Mi a véleményetek Salamon imájáról? (csak a Bibliát szretető, és olvasó emberek véleménye érdekelne; köszönöm)

miért csak ennyit idéztél belőlle? nekem ebből ez a kedvencem:

41 Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, és aki eljön messze földről a neved miatt 42 (mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról), és eljön, és imádkozik e ház felé fordulva, 43 őt is hallgasd meg az egekből, szilárd lakhelyedről, és tedd meg mindazt, amiért hozzád kiált az idegen;

Légyszíves ne jehovázz, mert nagyon megbotránkoztató, ahogy egy kitalált szóval helyettesíted az Urat. Nem, nem érdekel az őrtornyos hazugság, már sokstor megmutattuk ennek a szónak az eredetét. Mivel számomra fontos, hogy a szemem láttára ne hazudtolják meg Krisztust, aki egyetlen egyszer sem mondta ki ezt a szót, ezért tartsd távol ezt a hazug tanítást tőle.

Nekem mindegy, hogy magatok között hogy nevezitek, de nyilvánosan ne káromold! Az akkori nyelvezetben valakinek a neve kifejezés az illető személyét jelentette, így a szenteltessék meg a neved mondat jelentése ma így szól: legyen szent a személyed.

Úgyhogy ezentúl tartsd tiszteletben Istent annyira, hogy nem egy kitalált szóval személyesíted meg!

Salamon nagyon bölcsen és szépen imádkozott.a maga idejében ez így volt helyes.

Eljött Jézus Krisztus és azt mondta amikor imádkoztok ne szaporítsátok a szót,hanem bemenve a belső szobádba ,a lelked mélyére,imádkozz ál .És adott egy keretet és el mondta a tanítványainak .hogy így imádkozzatok ,és nem azt mondta ,hogy ezt imádkozzátok.

Manapság ,bármit mondunk kérünk vagy teszünk ,mindent az Úr Jézus Krisztus nevében tegyétek.Ez a Biblia ,vagy Isten üzenete számunkra ,hogy Jézus nevében imádkozzunk.

Jézus maga mondotta ,Senki sem mehet az Atyához ,csak is Én álltalam!!!!

Ezt jó volna elhinni,elfogadni.

ebben van egy prófécia is ,Jézus Krisztusrol,ő a Királyok Királya.

Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten sem fenn az egekben, sem lenn a földön, aki megtartod a szövetséget és a szerető-kedvességet szolgáid iránt, akik teljes szívükkel színed előtt járnak; 24 aki beváltottad szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit ígértél neki: saját száddal ígérted meg, és saját kezeddel teljesítetted, amint a mai napon is van. 25 Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit megígértél neki, ezt mondva: »Nem vész ki tőled a férfi színem elől, aki Izrael trónján üljön.

És Izraelre nézve ,Isten mindíg is Izrael Istene volt,és az is lessz mindörökké.

Jöjjetek boruljunk le, hajoljunk meg essünk térdre alkotónk előtt.” Zsoltár 95,6

Mi az imádság?

Isten gyermekeinek joga.

Isten gyerekei azok a megtért, újjászületett emberek, akik bármikor, bárhol segítségül hívhatjuk az Úr nevét!

„ Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.” 1 Mózes 4,26

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején…” Zsoltár 50,15

Isten gyermekeinek életeleme.

Az imádságos élet számunkra oly természetes lételem, mint halnak a víz, ha ez a feltétel megszűnne, - megfulladnánk!

„Szüntelenül imádkozzatok.” 1Thesszalonika 5,17

Istennel való személyes, meghitt kapcsolat ápolása.

„Amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban.” Máté 6, 6

Isten előtt való naponkénti elcsendesedés.

Mindenkor imádkozniuk kell és nem szabad belefáradniuk.” Lukács 18,1

Nézzük meg egy kicsit részleteiben,az imádkozást.

Elmélkedés Napközben, tennivalóink közepette, pihenés alkalmával, éjszaka ha felébredünk, tehát állandóan elmélkedjünk Isten csodálatos dolgai felett. Keressük és ismerjük fel személyes életünkben a természetben, a történelemben, a körülöttünk zajló életben Isten kezének nyomait. Lássuk meg gondolatainak: igazságának, törvényeinek megvalósulását. Ezáltal lelkünk kiemelkedik e földi zűrzavar nyomasztó légköréből. Lelki magaslatokról szemlélve, megértjük az élet igazi célját, a történések lényegét, úgy ahogy azokat Isten irányítja. Így szívünk hittel, bizalommal, békességgel, szent örömmel telik meg az Ő közelségében. Móz.I.24,63. Zsolt.119,148. 158-160. 97,90. 73,23-28. Zsolt.48,10. Zsolt.77,4-8. 12-15. Zsolt.139,17.18. Zsolt.63,7. Zsolt.143,5. 145,5.

Beszélgetés. Istent, Atyánknak szólíthatjuk. Mint gyermekei, teljes közvetlenséggel, bensőséges bizalommal, őszintén elbeszélhetjük néki szívünk fájdalmait, örömeit, gondolatainkat, vágyainkat, terveinket. Ha ezt tesszük, Lelke által közli velünk véleményét, vigasztal, fedd, jóváhagy, tilt, szükség szerint. Segít, hogy úgy láthassuk magunkat, ahogy Ő lát, megkeni szemünket, hogy az embereket s az élet dolgait az Ő akarata s elgondolásai szerint ítélhessük meg. Zsolt.119,26.27.48. 27,7.8.14. 19,15. 54,4. 16,11. 18,29. 65,6.

Sóhajtás. Amikor reánk nehezedik saját gyengeségünk, tehetetlenségünk tudata, körülvesz az emberek közömbössége, rosszakarata, elrémít az emberileg kilátástalan jövő: szívünk legmélyéről sóhaj száll fel Istenhez. Nála keresve vigaszt. Zsolt.5,2.4.9.10. Zsolt.77,4. Jób.3,24. Jer.sir.3,56.

Fohászkodás. Ha valakiben megvan a készség az Isten akaratának cselekvéséhez, ha szeretne győzni a kísértésekben, megállni a veszélyes helyzetekben, ha gyengeségét ismerve Istenhez fohászkodik, tapasztalni fogja az Őr kegyelmes segítségét. Móz.II.2,23.24. Zsolt.32,6-11. Sám.I.7,9. Krón.II.33,12. Ez.24,17.

Kérés. Mennyei Atyánk előre látja életünk minden mozzanatát, szükségleteinket. Nála minden jó megoldás, áldás, el van készítve. Ha tehát nem vagyunk önteltek, s nem akarjuk a magunk bölcsességével, erejével megoldani életünket, hanem alázatosan, gyermeki bizalommal Tőle kérjük a megoldásokat, ezzel lehetőségeket adunk az Úrnak, hogy megvalósíthassa életünkben jó szándékait. Mt.7,7-12. 6,31-33. Zsolt.37,3-5. 18. Zsolt.23,24. Zsolt.39,40.

Panaszkodás. Soha ne panaszkodjunk embereknek, amikor betegség, gond, baj, megoldatlan problémáink nehezednek reánk. Ember úgysem érthet meg igazán, és nem is segíthet rajtunk. Tárjuk ki szívünket az Úrnak. Panaszoljuk el Néki nehéz sorsunkat, fájdalmainkat. Ő soha nem fog visszaélni bizalmunkkal, mint az emberek. Szerető szíve megindul a mi gyarlóságainkon, könyörül rajtunk, megvigasztal, s alkalmas időben küldi segítségét. Zsolt.102,1. 142,3.4. 64,2.3.11. 102,20-22. Zsid.4,15.16.

Rimánkodás. A rimánkodás annak a szívéből tör fel, akire már hosszabb ideje nehezedik a nyomorúság. Úgy érzi, nemcsak az emberek, hanem már isten is elfordult tőle. Sorsa kilátástalan, reménytelen. Tudatában van a maga bűnösségének, méltatlanságának, de az Úr irgalmasságára gondolva, mégis kegyelemért, szabadításért rimánkodik. Zsolt.88,8.9.14. Zsolt.106,44.

Segítségül hívás. Saját gyengeségünk teljes tudatának, és az Istenbe vetett mélységes bizodalmunknak a jele az, amikor az Urat segítségül hívjuk. Mint a beteg, aki tehetetlenségében az orvost hívja segítségül, akiről tudja, hogy készségesen segít, mert hiszen az a hivatása. Isten nem hagyja sohasem magára azt, aki Őt hívja segítségül. Zsolt.119,146. 118,5. 91,14.15. 115,11.

Könyörgés. A gyermek akkor szokott könyörögni, amikor valamit igen nagyon szeretne, de tudja, hogy nem jár néki, hogy nem méltó rá. Vagy ha rosszat cselekedett, és szeretné kiengesztelni a méltán haragvó szülőt. Akkor is könyörög, ha valamilyen súlyos feladat, nehézség elől szeretne kitérni. A gyermeki tehetetlenségnek, függésnek, alázatosságnak a jele minden könyörgés. Lelke mélyén érzi, hogy nem jogos a kérése, és számít is a visszautasításra, de azért megkísérli, hátha ... Mennyei Atyánk, szánalommal tekint az így könyörgő gyermekére, és kegyelmét abban mutatja meg, hogy megbocsát, erőt ad a következmények elhordozására, a nehéz feladatok vállalásához, s végül győzelemhez is segíti őt. Zsolt.30,7-9. 39,11-14. 8. Zsolt.66,18-20. 143,1.2. 119,58. Mt.26,39-42. 44. Kor.II.12,7-10.

Esedezés. Az élet sodrában tehetetlenül vergődő, parányi, erőtlen ember fordul esedezéseivel egyetlen reménységéhez, Istenéhez. Aki így cselekszik, tapasztalni fogja az Isten mindenható erejének, segítségének megnyilatkozását. Móz.II.32,11. Eszt.4,8. Zsolt.27,4. Zsolt.28,2.3.6.7. 31,2-5.10.22.23.6. 142,5.7. Zsolt.116,1. Dn.9,20. Rm.8,26.27. Tim.I.2,1. Zsid.7,25.

Kiáltás. Ha segélykiáltást hallunk, késedelem nélkül sietünk a bajba jutottak segítségére. Nem vesszük figyelembe, hogy ismerős-e vagy idegen, méltó-e a segítségre vagy nem, saját hibájából érte-e a szerencsétlenség, vagy mások áldozata, hanem segítünk. Isten nem hagyja sohasem segítség nélkül azt, aki Hozzá kiált – bárki legyen az. Minden bajba jutottat megszán, és mindenható erejével, ha kell, csodákat is művel érdekében. Sok-sok tapasztalat bizonyítja ez igazságot. Ez lesz a megváltottak élménye is. Móz.II.2,23. Móz.II.3,9. Móz.IV.20,16. Bír.3,9.15. Sám.I.12,10. Eszt.4,1. Zsolt.3,5. Zsolt.107,2-6. 11-14. 17-20. Zsolt.138,3.7. 69,4.6.7.15-18. 30.33.34. Zsolt.18,4-7.17.18. 34,7. 40,2. Bír.6,1.2.6.12.14.16.

Bűnbánatból fakadó ima. Mennyei Atyánk a bűnösökért áldozta fel Fiát. Krisztus a bűnösök barátja. A bűnbánó, töredelmes szívűt nem utasítja el soha. Ezért a legérdemtelenebbek, s legbűnösebbek se féljenek Istenhez járulni. isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, a bűnbánó szívet nem veti meg. Készségesen megbocsát és megszabadít Sátán kötelékeiből. Isten kegyelmes szeretetének ez a legmagasztosabb bizonyítéka. Jn.I.4,9.10. Rm.5,8. 4,25. Ezék.33,10-11. Zsolt.51,2-5.12-15.19. Zsolt.32,1-5.

Köszönet, hálaadás. Annyi marad a miénk valóságosan Isten ajándékaiból, áldásaiból, amennyit és ameddig újból és újból hálás szívvel megköszönünk. Isten elvárja, hogy ismételten emlékezzünk meg jótéteményéről, s hálával áldozzunk kegyelméért. Aki elfeledkezik isten jóvoltáról, elveszíti a már elnyert ajándékokat is. Hálaadásunk azonban ne pusztán köszönöm szó legyen. Akinek őszinte, mélységes a hálája, az egész életét odahelyezi Isten oltárára, és szolgáló élete lesz testetöltött, hálaadó imája. Zsolt.50,14.15.22.23. Zsolt.56,13.14. Zsolt.69,31. 103,2-4. 107,11-15.43. Kol.4,2. Tim.I.2,1.

Tisztelet, hódolat, imádat. A közömbös, tiszteletlen, felületes, hanyag ima, amelyből hiányzik az Isten iránti tisztelet, hódolat és imádás, utálatos Isten előtt. Aki így imádkozik – súlyos bűnt követ el. Imádságaink alkalmával ki kell fejezzük: mint alázatos gyermekek, mennyei Atyánk iránti tiszteletünket: mint Uralkodónk, a világmindenség fenséges teremtője és parancsolója előtt – hódolatunkat: és mint Istenünk, Megváltónk, Közbenjárónk iránt – imádatunkat. Zsolt.99,1-3. 65,2.

Dicséret – dicsőítés. Életünk legfőbb célja, szent kötelességünk, Istent dicsőíteni, dicséretét zengeni néki szüntelenül szívünkben, szavainkkal és életünkkel egyaránt: amiként ezt a trónja körül az angyalok is cselekszik. Aki valóban istenfélő életet él, s tapasztalja az Úr kifogyhatatlan kegyelmét, az nem is tud mást cselekedni – mint szüntelenül dicsőíteni Őt. A hálával telt szív, minden imádságában dicséretet zeng csodálatos Istenének, aki imáit, könyörgéseit, kiáltásait meghallgatja, bűneit megbocsátotta, kegyelmének, szeretetének bőségét reá árasztotta. Zsolt.9,2.3.11. 22,24-26. 56,11. 30,12.13. 34,2-4. 86,12.13.5. 148,13. 106,47.

Magasztalás. Az az egyedüli, kiváltságos, felfoghatatlan méltóság, amelyet Isten tölt be: mindenekre kiható uralma, végtelen szeretete, csodálatos kegyelme, irgalma, könyörülete arra készteti minden őszinte gyermekét, hogy szüntelenül magasztalja Őt már itt e földön, s majd egykor örök országában is. Móz.IV.14,17.18. Zsolt.99,5.9. 145,1-3. 107,1.2. 106,1.2. 118,28.29. Ef.1,12.14. Fil.1,11.20.