Szeretném megkereszteltetni a gyermekem. Kell kersztszülőt választani ehhez, vagy csak lehetőség?

Nem tudom h muszáj e de sztem mindenképpen érdemes.

Családtag ajánlott, de egyáltalán nem gond, ha csak jóbarát, és nem rokon

Keresztelő keresztszülő nélkül? Ki hallott már ilyet.

Régen a keresztszülőségnek az volt a lényege, ohgy ha a szülőket érte valamit ne maradjon egyedül a gyerek legyen aki felnevelje. Ezért választottak inkább családtagot. Ma már ennek nincs jelentősége annyira, ezért ha akarsz válasz barátot. De igen kell keresztszülő.

A gyermekek keresztelése

A gyerekkeresztelés gyakorlatát az újabb időkben néha támadás éri. Egyesek azt állítják, hogy ez a gyakorlat értelmetlen, hiszen a gyermekek nincsenek még tudatuknál, és ezért nem tudnak a keresztelésükben hittel közreműködni. Továbbá azt is mondják, hogy ez fölösleges gyámkodás a gyermekek fölött, inkább meg kell várni, míg a gyermekek felnőnek és maguk eldönthetik, melyik valláshoz vagy felekezethez akarnak tartozni. Elvégre nem lehet valakire csak úgy, megkérdezése nélkül egy vallás kötelezettségeit rárakni.

Ezekkel a véleményekkel szemben a következőket kell elmondanunk:

1. Ahogy a gyermek saját közreműködése nélkül jutott az áteredő bűn állapotába, ugyanúgy meg lehet ettől a közreműködése nélkül is szabadítani.

2. A kegyelemben való részesedés és Krisztusban való közösség nem terhet jelent, hanem a legnagyobb jótéteményt, amely egy embernek valaha is osztályrészül juthat.

3. Az ember egyáltalán nem dönthet kénye-kedve szerint arról, hogy Krisztust követni akarja-e vagy sem. Minden embernek kötelessége katolikus kereszténynek lennie, mihelyst a katolikus vallás igazságait megismerte. Bár mindenki szabadon megtagadhatja ezeket a kötelezettségeket, de akkor ez már bűn, amelynek következményeiért felelni kell. Könnyen belátható, hogy a gyerekkereszteléssel való szembenállás az áteredő bűnben és a kereszténységben, mint egyetlen igazságban való hit meggyengüléséből származik.

4. Végezetül még utalni lehet arra is, hogy világra jöttünket és neveltetésünket sem tudtuk magunk kiválasztani. Senki nem kérdezte tőlünk, hogy meg akarunk-e születni. Minden ember életében vannak olyan döntések, amelyeket azok a körülmények határoznak meg; amelyekbe beleszületett. Ez az ember szociális természetéből fakad.

Ezek azok az okok, amik miatt a gyerekkeresztelés a kezdetektől fogva szokásban volt. A Szentírásban ugyan nincs szó kifejezett gyerekkeresztelésről, de több helyen is olvashatunk beszámolót megtérteknek „egész háza népükkel” való megkereszteléséről. (lásd ApCsel 16,15/33; 1 Kor 1,16), és joggal feltételezhetjük, hogy ezek között gyerekek is voltak. A 3. században jött divatba az a káros szokás, miszerint a keresztelőt egész a felnőttkorba kitolták, bár egészen más okból, mint manapság: attól féltek ugyanis, hogy a fiatalkori harcokban elveszíthetik a keresztelés utáni bűntelenséget, s ezért úgy gondolták, jobb, hogyha a keresztséget csak érettebb korban kapják meg. Szent Ágoston és az egyházatyák azonban a keresztség szentségével való ezen visszaélés elleni harcukban hivatkozni tudtak az ősi hagyományra.

gyermekkeresztség: csecsemők és kiskorúak keresztelése. - Jogosságát a hagyomány az ap. időktől igazolja. A trienti zsin. tanítása szerint a megkeresztelt gyermeket a hiányos emberi előfeltételek ellenére ker. hívőnek kell tekinteni, s a keresztség érvényessége nem függ az utólagos tudatos elfogadástól (DS 1625). A gyermekkeresztséget csak azok kifogásolják, akiknek helytelen fogalmuk van az Egyh-ról, a kegyelemről és a szentségekről. Aki nem ismeri el a szentség tárgyi hatékonyságát, az kételkedhet az öntudatlan gyermek megkeresztelésének érvényességében. Az Egyh. hagyománya olyan töretlen és következetes, hogy a Szentírás utalásaival együtt teljes bizonyosságot ad. Ezek a szövegek beszélnek az „egész ház, az egész család” megkereszteléséről (1Kor 1,16; ApCsel 16,15.33). Ismert volt az összehasonlítás is a körülmetélés és a keresztség között (Kol 2,11; Ef 2,11). A gyermekek is részesei a szöv. áldásának, ahol a kezdeményező mindig maga Isten. Ezért egyes prot. közösségek eljárásának, ti. hogy csak felnőtteket keresztelnek, vagy újra keresztelnek (anabaptisták), nincs szentírási alapja. - Az ap. időkben erős volt a parúzia várása, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a családok egységesen részesüljenek a kegyelem áldásaiban. A teol-ok kezdettől fogva hivatkoztak a keresztség szükségességére, amelyet Jn 3,5 kifejez. Szt Ireneus a megtestesülésből és Krisztus főségéből vezeti le az állítást, hogy a Megváltó az élet minden fázisát megszentelte, tehát a gyermekkort is. Amikor a pelagiánusokkal szemben az áteredő bűn tana tisztázódott, még világosabb lett a gyermekkeresztség hatása. Megoldódott az a nehézség is, amely abból eredt, hogy a keresztség a hit szentsége. Az Ó- és ÚSz tanítása alapján ismert volt a helyettesítő képviselet, amit Mt 9,2 is megerősít. A közösség hite az egyénnek is javára válik. Szt Ágoston után Szt Tamás fejti ki a tételt, hogy a gyermekek az Egyh. hitével hisznek, s ezt a hitet a jelenlevők, a szülők és a keresztszülők jelenítik meg. Egyébként is a megigazulás kegyelme a lélekbe önti a hit, a remény és a szeretet erényét (DS 904, 1528). A szentség az embert Krisztus halálának és föltámadásának részévé teszi, s ereje akkor is érvényesül, ha az emberben valamilyen előföltétel hiányzik. - A teol. megalapozásból a gyermekkeresztség feltételei is kiolvashatók. A gyermekkeresztség ui. gyakorlatilag csak ott szolgáltatható ki, ahol a tudatos ker. hitre való nevelés biztosítva van, vagyis ahol a szülők és a gondviselők kérik a keresztséget és ők maguk is élik hitüket. A szentség nemcsak az áteredő bűntől szabadítja meg a gyermeket, hanem az Egyh. tagjává is teszi, küldetést ad neki, s ezt a küldetést tudatosítani is kell benne. Ahol ezek a biztosítékok hiányoznak, ott legalábbis el kell odázni a keresztelést.

A keresztszülői tisztség

Minden keresztelésnél az új Isten-gyerek fölött egy vagy két hívő átveszi a keresztszülői tisztséget. Ezzel nemcsak egy tiszteletbeli hivatalt kapnak, hanem kötelezettséget vállalnak arra, hogy gondot viselnek a megkeresztelt keresztény oktatására és nevelésére. Ameddig ezt a feladatot a szülők maguk elvégzik, a keresztszülők fel vannak mentve ez alól a kötelezettség alól. Ha azonban a szülők meghalnak vagy elhanyagolják a gyermek vallásos nevelését, a keresztszülők kötelessége, hogy a gyereket magukhoz vegyék és vallásos neveléséről gondoskodjanak. Ezért minden szülőnek nyomatékosan ügyelnie kell arra, hogy gyermeküknek hithű keresztszülőket válasszon. Ha a rokonságban nem akad ilyen, a legjobb, ha az egyházközség egyik baráti tagját kérik fel a keresztszülői tisztségre.

keresztszülő (lat. patrinus, patrina), koma: felnőtt keresztény, aki a keresztelendő gyermeket a szülőkhöz társulva bemutatja a keresztségre, majd segíti abban, hogy keresztény életet éljen; felnőtt keresztelendő esetén a keresztszülő a keresztény beavatásban, az élet ker. szempontok szerinti elrendezésében segít (CIC 872.k.). 1983-ig (a CIC megújításáig) a keresztszülő lelki rokonságba került a keresztgyermekkel. Mivel a gyermek nevelésének kötelessége és joga elsősorban a szülőket illeti, a keresztszülők szerepe a szülők mellett kisegítő jellegű. A keresztelendőnek, hacsak lehet, kell keresztszülőt kapnia. - A 20. sz. közepéig a keresztszülő ált. a család egy legközelebbi tagja, pl. testvér. Gyakran a testvérek kölcsönösen vállalták a keresztszülőséget (keresztgyermekeiket mondták kereszttestvéreknek). Ez egyrészt a család összetartásának erős igényéből fakadt, másrészt oka volt a nagyobb fokú halandóság is. A keresztszülőnek gyakrabban kellett átvállalnia a nevelést, mint ma, mert az élet válságos helyzeteiben a gyermek könnyebben jutott árvaságra (pl. járványok, háborúk, hontalanság miatt, v. az anya belehalhatott a szülésbe stb.). Ilyenkor az apa v. az anya testvére (a keresztszülő) magához vette a gyermeket, s ezzel megkönnyítette számára a nagycsaládban való nevelkedést (nagyszülőkhöz, hagyományokhoz kötődést stb.). - A hatályos egyhjogban. 1. A keresztszülők száma. Nemétől függetlenül a keresztelendőnek lehet keresztapja v. keresztanyja, ill. a kettő együtt (873. k.). Ezzel az előírással szemben ősi idők óta Eu-szerte létezett és helyenként még ma is előfordul az a népszokás, hogy kettőnél több keresztszülőt alkalmaznak. Anyakönyvezni azonban a mai jog szerint legfeljebb 2 keresztszülőt lehet. Ha csak 1 keresztszülő van, nem szükséges a keresztelendővel azonos neműnek lennie. - 2. A keresztszülőség feltételei. A megkeresztelt és keresztszülője között már nincs házassági akadály. Így érthető, hogy a CIC nem különbözteti meg a keresztszülőség érvényességi és megengedettségi feltételeit. Csupán azt szögezi le, hogy a keresztszülői tisztséghez szükséges, hogy a) az illetőt maga a keresztelendő v. ennek szülei ill. gondviselői, ezek hiányában a plnos v. a kiszolgáltató jelölje ki; b) alkalmas legyen (értelem használata stb.); c) szándékozzék ezt a tisztséget viselni; d) 16. életévét betöltött személy legyen (bár a mpp. meghatározhat más kort is, sőt megfelelő okból a plnos v. a kiszolgáltató kivételt is tehet); e) kat., megbérmált és elsőáldozást már végzett, hitéhez és a keresztszülői tisztséghez méltó életet élő ember legyen; f) ne terhelje kiszabott v. (önmagától beálló büntetés esetén) kinyilvánított egyh. büntetés; g) ne legyen a keresztelendő apja v. anyja (847.k. 1.§). - Aki ezeknek a feltételeknek nem felel meg, azt, amennyiben nincs keresztszülő jelen, tanúként lehet alkalmazni (875.k.). Nem kat. keresztény egy másnemű kat. keresztszülő mellett mint a keresztség sajátos értelemben vett tanúja szerepelhet (vö. 874.k. 2.§). A klerikusok keresztszülőségét a CIC már nem köti külön engedélyhez. - A régi m. nyelvben a keresztszülő a koma.

Miért kell mindig a hagyomány szó pejoratív értelemben használni...?!

1 Kor 11,2

Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.

2Tessz 2,15

… ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.