már nagyon nagyon régóta,és teljesen egyetértek mindennel,amit leírtál Kérdező.Viszont ne legyen rossz érzésed,azért,mert másképp gondolkodsz,mint a családod!Nem kell mindenáron olyannak maradni,mint a felmenők,mindenkinek kell legyen saját világképe,ne mások mondják meg,mit gondoljunk. (szerencsére az én családom egyáltalán nem vallásos,de ha azok is lennének,a lelkiismeretfurdalás lenne az egyik utolsó dolog,amit éreznék ateista létemre)

Én sem magát a vallást utálom,csak azt,amit tett és tesz az emberekkel a meggondolatlanság,a hitből fakadó különbözőség,ésatöbbi,nem akarok egy regény írni erről.Mert van előnye is persze,nyilván.Én azért inkább csak saját magamban hiszek,és ez a legjobb szerintem.Nem várok arra,hogy valaki,aki talán figyel valahonnan,ha létezik,majd pont nekem fog segíteni.Nem,inkább ha szeretnék elérni valamit az életben,akkor felemelem a fenekem,és kitartó munkával dolgozom az ügyön.Közben csak abban hiszek,hogy képes vagyok rá.

Engem is a tudományok iránti érdeklődés késztetett arra,hogy kételkedjek mindenben,amire nincs bizonyíték,és hogy nem minden igaz,bármennyire is jól hangzik,vagy bármennyire sokan hiszik el.

Még tudnék ezen kívül ezer dolgot írni,de nem teszem inkább,valószínűleg úgyis Te is hasonlóképp látod a dolgokat,és nem akarok egy órán keresztül gépelni :D

Inkább csak bemásolom az egyik kedvenc idézetem:

"I have studied the ancient pagan faiths that came before this more recent obsession with a single, divine creator. They seem to have focused more on the fundamental forces at play in the world around us and less on arbitrary moral rules...

The sun rises in the morning and sets in the evening. The tides ebb and flow. Grass grows, withers, dies, and then in time, emerges from the ground once more. The air turns warm then cools and back again. Some hidden energy keeps us fitted to the ground and pulls us back when we attempt to leave it.

Each of these movements was represented before by a god or goddess. Each force given face, but recognized as something distinct and powerful. Which is not to say there were not connections between these forces – a pantheon of individual spirits – of rules. Invisible hands guiding the progress of the world around us.

And so here there was an attempt to categorize, study, explain, and understand the way things work – even if it was flawed. But no more. Now we are asked to succumb to a far more simplified explanation. How naive to believe there might be a single answer to every question. Every mystery. That there exists a lone divine light which rules over all. They say it is a light that brings truth and love. I say it is a light that blinds us – and forces us to stumble about in ignorance.

I long for the day when men turn away from invisible monsters and once more embrace a more rational view of the world. But these new religions are so convenient – and promise such terrible punishment should one reject them – I worry that fear shall keep us stuck to what is surely the greatest lie ever told."

21L

szia én is ateista voltam,már régóta hívő vagyok mert Jézus fölvilágosított.

az én megtérésem mondhatni különleges volt,mert én csak abban tudtam hinni amit látok vagy érinteni is tudok.

de erről ennyi.

1 válaszoló,örülök neki hogy Isten nem hagyott el téged.

és amit a végére Írtál megértem.

arra had válaszoljak hogy ha bizonyítható volna hogy Isten van,nem volna szűkség a hitre.

ez nem teljesen így van.

én tudom hogy van...

de ugyan úgy hiszem is..

nem elég csak tudni vagy hinni,hanem hinni és tudni is kel.

és elfogadni.

és Istennek nagyon fontos a hitt.

Nem az akaratlagos gondolkodástól függ, miben hiszünk. A Különvélemény című filmben mondták ezt:

„Nem mi választjuk meg miben hiszünk, hanem az választ bennünket.” – szerintem ebben van valami igazság.

A másik, írtad hogy a családtagjaid mind hisznek. Ők miért hisznek szerinted? Ők kevésbé intelligensek, műveltek, tudományban járatosak, mint te?

Ha a családtagjaid hívők, tudniuk kell, hogy a hit nem öröklődik. Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Mindenkinek magának kell megtérnie, és meggyőzéssel, erőltetéssel ez nem megy.

Mindenkiben van egyfajta spirituális hiányérzet, ami erősödhet, és ha a megfelelő pillanatban, élethelyzetben az illető meghallja Isten igéjét, ez az üresség betöltődhet.

A megtérés mindig bűntudattal kezdődik. Amíg a problémáinkért mindig más embereket, a körülményeket, szüleinket hibáztatjuk, nem juthatunk megvilágosodásra. Ha magunkat mentegetjük, Isten nem ment meg. Ha bűntudatot gyakorlunk, Isten lehajol hozzánk.

Lehet, fiatal vagy még, de ha egyszer kilátástalannak érzed a helyzeted, gondolj rá, hogy van segítség.

Egyetértek Veled, kedves Kérdező! :) Engem is vallásosan neveltek, nagyon sokáig mélyen hittem, vagy inkább csak akartam hinni. A sok érv mellett van egy nagyon lényeges tényező: a hinni akarás, vagy annak hiánya. Ha egy valamit el akarunk hinni, pl. hogy van halál utáni élet, akkor ennek elérése érdekében más dolgokat is könnyebben hiszünk el, megtéveszthetőbbek és irányíthatóbbak leszünk.

Orvosin tanulok, és itt viszonylag sok a hívő. Bár tanítják az evolúciót szinte minden órán, a sejtbiológiától kezdve szövettanon keresztül a mikrobiológiáig, és bár meg is mutatják anatómia gyakorlaton boncolás közben, hogy bizonyos csípőszalagok azért állnak még mindig vízszintesen, mert valaha négykézláb jártunk; sokan nem akarják ezt elfogadni. Pedig ott van minden bizonyíték előttük! Közvetlen bizonyíték! Nem babona, varázslás, kitaláció, hagyomány... Hány meg hány leletet találtak a föld alatt, barlangokban, amik bizonyítottan idősebbek, mint azt a Biblia állítja; és sok dinoszaurusz csontvázat is találtak, amiket egyes hívők szerint ,,csak a sátán tett oda, hogy megtévesszen". Ez abszurd.

A hitnek tulajdonképpen a tudás hiánya és a félelem az alapja. Nem tudták régen az emberek a magyarázatot a viharokra, a villámlásra, a természeti katasztrófákra, a a betegségekre; idegen volt számukra a halál, sőt ijesztő gondolat, valamint reményt keltett bennük, hogy láthatják majd egykoron elvesztett szeretteiket. Mindez csak ábránd...Hogy igaz-e? Nem tudni. Nincs rá bizonyíték, nekünk talán csak a remény marad meg.

A sebzett, gyenge szív könnyebben lesz irányítható. Képzeld csak el, hogy meghal az a személy, akit a legjobban szerettél, vagy elveszíted a családod; nem adnál-e meg mindent azért, hogy viszont láthasd őket? És ha valaki (tegyük fel egy vallási vezető vagy hívő) azt állítja: lehetséges, láthatod, csak higgy, mert van Isten, mindennek van értelme, csak mi kevesek vagyunk hozzá...Persze, lehet az a valaki is tényleg hisz benne, és Neked is pont szükséges volt erre, hogy ezt mondják, de ez akkor is undorító megtévesztés, hiszen NINCS RÁ BIZONYÍTÉK.

Én orvos leszek, de hamis reményt nem adok. A hamis remény, valamit mondani teljes bizonyossággal úgy, hogy nem vagyok benne biztos, a legalja dolog, becsapás és tiszteletlenség. Lehet valaki erre van szüksége, hiszen az ember a jó hírt akarja hallani, de az élet kegyetlen sokszor, igazságtalan, nem tudunk mindent megmagyarázni, sőt, szinte semmik vagyunk ebben a világegyetemben, ez van, el kell fogadni. És bármi felsőbb értelmet keresni pusztán filozófiai kérdés. Az pedig, hogy a természet "tökéletességéből" következtetnek Isten létezésére, az is abszurd...sok más vallás más dolgokra következtet.

Ha már itt tartunk, felesleges bármilyen "értelmes" kérdést feltenni a hívőknek, tudom. Akármelyik teljesen jogos, logikus ellentmondásra rákérdezvén megvan a tökéletes válaszuk, mert hinni akarnak. Tudom, én is köztük éltem sokáig. A Biblia nem érv, a lelkiismeret sem! Ha már itt tartunk, hogy Isten és tökéletes szeretet, akkor miért nem védi meg Isten a híveit, hmm? Mert bizony szörnyűségek történnek a hívőkkel is, ugyanúgy megölik, megverik, megerőszakolják őket, mint bárki mást. Ha Isten a tökéletes szeretet, aki sokkal jobban szeret minket, mint ahogy bármelyik ember szeretni lenne képes, akkor miért hagyja, hogy szenvedjünk, halálos betegek legyünk, elveszítsük idő előtt azokat, akiket nem kellene? Mert én biztos nem hagynám, hogy értelmetlenül szenvedjen a gyermekem, ha tehetnék ellene valamit! A másik meg hogy az ószövetségben többször városokat tiport le, népeket pusztított el és állatokat áldoztatott fel ,,Isten". Én sajnálom az ártatlanokat, a szenvedő állatokat is. Ne mondja senki, hogy nekem, és sokan másoknak, akik így gondolják nagyobb szívünk lenne, mint Istennek...Ha pedig van egy gonosz erő, aki ezekért a rossz dolgokért felelős, és Isten erősebb (márpedig szerintük az), akkor miért nem csak püföli el a gonoszt? Mert ennyi lenne. De erre is megvan egy "tökéletes válasz biztosan -.-"

A lényeg, hogy higgy magadban! Járd a saját utadat, és ne félj önmagad lenni! Ne engedd, hogy a vallás határozza meg az életedet! És ajánlom ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=Tvz0mmF6NW4

Én azért hiszek, mert hallottam valamit, ami jól hangzik, és ki lehet próbálni. (keresztyén hit)

A Biblia a hitről úgy beszél mint egy személyes bizonyítékról, meggyőződésről, mert a keresztyénség nem vallás, hanem egy kapcsolat.

Ha elhiszed, hogy van Isten és őszinte szívvel keresed, megjutalmaz azzal, hogy kapcsolatba kerűlsz vele.

Istenről hallani, vagy ismerni Őt, 2 különböző dolog.

Aki csak hallásból ismeri (sajnos ebből van a legtöbb), az nagyon könnyen ateistává válhat, de aki hit által befogadta az életébe, annak gyökeresen megváltozott az élete, és megtapasztal olyan dolgokat amit mások csak meseként könyvelnek el.

Az ateisták mindig a bizonyíték hiányával érvelnek, pedig a bizonyíték az Istenhit kérdésében mindig személyes.

Adok egy tanácsot ha őszintén érdekel Isten.

Kezd el olvasni a János evangéliumát úgy mint egy igaz történetet, és közben imádságban kérd Istent, hogy értsd meg, és tedd meg amire kér, majd figyeld az életed átalakulását.

Kérdező, teljesen igazad van.

Nem tudtál mit kezdeni a hited és a tudásod közötti szakadékkal, és - nagyon helyesen - azt dobtad a kukára, amit kevesebb okod volt helyesnek tartani.

Nagyon sok fiatal van Hozzád hasonló helyzetben, nem könnyű elszakadni attól a rendszertől, amiben felnőttél.

Gondolom tudsz angolul.

A youtube-on keress rá Hemant Mehta-ra, egy csomó értelmes gondolata van a fiatal ateistákat foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatban.