Akkor sem fognál fegyvert, ha a családodra támadnának?

Sajnos nekem olyan a személyiségem azt hiszem, hogy vérfürdőt rendeznék és Istent káromolnám, amiért nem segít vagy szórakozik.

Ha magamról volna szó, akkor helyzetfüggő volna mit tennék.

Ne értsd félre! Nem vagyok olyan hirtelen haragú, magán uralkodni nem bíró ember, nem erről van szó.

Csak azt mészárolnám le, aki megérdemli. De azt lelkiismeretfurdalás nélkül. Hogy ki érdemli meg? Szerintem ez nem relatív.

Ha ilyesmi történne velem, akkor tudnám, hogy Isten nem létezik vagy gonosz.

Tehát nem lenne értelme kereszténynek lenni.

Sosem értettem, hogy hiheti azt valaki, hogy Isten gonosz. Ha így lenne, akkor simán szétrúghatná a segged már csak ezért a mondatért is. Mint Chuck Norris a viccekben…

Egyébként igaza van aki azt mondja, hogy az önvédelem nem tilos.

A harcnak van itt az ideje?

‘Én bizony jószántamból nem adom oda a pénzem!’ — mondják egyesek vakmerően. Dick Mellard, az Országos Bűnözésmegelőzési Intézet oktatási igazgatója óvatosságra int: „Emberi természetünkből fakad, hogy ellenállunk, de az emberi természet egy kedvezőtlen helyzetben pontosan a saját vesztedet okozhatja.” Számos rablótámadó veszélyes fegyvereket tart magánál, idegfeszültség és idegesség jellemző rájuk. Az elveszett pénzt pótolni lehet, de mi van akkor, ha életünket veszítjük? Érdemes-e kockára tenni az életedet?

George Napper ezt tanácsolja: „Az önvédelem legjobb módja talán az, ha veszni hagyjuk javainkat ahelyett, hogy az életünket kockáztatnánk. A legtöbb rablótámadó és betörő lopni megy, és nem gyilkolni.” Olyan helyzetekben, amikor valakit egyszerűen leszólítanak vagy a pénzét követelik, az ésszerű alapelv így hangzik: „Az Úr rabszolgájának pedig nem kell viszálykodnia” (2Timótheus 2:24).

Ez nem pacifizmus, vagyis mindenáron való békére törekvés. A 2Mózes 22:2, 3. verse azt a helyzetet ecseteli, amikor egy tolvajt, aki behatolt valakinek a házába fényes nappal, halálos ütés ért. Az ilyen védekezést gyilkossággal egyenértékűnek tekintették, ugyanis a tolvajt fel lehetett volna ismerni és bíróság elé lehetett volna állítani. Éjszaka viszont a házigazda nem tudja felismerni a betolakodót és nem tudja megállapítani a szándékát sem. Ennélfogva azt a személyt, aki a sötétben ölt meg egy betolakodót, nem tekintették bűnösnek.

A Biblia nem helyesli a meggondolatlan önvédelmi eljárásokat. De a pacifizmust sem támogatja, ellenben kimutatja, hogy ideje van az önvédelemnek. A keresztények elháríthatják az ellenük, a hozzátartozóik ellen vagy az igazán védelemre szoruló más személyek ellen intézett aggresszív fizikai támadásokat. (Annak a nőnek, akit nemi erőszakkal fenyegetnek, kötelessége sikoltoznia és minden lehetséges eszközt fel kell használnia, hogy elhárítsa az erőszakos nemi közösülést (5Mózes 22:23–27).) De sohasem kezdeményezik a támadást, és javaik megmentése céljából nem folyamodnak fizikai megtorláshoz. Nem hordanak maguknál fegyvert egy esetleges támadás elhárítására; inkább „békességre törekednek” (2Korinthus 13:11).

szia

Jézus tanításában határozottan kiemelte, hogy egy keresztény, semmilyen körülmények között nem felhatalmazott mások életnek kioltására.

minden tőle telhetőt meg kell tennie az életéért, de nem mások életének kioltása árán

ennek több oka is van

egyrészt, mert a bosszú a Teremtőé, másrészt a bizalom és a hit, hogy a Teremtő vissza adja az életedet, vagy a szeretteid életét.

nyilván hogy az ember védeni akarja a saját, és szerettei életét, de Jézus és az első keresztények példájából láthtó, hogy nem mások élete árán kell ezt megtenni

Maianne