Van itt olyan aki elveszitette az udvosseget?

Sokáig azt gondoltam, hogy igen, megtörtént velem. Hosszú-hosszú évekre volt szüksége Istennek ahhoz, hogy kihozzon ebből a tévképzetből, amit a Gonosz előszeretettel tukmál rá a gyengébb meggyőződésű hívőkre és vallásos emberekre. Egyet mondhatok neked: Azok az emberek, akikkel ez megtörténik, egyáltalán nem rágódnak rajta, mert a lelkiismeretük bepecsételődik, és a továbbiakban mindent megenged neki, méghozzá bűntudat nélkül. Azok az emberek, akik ilyesmin rágódnak, azok még nem vesztették el az üdvösségüket. Ez nem történhet meg véletlenül, vagy az akaratunktól függetlenül. Tudatos, előre átgondolt, hideg fejjel meghozott , külső és belső kényszerek nélküli akarati döntés kell ahhoz, hogy valaki abba az állapotba taszítsa magát, ahonnan nincs visszaút. Persze, az üdvösséget veszélyezteti a bűn, különösen a nagy és sok bűn, amit valaki keresztény létére követ el, de nem teszi a megtérést lehetetlenné, legfeljebb megnehezíti. De van Szószólonk az Atyánál, az Igaz Jézus Krisztus.

Tény azonban, hogy a megtérés napja ma van, mert a holnapról nem tudható, hogy a mienk-e még. Ezért megtérni akkor kell, amikor a Szellem szól. Ha ezt elmulasztjuk, akkor bajba kerülhetünk, de nem arról van szó, hogy Isten annyira felháborodna, hogy mérgében végleg kitörölné a nevünket. Isten nem ilyen, hanem nagyon messzire képes elmenni az emberért, csak sajnos némelyek a legutolsó lehetséges pillanatot is elmulasztják.

Az is nagyon sajnálatos tény, hogy sokan nem ismerik fel, hogy nem hihetjük el minden gondolatunkat, mert egyes gondolataink forrása nem önmagunkban van, hanem egyszerűen démonok beszélnek hozzánk, és hazudoznak nekünk, hogy elbizonytalanítsanak minket. Amíg ugyanis valaki azon aggódik, hogy Isten szereti-e még, hajlandó-e megbocsátani neki, és ha igen, vajon meg tud-e szabadulni, addig semmiféle veszélyt nem jelent a Sátán birodalmára, ráadásul a személyes üdvösségét sem képes építeni.

Kérdező,hogyan akarsz üdvösséget,ha képtelen vagy megbocsájtani magadnak? Sajnos sikeresen elhitették veled,hogy rossz ember vagy,nem okozhatsz magadnak örömet,mert....Miért is? Szerinted miért van prosztata gyulladásod? Jó ha tudod,hogy a betegségek 90%át maga az ember hozza létre az által,hogy nincs harmóniában a teste a lelkével.Amit elfojtasz,az kétszer olyan erősen fog feltörni,majd ebből lesz a betegség,mint jelzés,hogy figyelj oda magadra.

Persze amíg azt tartod valóságnak,hogy Isten megbüntet,Jézus megbüntet,rossz ember vagy,addig ez nem fog sikerülni,így saját magadat vágod el a boldogságtól,mert belesétáltál abba a csapdába,hogy el kell hinned másoknak,hogy Isten nem szeret téged ezért.Mielőtt megszólnál,hogy miért írok;több évig jártam templomba,hittanra,mire rádöbbentem,hogy félrevezettek.És igen,megtaláltam a valódi Istent,aki a valóban szerető Isten,amiben az egyház régen csak hátráltatott!

Szia!

Valójában soha nem tudod elveszíteni azt, ami vagy. Eltévedni tudsz csak azon illúziódban, hogy elvesztél. Az a hited, hogy elkárhozhatsz, elveszted az üdvösséged, stb...! Ha ezeket megnézed, valójában ráismersz, hogy ezek csak gondolatok, amelyekben azt hiszed, hogy elvesztél, de te, aki látod ezeket a "bolyongásokat", soha nem mozdultál.

Ne haragudj, kedves kérdező, de én túl kis pont vagyok a Mindenségben, hogy mindent átfogó választ adhassak. Mindemellett én nem hiszem el, hogy jól méred fel a lehetőségeidet. Az önkielégítés tipikusan az az eset, amikor démonok kényszerítik az embert, ezért a démontól való szabadulás nélkül nem is igazán lehetséges tartós győzelem. Amikor az ember fűt-fát ígérget Istennek, hogy csak még ez egyszer bocsásson meg neki, és utána soha többé nem teszi, akkor olyat ígér meg, ami felett nincs hatalma, amíg a démon nincs kilakoltatva, illetve amíg ő maga nincs megerősödve az Isten Igéjében, ezért nem tudja tartósan távol tartani magától a szellemi támadásokat, illetve megfeszíteni az ó embert. Azaz borítékolható, hogy előbb-utóbb mégiscsak elköveti. Ilyenkor pedig azonnal beindul a kárhoztatás, és ezek a szellemi lények folyamatosan beszélnek hozzá, amit bár a fül nem hall, de a belső antennák felfognak, és előbb-utóbb felőrlődnek a belső védelmi rendszerek és az ember megadja magát, mondván, hogy nekem már késő, nincs üdvösségem, el vagyok veszve, káromoltam a Szent Szellemet. Aztán ebben az állapotban sínylődik az ember évekig. Ha szerencséje van, akkor előbb-utóbb összeakad egy olyan emberrel, akin valóban működik a Szent Szellem kenete, és a szellemi ajándékok, és ha akkor, abban a szituációban végre enged a Szent Szellemnek, akkor megszabadulhat. De ha nincs szerencséje, akkor elhiszi, hogy nincs esélye, ezért a praktikusság látszata miatt meg sem próbál Istenhez közeledni, és megkeseredve hagyja el a földi küzdőteret, sajnos rossz irányba.

Egyet azonban mondhatok: Isten senkit sem vet el a gyengesége miatt. A földi élet éppen arra való, hogy az ember megszabaduljon, megerősödjön, és megtanuljon szellemben és igazságban élni, járni, tevékenykedni, tisztán és szentül. Az alapján, amit leírtál, te még soha nem jutottál el arra a szintre, ahonnan már csak akarattal lehet visszalépni. Innen nézve egy nálad hatalmasabb - de Istennél kisebb - erő rávett olyasmire, ami bűn, utána pedig elhitette veled, hogy te döntöttél így, mert fel akartál lázadni Isten ellen. Mivel elhitted, erre alapozva azt is el tudta hitetni veled, hogy számodra már nincs lehetőség, mert a megbocsáthatatlan bűnt követted el, ahonnan már nincs megtérés, hanem csak az ítélet rettenetes várása, mert megtapostad Jézus Krisztus Vérét, káromoltad a Szent Szellemet. Ezt azonban nem követted el. Ha azonban ezen a vonalon tovább mész, eljuthatsz egy olyan szintre, ahol már egyetlen ember sem győzhet meg arról, hogy te még menthető vagy. Ebben az esetben kizárólag természetfeletti beavatkozás segíthet rajtad, ilyenre azonban nincs ígéret.

Ezért én javaslom, hogy amit tudni vélsz, semmiképpen ne tekintsd abszolútumnak, mert attól válhatsz menthetetlenné, ha bizonyos diabolikus gondolatokat isteni ihletésűnek fogadsz el, és ebben ki is tartasz. Én nem hiszek abban, hogy létezik olyan hívő ember, akinél nem próbálkozott a Gonosz legalább egyszer azzal, hogy elhitesse vele, hogy elkövette a megbocsáthatatlan bűnt. Azonban egy alapvetően melankóliára hajlamos ember lelke jó táptalaja az ilyen jellegű kárhoztatásoknak, és ha még el is hiszi, akkor beláthatatlan, hogy hova vezethet.

Én a helyedben felkeresnék egy olyan személyt, aki képes segíteni. Megkérdezhetem, hogy tartozol-e, tartoztál-e valamilyen egyházhoz?

Én annak idején egyházon kívül kezdtem a pályafutásomat, és soha nem voltak olyan gondolataim, hogy végleg elrontottam volna a dolgokat, amíg nem mondtam el otthon a megtérők imáját. Mikor ezt megtettem, szinte azonnal elkezdődött az életemben a kárhoztatás, és olyan örvények között vergődtem évekig, amelyek a rossz döntések sorozatába taszítottak bele. Amikor végre felvettem a kapcsolatot keresztényekkel, akkor is évekbe telt, mire enyhült a szorítás, még több év volt, mire az általános állapotomhoz már nem tartozott hozzá a félelem attól, hogy már réges-régen elrontottam. Időnként még ma is megkísért a gondolat, csak már hosszú ideje megtanultam, hogy a gondolataimnak legalább három forrása lehet: Isten, vagy a Sátán, vagy én magam. Ezért nem minden gondolatomat vagyok hajlandó elhinni, pedig voltak olyanok is, amelyek évekre lekötötték az energiáimat. Egy dolgot azonban leszögezhetek: ezek mindegyike belülről jött, egyetlen esetben sem más ember, vagy a Biblia volt a forrása. Olyan előfordult, hogy a Bibliát olvasva egy belső hang elkezdett vádolni, de a vádló ekkor sem a Biblia volt, hanem az a bizonyos belső hang.

A Szent Szellem is belső hang, vagy belső bizonyosság által kommunikál az emberrel. Azonban a Szent Szellem soha nem kárhoztatja az embert. Nem mondja neki, hogy ha még egyszer ezt csinálod, akkor örökre végeztünk. Amikor a Szent Szellem szól, akkor a szavával együtt jön az az erő is, ami szükséges ahhoz, hogy engedelmeskedhessünk neki. Ha elrontjuk, nem kárhoztat, hanem megmutatja a kivezető utat, nem oktat ki minket és nem szembesít a hibáinkkal úgy, hogy nem adja meg a megoldást a problémára.

A gonosz szellemek azonban mindig úgy szembesítenek a problémáinkkal, hibáinkkal, bűneinkkel, hogy semmiféle kiutat nem engednek meg, csak a teljes megadást és meghátrálást. A gonosz szellemek mindig úgy szembesítik az embert a rossz dolgaival, hogy abban egy végleges és végletes ítélet van. Innen nézve pontosan ilyen befolyás alá kerültél, és jelenleg is alatta vagy, és húz lefelé. Ha nem kérsz külső segítséget, mivel te "tudod", hogy senki nem segíthet rajtad, akkor ez előbb-utóbb igazzá is válik. Most azonban még nem végleges az állapotod.