Menekültek vagy megszállók? Mi a helyes keresztény hozzáállás?

"3-as vagyok és keresztény. Befogadtam Krisztust a szívembe és tudom, hogy mindent Isten ad. Az ő menekülésüket is. Így ki vagyok én, hogy nemet mondjak arra, amit az Úr véghez vitt?"

Aki megmenekül, annak Isten segít, aki meg nem, azon meg Isten akkor nem segített? Miért nem? Szelektív az emberekkel szemben, egyiket jobban szereti mint a másikat? Vagy akkor most jön a "segíts magadon, Isten is megsegít" mondás? De ha segít magán és menekül, akkor meg minek Isten hozzá?

Ráadásul ha már Isten megsegíti vagy megsegítette őket, akkor minek kellenél te a képletbe? Nagyobb hatalommal rendelkeznél, mint Isten?

Vagy ha te nem segítesz, akkor Isten sem segítene? De akkor meg Isten attól tenné függővé egy harmadik ember megmenekítését, hogy te segítesz-e azon az emberen? Akkor meg Isten minek kell a képletbe? Hiszen te döntöd el, hogy az az ember megmeneküljön-e vagy sem...

Sehogy sem jó ez az "Isten megsegít" balhé, valahogy mindig kilóg a lóláb, valahol mindig kikandikál a szög a zsákból.

Az utolsó hozzászólásban sok a lólába :)

Én nem tudom őket kimenekíteni, mert ahhoz nincs elhívásom, én csak itthon vagyok és az otthonom nyugalmát tudnám nekik adni. De hogy mutassak erre igét:

16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk: ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért.

17 Akinek megvan a megélhetése a világban, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, hogyan maradhat meg abban Isten szeretete?

18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.

19 Erről ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és ebben nyugszik meg szívünk előtte,