Vajon összeegyeztethető a szeretettel a "szent háború"?

"Azért jönnek ezzel, mert ez az igazság."

Csak annyira, mint akármelyik politikai szlogen: jól hangzó szólam, tartalom nélkül, lásd feljebb és alább.

"Felelősséget csak az vállalhat, aki képes önállóan gondolkodni és dönteni."

Amire pedig csak az képes, aki rendelkezik a megfelelő ismeretekkel. Amit a Biblia Istene pedig nem adott meg.

"Isten megmondta már az elején, hogy mit kell tenniük (nem ehetnek arról a fáról), mégis megtették."

Megmondta, de azt már nem, hogy miért is ez a helyzet; csak fenyegetett, hogy "akkor meghalnak", de ez nem magyarázat, attól még nem tudhatták, hogy mi van a háttérben. Ugyanez van a gyerekeknél is: a puszta fenyegetésen alapuló tiltás vagy bejön, vagy nem, de ha meg is érteted velük, hogy valami konkrétan miért nem jó és pontosan mit, hogy eredményez, az összehasonlíthatatlanul hatékonyabb.

Arról nem is szólva, hogy Istennek minden eszköze megvolt rá, hogy elkerüljön ilyen típushibákat, és jóval többet is tudott annál, hogy ilyen egyszerű ballépést kövessen el.

"Ami meg a kereszténységet illeti, a keresztényeknek csak az Újszövetség követése a kötelezően előírt (hiszen akkor Isten egy új szövetséget kötött a népével)"

Egykutya, mert az Óból nőtt ki az Új. Ha nincs az Ó, az Új sem jöhetett volna létre ebben a formában, egyenes következménye annak. Mi több, maga Jézus is kijelentette, hogy "nem eltörölni jött" a törvényt, hanem "beteljesíteni".

1. Minden ismeretet megadott nekik, amit tudniuk kell. Ott van a Bibliában. Isten meg nem egy szülő, meg nem is egy köztisztviselő, hogy a "háttérben" levő dolgokról tartozzon neked felvilágosítással. Azért van így, mert így van, és be kell tartani. Ahogy a világi törvényeket is be kell tartani, akkor is, ha nem értesz egyet velük. Vagy viseled a következményeket.

2. Az Újszövetség azért jött létre, mert az Ószövetség csak a zsidókra vonatkozott. Az Újszövetség mindenkire vonatkozik, aki elfogadja ezeket a tanításokat.

"Minden ismeretet megadott nekik, amit tudniuk kell. Ott van a Bibliában."

Igen, ott van a Bibliában, hogy fenyegetett, nem ismeretet adott.

"Isten meg nem egy szülő, meg nem is egy köztisztviselő"

Tény, még ezekénél is összehasonlíthatatlanul nagyobb a felelőssége, és éppen ezért összehasonlíthatatlanul nagyobb hiba a mulasztása is.

"Azért van így, mert így van, és be kell tartani. Ahogy a világi törvényeket is be kell tartani, akkor is, ha nem értesz egyet velük. Vagy viseled a következményeket."

Különbség, hogy a világi törvényeknél többnyire azért mégis tudhatod, vagy könnyen rájöhetsz, hogy miért is jók: pl. elég egyértelmű, miért lehet veszélyes átmenni a gyalogátkelőn akkor, ha neked piros van, az autóknak viszont zöld. A Bibliai sztorinál azonban sejteni se lehetett semmit.

"Az Újszövetség azért jött létre, mert az Ószövetség csak a zsidókra vonatkozott. Az Újszövetség mindenkire vonatkozik, aki elfogadja ezeket a tanításokat."

Tehát a zsidók még szó szerint Isten áldásával gyilkolhattak és népirthattak, de mások már nem. Gyönyörű.

Mindegy, kerekítsük le az egészet, és válaszolj nekem csak egyetlen egy kérdésre, a legfontosabbra: mi indokolta évezredek népirtásait, gyilkosságait, és miért nem ment kezdettől fogva a szeretetes téma? Olyan szempontból ma se jobb a helyzet, mint a legősibb időkben, hogy ma is van sok viszály, meg háború, meg minden, és volt már Jézus idején is. Ilyen szempontból semmi nem indokolta, hogy épp akkor "jött el a szeretet ideje". Miért nem szólt már az Ószövetség is kizárólag a szeretetről, háborús uszítás nélkül? Akkor még hiteles is lehetett volna. Így nem az, mert önmagának mond ellent; még csak bele se kell magyarázni semmit, ott van feketén-fehéren, csak el kell olvasni.

Milyen évezredek népirtásait?

Ha pl. a keresztes háborúkra gondolsz, azt az indokolta, hogy a szentföldi zarándokokat rendszeresen lemészárolták. Bizánc segítségkérésére indultak meg ezek egyébként.

Az az utáni korokban pedig a keresztények a saját földjükön kényszerültek a hitükért, megmaradásukért harcolni.

Szép dolog a szeretet, de ha ránk törnek, akkor bizony jogunk van megvédeni magunkat.

A többiről meg mondom, egy zsidót kérdezz. Én nem vagyok zsidó. Jézus pont azért jött el a Földre, mert látta, milyen istentelenül élnek az emberek. Nemcsak szeretetet prédikált, hanem az ez elleni kemény fellépést is. Lásd, mikor kiüldözte a kufárokat a templomból, mert az Isten háza nem piac.

"Milyen évezredek népirtásait?

Ha pl. a keresztes háborúkra gondolsz"

Nem. Az már emberi dolog volt.

Még mindig az Ószövetségről van szó, azokról a háborúkról, amiket maga Isten rendelt el.

"Szép dolog a szeretet, de ha ránk törnek, akkor bizony jogunk van megvédeni magunkat."

Érdekes. Jézus erről egészen mást mondott. Valami "fordítsd oda a másik orcádat is"-t, ha jól emlékszem...

"Jézus pont azért jött el a Földre, mert látta, milyen istentelenül élnek az emberek."

Ami már x ezer évvel az érkezése előtt is teljesen igaz volt. És valahogy ő se hozott sok változást.

"Nemcsak szeretetet prédikált, hanem az ez elleni kemény fellépést is. Lásd, mikor kiüldözte a kufárokat a templomból, mert az Isten háza nem piac."

Akkor viszont saját magával került ellentmondásba, mert máskor meg az "ellenségeitek szeretetéről" prédikált.

"Isten kiválasztott népét sátán, e világ istene el akarta törölni. Isten megvédte a népét."

Akkor miért nem magát a Sátánt törölte el?

Tudod, erről nem igazán lehet itt érdemben vitatkozni, mert teljes mértékben kitűnik a válaszaidból, hogy abszolút vulgáris megközelítésben mész neki a témának. Ezekre nem lehet csak így, egyszerűen azt mondani hogy így van, vagy nincs így, ehhez el kéne mélyedni a témában. A félrefordítások számbavétele mellett egy kicsi filozófiai képzettség is szükségeltetne az értelmezéshez.

Azt például, hogy "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" úgy is lehet értelmezni, hogy "ha durván, sértegetve bírálnak, te válaszolj nyugodtan, választékosan". Na, így azért mindjárt mást jelent, nem...?

Tudom, hogy manapság ez nem populáris, de hidd el, nem véletlenül tanulnak hosszú évekig a teológusok. És nem, mielőtt megelőlegeznéd, nem azért, hogy kiskaput találjanak mindenre. Hanem hogy szövegösszefüggésben, értelemszerűen tudják értelmezni a mondottakat.

LÉTEZIK-E IGAZSÁGOS HÁBORÚ?

Válasz:

Igen, elvben létezik. A védekező háború nem sérti Isten parancsát.

Magyarázat:

Az igazságos háború (bellum iustum) nem azt jelenti, hogy önkényesen, vagy „szent” célokra hivatkozva meg lehet támadni ill. le lehet igázni más népeket, hanem azt, hogy egy nemzetnek joga és kötelessége megvédenie önmagát és tagjait. A nemzeti önvédelem joga levezethető a személy önvédelmének jogából (ld. a 289. kérdést), azonban a jogos háború több az önvédelemnél. Mert míg az önvédelem csak jog, mellyel senki sem köteles élni, addig a honvédelem kötelesség, hiszen más személyek, állampolgárok védelmét jelenti. Az ilyen leszűkített értelemben vett igazságos háború nem sértheti az Isten által felállított erkölcsi rendet, sőt olykor parancsoló kötelesség lehet. Ezért, és nem a vérontás szentesítésének szándékával tanítja Aquinói Szent Tamás, hogy a papnak, bár személyesen nem foghat fegyvert, elöljárói engedélyével szabad a háború érdekében a katonákat buzdítania: „Clericis non licet bellare in propria persona, sed possunt bello interesse de licentia superioris, et exortari pugnantes”. (ST II-II. 40: 2).

A fegyvereknek vagy a katonáknak oly sokat emlegetett megáldása nem jelenti azt, hogy az Egyház egy eszközt vagy személyt „erővel” akar felvértezni, hogy hatásosabban gyilkoljon. Ezek az áldások Isten oltalmába ajánlanak egy halálveszélybe kerülő személyt, vagy Isten áldását hívják le tárgyakra, hogy Isten erkölcsi parancsainak érdekében tusakodjanak velük a harcosok, vagyis hogy a fegyver a gyengét védje, és ne az ártatlan vérét ontsa.

A bellum iustum fogalmába beletartozik az is, hogy egy nemzet bizonyos meghatározott körülmények között háborút is indíthat, ha ez valóban létező fenyegetettséggel szembeni előlegezett védekezés (megelőző csapás), vagy a már régóta fennálló, fegyverrel fenntartott, békének csúfolt elnyomás ellen indul (pl. az 1956-os magyar forradalom). Azonban itt már nem minden fekete-fehér, ezért minden egyes esetet egyedileg kell értékelni.

Az Egyház röviden így foglalja össze feltételeit: „A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:

1. a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;

2. a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;

3. a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;

4. a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz.

A modern tömegpusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében. Ez utóbbiak használatát az Egyház kategorikusan elutasítja, mivel fegyvertelen emberek kioltására irányul, és egy másik közösség részleges vagy teljes kiirtását célozza meg.”

Ezek az „igazságos háború” elvében fölsorolt hagyományos elemek. Aquinói Szent Tamás szerint a jogos háborúnak három feltétele van: felsőbb hatalom, igaz ügy és helyes szándék: ’Ad bellum iustum tria requiruntur, scilicet auctoritas principis, iusta causa et intentio recta’. (ST II-II 42: 2,1).

Az Egyház elveti a szélsőséges értelemben vett pacifizmust, mint erkölcstelenséget: a béke minden áron, tehát az ártatlanok halála és nyomorúsága árán történő megvalósítását. Ez ellenkezik mind az Ó-, mind az Újszövetség szellemével. Az őskeresztények sem tiltották a katonai hivatást. Ha bizonyos korszakokban a korai kereszténység mégis fenntartásokkal élt a katonai szolgálattal szemben, az nem a fegyvereknek, hanem elsősorban a pogány és bálványimádó államvallás kötelező katonai megnyilvánulásainak szólt. Erre példa az egyiptomi Szent Móric és a thébai szent légió esete. A keresztények teljesítették a hadkötelezettség parancsát, amikor azonban az állam jogtalanul akart élni vele, megtagadták a parancsot. „A közhatalomnak ilyen esetben joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségeivel megterhelni. Azok, akik katonaként a haza szolgálatára szentelik magukat, a népek biztonságának és szabadságának szolgái. Ha jól látják el kötelességüket, valóban hozzájárulnak a közjóhoz és a béke megőrzéséhez.” (KEK 2310)

Mindazonáltal az Egyház tudatában van, hogy a háború az egyik legsúlyosabb rossz, ezért minden eszközzel szorgalmazza annak elkerülését, amíg az megtehető. Ezért minden öncélú vérgőzös háborús uszítás, a féktelen militarizmus súlyos, égbekiáltó bűn, hiszen a háború önmagában sosem szent, és a szó teljes értelmében soha sem igazságos, legfeljebb elkerülhetetlen.

Igazolás:

Az Ószövetség ismeri mind a védekező háború, mind a jogos támadás fogalmát:

„Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind!” (Joel 4: 9).

„Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről.” (MTörv 20: 10).

A Szentírás bűnnek tartja, ha valaki a jogos háború idején nem harcol:

„Átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől!” (Jer 48: 10).

A Biblia hősként tiszteli a nemzeti felszabadító háború vezetőjét, Makkabeus Júdást:

„Júdásnak, a Makkabeusnak és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését, továbbá az Antiochusz Epifánész és fia, Eupátor elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára, akik a zsidóságért oly dicső hőstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiűzték és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában.” (2 Mak 2: 19)

„Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott.” (2 Mak 8: 5)

„Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost.” (2 Mak 10: 1)

„Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket.” (2 Mak 10: 16)

Az „igazságos háború” indítéka:

„Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit – összesen hatezren voltak –, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran.” (2 Mak 8: 16)

Az Újszövetség sem tartja bűnnek a katonáskodást:

„Megkérdezték a katonák is: ’Hát mi mit tegyünk?’ Nekik így felelt: ’Ne zsaroljatok, ne bántalmazzatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal!’” (Lk 3: 14)

Ha Keresztelő Szent János, az Istentől ihletett próféta, minden esetben és önmagában bűnnek tartotta volna a háborút és a harcot, akkor a katonáskodást is el kellett volna ítélnie, és ezt a katonák kérdésére ki kellett volna fejtenie.

Krisztus megdicsérte egy katona hitét, s nem kérte, hogy szereljen le, sőt az üdvösséget helyezte számára kilátásba: „A százados ezt mondta neki: ’Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: >>Menj el!<<, elmegy; a másiknak: >>Gyere ide!<<, odajön hozzám, vagy szolgámnak: >>Tedd ezt meg!<<, megteszi.’ Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: ’Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek királyságában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe.” (Mt 8: 8).

Negatív érv: Az Üdvözítő soha nem óvott egyetlen katonát sem a hivatásától.

A jézusi mondás – „aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26: 52) – nem kötődik a kérdéshez. Nyilván nem annak állítása, hogy minden fegyverforgató fegyver által hal meg, hiszen ezt már a tapasztalat sem támasztja alá. Ennek a mondatnak jelentése kettős:

1. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik (ez az általános).

2. Szent Péter hevességével a megváltás tervét hátráltatta (ez az eseti). Krisztus ezzel a helyzethez illő hasonlattal figyelmezteti Szent Pétert: Ha nem hajlandó elfogadni, hogy a Megváltónak szenvednie kell, bűnhődni fog makacsságáért. (Némely szentírásmagyarázó ennek tudja be, hogy Péter háromszor is megtagadta az Üdvözítőt.)

Az Egyház jelen lehet a katonák körében (tábori püspökség):

„Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz!” (MTörv 20: 2).

A felebaráti szeretetet a hiteles katolikus tanítás a szeretet rendje szerint értelmezi, ezért bizonyos szektáktól eltérően elismeri a jogos önvédelem és az önvédelmi háború jogosságát. A katolikus egyház tehát semmiképpen sem vallja az abszolút pacifizmus elvét. Elítéli a jogtalan agressziót, az öncélú kegyetlenkedést, de azt is vallja, hogy a puszta fegyvernyugvás nem jelent igazi békét, mert a béke csak az igazság gyümölcse lehet, ahogy ezt XII. Piusz emlékezetes pápai jelmondata kifejezte.