Miért használnak másfajta Bibliát a katolikusok és a protestánsok? Mi a legfőbb különbség a katolikus és a protestáns Biblia között?

Sziasztok!

Valóban sok különbség van a két Biblia közt. Az első és legfontosabb, hogy a protestáns Bibliákban NINCS MAGYARÁZAT. Ezt senki nem említette eddig, pedig pontosan ez a lényeg. A Biblia ugyanis önmagát magyarázza nincs szükség tanítóhivatalra!

Az említett könyvekkel én most nem foglalkoznék, az Ószövetség kanonizációjáról itt találhattok hasznos információkat: [link]

Az utolsónak: a Tízparancsolat mindkét Bibliában azonos! A katolikus egyház vette magának a bátorságot, hogy "megváltoztassa az időket és a törvényt" (Dán. 7:25) ahogyan azt a Biblia előre megmondta.

Üdvözlettel: Péter

Deterokánon: [link]

A Szentírás egyéni magyarázata: [link]

Vasárnap: [link]

Szombat: [link]

Dániel Dán 7,25: IV. Antiochusz Epifánesz irtó hadjáratot indít Isten népe ellen. Meg akarja szüntetni a mózesi törvényt, és az abban előírt ünnepeket (1Mak 1,43-52). Az üldözés három és fél esztendeig tartott,a jeruzsálemi templom megtisztításáig.

A 2. parancsolat eltitkolása?

A protestánsok másik vádja sokszor az, hogy a Katolikus Egyház „eltitkolja” a 2. parancsolatot. Azért, mivel a katolikus katekizmusokban az első parancsolatként a következő szerepel: „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!” (Kiv 20:3), s a 2. pedig: „Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába!” (Kiv 20:7). Ebből arra következtetnek, hogy a katolikusok eltörölték a bálványimádást tiltó parancsot, hogy ezzel igazolhassák szobraik használatát. De ez nem igaz. A katolikusok csak másképpen csoportosítják a parancsolatokat, mint a protestánsok.

A Kivonulás 20:2-17-ben, amely a Tízparancsolatot tartalmazza, valójában 14 parancs van. Ezért néhány parancsolatot összevontak, hogy a tízes szám kijöjjön. A parancsolatok összevonása többféleképpen lehetséges. Mivel az Ószövetség idejében a többistenhit és a bálványimádás mindig összekapcsolódott - mivel a bálványimádás a többistenhit külső kifejezési formája volt -, a Tízparancsolat történelmi zsidó felsorolása mindig összevonta a „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.” (Kiv 20:3) és a „Ne csinálj magadnak faragott képet” (Kiv 20:4) parancsolatokat . A történelmi katolikus csoportosítás ezen a ponton a zsidó csoportosítást követi, éppúgy, mint a történelmi lutheránus besorolás. Luther Márton felismerte, hogy a többistenhitet és a bálványimádást tiltó parancsolatok tulajdonképp egy parancsolat részei.

A zsidók és a keresztények úgy rövidítik le a parancsolatokat, hogy egy könnyen megjegyezhető összefoglalt, 10-pontos formula jöjjön létre. Pl. a zsidók, a katolikusok és a protestánsok egyaránt úgy fogalmazzák az Úr napjának megszenteléséről szóló parancsot, hogy „Az Úr napját szenteld meg!”, míg valójában a szövegben erről négy vers is szól (Kiv 20:8-11).

A többistenhit/bálványimádást tiltó parancsolat a zsidó, katolikus és lutheránus hit szerint így szól: „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem!” Ez nem kísérlet a bálványimádást tiltó parancs „eltitkolására”, (a zsidóknál vagy a lutheránusoknál egyáltalán nincsenek szenteket vagy angyalokat ábrázoló szobrok) Ellenkezőleg: ennek a Tízparancsolat könnyebb megtanulása a célja.

A Katolikus Egyház azonban nem ragaszkodik mereven a Tízparancsolat csoportosításához. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „A parancsolatok beosztása és számozása idők folyamán változott. A jelen katekizmus a parancsolatok azon beosztását követi, amelyet Szent Ágoston rögzített és amely a katolikus egyházban hagyományossá vált. Az evangélikusok ugyanezt használják. A keleti atyák kissé eltérő beosztást alakítottak ki, ezt használják az ortodox egyházak és a református közösségek." (KEK 2066).

Kedves katolikus testvérem!

Úgy gondolom, hogy a Bibliában nem sok mindent találsz amit Isten a "saját ujjával írt" volna. A Tízparancsolatról azonban ezt olvassuk. Ennek megfelelően úgy gondolom természetes az, hogy minden szavát komolyan vesszük, nem rövidítjük le, nem egyszerűsítjük, mert ezzel bizony fenn áll a veszélye annak, hogy meghamisításra kerül. Lehet, hogy a katolikus egyház jót akart az egyszerűsítéssel - bár ezt erősen kétlem - de hogy a gyakorlatban mennyi kárt tett vele, azt magad is lemérheted ha csak körbenézel a templomodban ahova jársz. Idézet a katolikus Bibliában található eredeti tízparancsolatból: "Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket." Szerinted????

A szombatról pedig nem kívánok itt vitát nyitni, de annyit azért idéznék az előbbi katolikus Bibliából:

"Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte." Ez a nap pedig vitán felül a szombat volt. És hogy a teremtést mennyire nem veszi komolyan a katolikus tanítóhivatal arról egy szalagcím: "A reformer szellemű II. János Pál pápa az élőlények átalakulását és fejlődését, szószerint az evolúció lehetőségét hivatalosan is elismerte (1996. október 22-i beszéde a Pápai Tudományos Akadémiában), tételesen kimondva, hogy az evolucionizmus több mint egy egyszerű hipotézis, és számos tudományos eredmény támasztja alá."

Üdv. Péter

Kedves utolsó hozzászóló!

Lám a felületesség mit eredményez?! Olvasd már el egyszer tisztességesen ezt a parancsolatot! Akkor talán felfedezed az alábbi kifejezéseket benne: "magadnak" arra a célra, hogy "leborulj és tiszteld". Szó nincs itt a képzőművészetről, arról, hogy emberek a művészeten keresztül kifejezik gondolataikat és megosztják azt egymással. Itt a vallási, istentiszteleti célra készült képekről és szobrokról van szó, amelyek előtt az emberek laborulnak és imádkoznak...ennyi!

Üdv. Péter

Ezzel kapcsolatban:

[link]

[link]

Ugye a katolikusellenesek gyakra mondogatják, hogy "Isten határozottan tiltja, hogy faragott képeket csináljunk; a katolikus Egyház pedig, éppúgy mint a görög, csupa feszületet, szent szobrot farag ki és képekkel akasztja tele templomait."

Azonban az Isten törvénye nem azt mondja, hogy faragott képet ne csináljunk, hanem: faragott képet ne csináljunk abból a célból, hogy azt imádjuk. Jellemző példája ez a Szentírás önkényes és megcsonkított értelmezésének, ami különben állandó jelenség a katolikusellenes hitvitákban. Hajánál fogva kirántanak valahonnan egy szentírási idézetet, kiemelik az összefüggésből, elhallgatják a helyes értelmezéshez szükséges körülményeket, vagy a tételükkel ellentétben álló egyéb, világosabb szentírási helyeket - s ezzel kész az érvelésük. Így csakugyan mindent be lehet "bizonyítani" a Szentírásból.

A különbség bálványozás és keresztény képtisztelet között ott van, hogy a bálványimádó imádja az istenszobrot vagy a fétist, vagyis: istennek tartja s isteni erőkkel ruházza fel; a keresztény katolikus ember viszont a szentképeket, szobrokat s a feszületet semmiképp sem imádja, nem tekinti isteni lényeknek, hanem csak mint Istenre s az Ő szentjeire emlékeztető jelet, becsben tartja azokat. Ha letérdelünk a feszület előtt, nem a fa vagy a kő az, amit tisztelünk, hanem az, akit az a feszület ábrázol: Jézus Krisztus. Ezt nálunk minden gyermek tudja s tudják a protestánsok is, de azért ügyes, túlbuzgó embereik váltig felmelegítik ezt a rosszhiszemű mesebeszédet.

Egyébként keresztet, szobrot, szentképet a lutheránusok templomaiban is találunk: hogyan van akkor, hogy ez ellen a kálvinisták sohasem dörögnek, csak a katolikusoknál botránkoznak meg rajta szörnyen? Világos jele tehát ez annak, hogy itt nem a józan ész vagy a vallásos buzgóság beszél, hanem a szenvedély és gyűlölködés.

Vajon, ha valaki szobájában a meghalt édesanyja képét, hivatalában az államfő képét tisztelete jeléül kifüggeszti, ezzel bálványimádást követ el?

A szent kép, a liturgikus ikon elsősorban Krisztust jeleníti meg. A szent kép nem képes megjeleníteni a láthatatlan és fölfoghatatlan Istent. Isten Fiának megtestesülése képek új "rendjét" nyitotta meg: "Egykor, mivel sem teste, sem alakja nincsen, Istent egyáltalán nem lehetett ábrázolni. Most azonban, miután testben láthatóvá vált és az emberekkel együtt élt, arról, amit Istenből láttam, készíthetek képet. (...) Mi pedig fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét." A keresztény ikonográfia képbe írja át azt az evangéliumi üzenetet, amit a Szentírás szóval közvetít. A kép és a szó kölcsönösen megvilágítják egymást: "Összefoglalva: mi őrzünk minden egyházi hagyományt, akár írásban, akár szóban hagyták ránk, anélkül hogy újításokkal helyettesítenénk azokat. E hagyományok egyike az ikonfestészet. Ez, mivel összhangban van az evangélium üzenetével, alkalmas arra, hogy megerősítse hitünket Isten Igéjének valóságos és nem elképzelt megtestesülésében, és nagy gyarapodást hozzon számunkra. Azok a dolgok ugyanis , amelyek kölcsönösen megvilágítják egymást, nyilvánvalóan azonos jelentést hordoznak." A liturgikus ünneplés minden jele Krisztusra irányul, így az Istenanya és a szentek képei is: Krisztusról tanúskodó jelek, aki megdicsőül bennük. Őbennük látjuk "a tanúk felhőjét" (Zsid 12,1), akik továbbra is törődnek a világ üdvösségével, s akikkel -- mindenekelőtt a szentségek ünneplésében -- mi egyek vagyunk. Képeik megmutatják hitünknek az "Isten képmására teremtett" és az Ő "hasonlatosságára" [Vö. Róm 8,29; 1Jn 3,2.] átalakult embert, és az angyalokat is, akik Krisztusban szintén újra egybe vannak foglalva: "Szent Atyáink Istentől sugalmazott Tanítóhivatalát és a katolikus Egyház hagyományát követve (mert tudjuk, hogy ez a hagyomány a Szentléleké, aki az Egyházban lakik), teljes bizonyossággal és gondossággal elhatározzuk, hogy mind a drága és elevenítő keresztet, mind a tiszteletreméltó és szent -- akár festett, akár mozaikból vagy bármely más megfelelő anyagból készült -- képeket Isten szent egyházaiban alkalmazni kell szent edényeken és ruhákon, falakon és táblákon, magánházakban és utak mentén: mind Istenünknek és Üdvözítőnk, Jézus Krisztusnak, mind Asszonyunknak, az egészen tiszta és szent Istenszülőnek, a tisztelendő angyaloknak és az összes szenteknek és igazaknak képeit." "A képek szépsége és színe serkenti imádságomat. E képek, mint a mező képe, Isten dicsőítésére serkenti a szívemet." A szent képek szemlélése, az Isten igéjén való elgondolkodással és az egyházi himnuszok éneklésével együtt beleszövődik a liturgikus jelek harmóniájába azért, hogy az ünnepelt misztérium bevésődjék a szív emlékezetébe, majd a hívők új életében mutatkozzék meg. A templomainkban és lakásainkban lévő szentképek arra valók, hogy ébresszék és táplálják a Krisztus misztériumába vetett hitünket. Krisztus és az Ő üdvözítő művének képei által Őt magát imádjuk. A szent Istenszülő, az angyalok és szentek képei által az ábrázolt személyeket tiszteljük.

"Ne csinálj magadnak faragott képet ..." Az isteni parancs megtiltja Isten minden ábrázolását emberi kéz által. Ezt a Második Törvénykönyv így magyarázza: "Amikor az Úr a Hóreben a lángok közül szólt hozzátok, semmiféle alakot nem láttatok. Ne vetemedjetek hát arra, hogy bármiféle alakban képmást csináljatok magatoknak Istenről..." (4,15--16). Izraelnek az abszolút transzcendens Isten nyilatkoztatta ki magát. "Ő minden", de ugyanakkor "minden műve fölött áll" (Sir 43,27--28). Ő "a szépség alkotója" (Bölcs 13,3). Mindazonáltal Isten az ó Szövetségben parancsolta vagy megengedte olyan képmások készítését, amelyek szimbolikusan elvezetnek a megtestesült Ige által végrehajtott üdvösséghez: ilyenek a rézkígyó, [Vö. Szám 21,4--9; Bölcs 16,5--14; Jn 3,14--15.] a frigyláda és a kerubok. [Vö. Kiv 25,10--22; 1Kir 6,23--28; 7,23--26.] A megtestesült Ige misztériumára támaszkodva 787-ben a hetedik egyetemes zsinat Niceában igazolta a képrombolókkal szemben az ikonok tiszteletét: és nemcsak Krisztusét, hanem Isten Anyjáét, az angyalokét és a szentekét is. Isten Fia a megtestesülésével a képek új "üdvrendjét" indította el. A képek keresztény tisztelete nem áll ellentétben az első parancsolattal, mely megtiltja a bálványok faragását. "A kép előtt nyilvánított tisztelet az eredetinek szól" és "aki a képet tiszteli, valójában azt a személyt tiszteli, aki rá van festve". A szent képek tisztelete "tiszteletteljes megbecsülés", és nem imádás, ami egyedül csak Istent illeti: "A vallásos kultusz nem önmagukért tiszteli a képeket, hanem amennyiben megjelenítik a megtestesült Istent. Az ilyen megközelítés pedig nem áll meg magánál a képnél, hanem a valóság fölé tör, amit ábrázol."

Tehát a szent képek kultusza Isten Igéje megtestesülésének misztériumára alapul. Nem ellenkezik az első parancsolattal.

Isten e parancsa: „Ne csinálj magadnak faragott képet!” (Kiv 20,3), tiltja-e a képek tiszteletét?

Az Ószövetségben ez a parancsolat tiltotta az abszolút transzcendens Isten ábrázolását. Isten Fiának megtestesüléséből kiindulva azonban (amint ezt a II. Niceai Zsinat 787-ben: megfogalmazta) a szentképek keresztény tisztelete jogos, mert Isten emberré lett Fiának misztériumára alapszik, akiben a transzcendens Isten láthatóvá tette magát. A képeket nem imádjuk, hanem tiszteljük azt, akit ábrázolnak: Krisztust, a Szűzanyát, az angyalokat és a szenteket.

Kedves Péter

A Bibliához nincs magyarázat fűzve-akik "szakmailag" is értelmeznék-tehát azt kell tenni mint amit tettek anno kálvinisták,hogy minden oltárképet és mindent ami Isten dicsőségére szolgált mint alkotást fölgyújtottak és elégettek.Ők ezek szerint helyesen értelmezték a Szentírást..Mert önkényesen magyarázod te is a Bibliát ahelyett,hogy utánajárnál mélyebben a dolgoknak.

A képek tisztelete üdvös és nem helytelen mert sohasem azt jelentette ,hogy a képnek az anyagát tartsuk valami természetfeletti dolognak vagy csodás erőt tulajdonítsunk neki..Az ember természettől fogva olyan,hogy ha valakit szeret és tisztel,akkor azokat a dolgokat is becsben tartja, amelyekkel szeretetének s tiszteletének tárgya akár személyes kapcsolatban volt akár általuk mintegy megelevenül.Ezért szokásunk,hogy szüleink vagy számunkra fontos személyek képeit tiszteljük mert az általa ábrázolt személynek és eszmének szólt.Ahogy Józsue arcra borulva feküdt az Úr ládája előtt miért lenne tilos a Feszület előtt térdepelni és imádkozni a Jóistenhez? A mindenható Isten, kerubokat és tüzes kigyó ábrázolására kötelezte a Zsidó népet,hogy feldíszítsék a templomot és Salamon temploma tele volt arannyal talán azért ,hogy Isten minél nagyobb dicsőítését szolgálja.Mellesleg a bálványimádás az az,hogy ha valamit Isten fölé helyezzünk.Én letérdelek az oltár előtt és nem helyezek senkit Isten főlé szóval jó lenne ha másokat se vádolnál meg még burkoltan se bálványimádással...

a katolikusban 72 könyv van a

a protestánsban kevesebb