A biblián kívül szól-e hozzánk más módon is a Teremtő?

Szerencsére a Biblia nagyon világos:

de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne. ” (1Jn 2,27)

Aki ennek ellentmond az hazug és nincs Jézusban.

(1János 2:27) "Ami pedig titeket illet, a felkenetés, amelyet tőle kaptatok, megmarad bennetek, és nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson titeket; hanem amint a tőle kapott felkenetés mindenre nézve tanít benneteket (és igaz, és nem hazugság), és ahogyan tanított is titeket, maradjatok egységben ővele."

És erre is igaz a fenti megállapítás:

(2Timóteus 3:16, 17) "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen."

Pál egy vénhez szólt, akinek az volt a felelőssége, hogy a gyülekezeten belül ’feddjen, helyreigazítsa a dolgokat, az igazságosságban fegyelmezzen’. Ezért arra emlékeztette Timóteust, hogy bízzon az ihletett Szó bölcsességében, hiszen kicsi kora óta erre a Szóra oktatták.

Tehát akkor lehetséges, hogy egy vers egyoldalú és téves értelmezése történik? :-)

(Jeremiás 31:34) „Nem tanítja többé ki-ki a társát és ki-ki a testvérét, így szólva: »Ismerjétek meg Jehovát!«, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig — ez Jehova kijelentése. — Mert megbocsátom vétküket, és bűnükről nem emlékezem meg többé.”

(Héberek 8:11) "És semmiképpen nem tanítja majd ki-ki a polgártársát, és ki-ki a testvérét, így szólva: ‚Ismerd meg Jehovát!’ Mert mindannyian ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig."

(János 14:26) "De a segítő, a szent szellem, melyet az Atya küld majd az én nevemben, az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek."

(János 16:13) "Amikor azonban megérkezik az, az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba, mert nem önmagától indíttatva szól majd, hanem azt szólja, amit hall, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat."

Szerinted kérdező az első sz.-ban a SZELLEMMEL FELKENTEK közül ki volt tévedhetetlen Jézuson kívül??? Ha pedig még akkor sem, akkor azóta esetleg már tévedhetetlenek lettünk?

És ha nem vagyunk csalhatatlanok, akkor ez nem-e azt jelenti, hogy nem is várhatjuk, hogy a szellem, mint egy robotot vezessen, tökéletességben és hibátlanul? Akkor nem lehet-e, hogy egyes Írásszövegek magukban értelmezésével baj van?

Két verzió létezik csupán:

a magamfajta azt állítja, tapasztalat által, hogy amit Isten meg akar tanítani, mutatni vagy épp vezetni akar, akkor azt teljesen nyilvánvalóan teszi, nincs semmi tévedés benne, teljesen egyértelmű.

Aztán vannak azok, akik mindezt nem ismerik, emberi okoskodás után mennek, olyan emberek után, akik szintén nem ismerik az Urat, vak vezet világtalant. Nem is hiszik el, hogy Isten nyilvánvaló, világos, tiszta és állandó. Szerintük belefér a tévedés Isten tanításába.

Szerintem meg nem, mert az Úr nagyon is egyértelmű. Már ha ő az, aki áll bárminek a hátterében és nem csupán az emberi elme akar valamit kacifántosan magyarázni csak azért, hogy legyen valaki, mint ahogy az őrtorony vezetősége teszi.

T kérdező, szerinted így van? És vajon MIBŐL olvasod ki azt, amit leírtál??? Mert hogy az idézett szövegek meg sem közelítik a véleményedet.

Mi az hogy "nem te állítod, hanem az Őrtoronyból vannak az idézetek". Most akkor az Őrtorony hol állítja? Pontosíts kérdező, ne a levegőbe beszélj.

Szerintem a kérdésnek és az idézeteknek közük sincs egymáshoz.

Hol írják itt vagy bárhol máshol, hogy Isten "közvetlenül szól" hozzájuk és hogy tévedhetetlenek vagy hogy csalhatatlanok, stb.?! Mert ha nem írják, hanem helyette EGYÉRTELMŰEN azt tanítják, ami fent benne van az idézetekben, akkor miért a kérdés? A szövegértés lenne a gond? Félreértelmeztél valamit?

És akkor hol is a "gond"? Szerintem pedig ott a gond, hogy a Biblia felületes ismerete nélkül vádolsz másokat, anélkül, hogy a MEGFELELŐ FORRÁSBÓL alaposabban utánanéztél volna a témának. És ez sajnos a legtöbb velünk kapcsolatban ideírogató emberre igaz.

Az apostoloknak és más, korai keresztény tanítványoknak is voltak bizonyos helytelen elképzeléseik, a Biblia mégsem sorolja őket a „hamis próféták” közé. (Lásd: Lukács 19:11; János 21:22, 23; Cselekedetek 1:6, 7.; Csel 10:9–35)

Nátán próféta arra buzdította Dávid királyt, hogy tegye meg, amire Jehova imádati házának felépítésével kapcsolatban a szíve indítja. Később azonban Jehova azt mondta Nátánnak, hogy közölje Dáviddal, hogy nem ő fogja felépíteni a templomot. Nátánt a korábbi kijelentése miatt nem vetette el Jehova, hanem továbbra is felhasználta, mivel alázatosan helyreigazította a dolgot, amikor Jehovától megkapta az erre vonatkozó felvilágosítást (1Krón 17:1–4, 15).

A Bibliában olvashatunk olyan személyek kiváló példájáról, akik változtattak a szemléletmódjukon. Egyikük volt Péter apostol. Zsidóként Péter kerülte a nem zsidók otthonait. Képzeljük csak el, mit érezhetett, amikor arra kérték, hogy tegyen egy látogatást a körülmetéletlen, nem zsidó Kornéliusz házában! Péter, a keresztény apostol i. sz. 36-ban rendkívüli látomást kapott. Egy égi hang azt parancsolta neki, hogy vágjon le és egyen meg olyan állatokat, amelyek a Törvény értelmében tisztátalanok voltak. Péter döbbenten állt, hiszen még soha nem evett „semmi beszennyezettet és tisztátalant”. A hang azonban felszólította: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne hívd többé beszennyezettnek” (Cselekedetek 10:9–15). Péter ezután már nem ragaszkodott mereven a Törvényhez, hanem kiigazította a gondolkodásmódját. Ennek köszönhetően bámulatos felismerésre juthatott Isten szándékát illetően. Péter kiigazította a gondolkodásmódját, mert felismerte, hogy Isten akarata az, hogy az emberek minden nemzetből csatlakozzanak a keresztény gyülekezethez (Csel 10:9–35).

A Kornéliusznál tett látogatása után Péter Jeruzsálembe ment. Az ottani gyülekezet hírét vette, hogy körülmetéletlen nem zsidók „is elfogadták az Isten szavát”, és néhány zsidó tanítvány nyugtalankodni kezdett emiatt (Cselekedetek 11:1–3). A „körülmetélkedés támogatói” elismerték ugyan, hogy nem zsidók is lehetnek Jézus követői, mégis azt bizonygatták, hogy ezek a nem zsidó nemzetekhez tartozó emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha betartják a Törvényt. A nagyrészt nem zsidók lakta vidékeken viszont, ahol kevés zsidó keresztény élt, nem feltétlenül volt vita tárgya a körülmetélkedés. Ez a kétféle álláspont körülbelül tizenhárom évig tartotta magát (1Korintus 1:10). Micsoda próba lehetett ez a korai keresztényeknek, kivált azoknak a nem zsidóknak, akik olyan vidékeken éltek, ahol a zsidók voltak többségben!

Jehova ma is úgy vezeti a népét, hogy fokozatosan feltárja nekik a szándékát (Péld 4:18). A szent szellem által vezeti ’a hű és értelmes rabszolgát’, de az első sz.-i példákhoz hasonlóan, időnként talán kiigazításra kerül Isten Szava egy-egy részének az értelmezése, vagy változások történnek a szervezeti eljárásokban (Máté 24:45).