Kik a jelenések könyvében említett sáskák, és ki abbadon?

Az előző álságos és manipulatív félremagyarázással szemben:

A Bibliában Jóel könyve, amely az i. e. kilencedik században íródott, beszámol egy olyan csapásról, melyet rovarok – köztük sáskák – okoztak, s amely hasonló ahhoz a csapáshoz, amit János lát (Jóel 2:1–11, 25).* Sok kellemetlenséget okozott a hitehagyott Izraelnek, ugyanakkor egyes zsidókat arra is indíthatott, hogy bűnbánatot tartsanak és visszatérjenek Jehova kegyéhez (Jóel 2:6, 12–14). Amikor eljön az ideje, Jehova kitölti szellemét „mindenfajta testre”, miközben félelmetes jelek és ijesztő előjelek előzik meg ’Jehova nagy és félelmetes napjának az eljövetelét’ (Jóel 2:11, 28–32).

Az első századi csapás

A Jóel könyvének 2. fejezete az első században is beteljesedett. Annak idején, i. sz. 33 pünkösdjén a szent szellem kitöltetett, felkente az első keresztényeket és képessé tette őket arra, hogy sok nyelven beszéljenek „Isten nagyszerű dolgairól”. Ennek az lett az eredménye, hogy nagy tömeg gyűlt össze. Péter apostol a csodálkozó szemlélőkhöz intézve szavait idézte a Jóel 2:28, 29-et, és megmagyarázta, hogy a tömeg szemtanúja a prófécia beteljesedésének (Cselekedetek 2:1–21). De semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy akkoriban szó szerinti rovarok által előidézett csapás sújtott volna, amely egyeseknek kellemetlenséget okozott, másokat pedig megbánásra indított.

Volt-e jelképes csapás azokban a napokban? Igen, volt. Éspedig annak eredményeként, hogy az újonnan felkent keresztények elszántan prédikáltak.* Jehova általuk hívta meg azokat a zsidókat, akik azért hallgatták meg őket, hogy megbánást tanúsítsanak és élvezzék a tőle jövő áldásokat (Cselekedetek 2:38–40; 3:19). Azok, akik kedvezően reagáltak, elnyerték rendkívüli kegyét. Azok számára viszont, akik visszautasították a meghívást, az első századi keresztények olyanokká lettek, mint egy pusztító sáskahad. Jeruzsálemből kiindulva ellepték egész Júdeát és Szamáriát. Nemsokára ott voltak mindenütt, azzal kínozva a hitetlen zsidókat, hogy nyilvánosan hirdették Jézus feltámadását és mindazt, amit ez magában foglalt (Cselekedetek 1:8; 4:18–20; 5:17–21, 28, 29, 40–42; 17:5, 6; 21:27–30). Ez a csapás mindaddig folytatódott, amíg i. sz. 70-ben elérkezett a ’félelmetes nap’, amelyen Jehova Jeruzsálem ellen vezette a római seregeket, hogy azok elpusztítsák a várost. Csak azok a keresztények menekültek meg, akik hittel hívták segítségül Jehova nevét (Jóel 2:32; Cselekedetek 2:20, 21; Példabeszédek 18:10).

Az előző csillaggal jelölt mondathoz lábjegyzet:

Vesd össze a Jóel 2:4, 5, 7-et (mely leírja, hogy a rovarok lovakhoz, néphez és férfiakhoz hasonlítanak, és olyan hangot adnak, mint egy szekér) a Jelenések 9:7–9-cel; vesd össze még a Jóel 2:6, 10-et (mely leírja a rovarok által okozott csapás fájdalmas hatását) a Jelenések 9:2, 5-tel.

Napjaink sáskajárása

Ésszerűen számíthatunk arra, hogy Jóel próféciájának lesz egy végső beteljesedése a végidőben. Milyen igaznak bizonyult ez! A Bibliakutatók 1919. szeptember 1–8. között tartottak egy kongresszust az Ohio állambeli Cedar Pointban (Egyesült Államok), ahol Jehova figyelemre méltó módon kitöltötte szellemét, amely arra ösztönözte népét, hogy világméretű prédikálókampányt szervezzen. Felismerve, hogy Jézust trónra emelték égi Királyként – az összes, magát kereszténynek valló ember közül – egyedül ők hirdették széles körben ezt a jó hírt, fáradságot nem kímélve. Elszánt tanúskodásuk, a prófécia beteljesedéseként, kínzó csapássá vált a hitehagyott kereszténység számára (Máté 24:3–8, 14; Cselekedetek 1:8).

A Jelenések könyve, mely mintegy 26 évvel Jeruzsálem pusztulása után íródott, szintén leírást ad erről a csapásról. Mivel egészíti ki a Jóel által adott leírást? Fordítsuk figyelmünket János feljegyzésére: „És megfújta trombitáját az ötödik angyal. És láttam egy csillagot, mely az égből a földre hullott, és neki adták a mélység vermének kulcsát” (Jelenések 9:1). Ez a ’csillag’ különbözik a Jelenések 8:10-ben szereplő csillagtól, melyet János látott lehullani. János lát „egy csillagot, mely az égből . . . hullott”, és amelynek ezúttal a földre vonatkozó megbízatása van. Vajon egy szellemszemélyről vagy egy hús-vér lényről van itt szó? A Jelenések könyve később úgy írja le azt, akinél ’a mélység vermének kulcsa’ van, mint aki Sátánt „a mélységbe” veti (Jelenések 20:1–3). Tehát nem lehet Sátán, viszont hatalmas szellemszemélynek kell lennie. A Jelenések 9:11-ben János elmondja nekünk a sáskákról, hogy „egy király van felettük, a mélység angyala”. Mindkét versnek ugyanarra a személyre kell vonatkoznia, mivel logikus, hogy a mélység kulcsát tartó angyal azonos a mélység angyalával. És a csillagnak Jehova kinevezett Királyát kell jelképeznie, mivel a felkent keresztények csak egyetlen angyali Királyt ismernek el: Jézus Krisztust (Kolosszé 1:13; 1Korintusz 15:25).

Na akkor replace dear Jehovah W. :)

Az Írás az Abaddon szót összesen hétszer használja.

Jób 26:6: Az alvilág (abaddon) mezítelen előtte

Jób 28:22: A pokol (abaddon) és halál azt mondják

Jób 31:12: Mert tűz volna ez, a mely pokolig (abaddon) emésztene

Zsoltárok 88:12: Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás (abaddon)

helyén?

Példabeszédek 15:11: A sír (seol) és a pokol (abaddon) az Úr előtt vannak;

Példabeszédek 27:20: Mint a sír (seol) és a pokol (abaddon) meg nem elégednek

Jelenések 9:11: a mélység angyalát héber nevén Abaddonnak, görög nevén Apollionnak

nevezi. A görög szónak ugyanaz a jelentése, mint a héber szónak: vesztő (pusztulás).

Következtetések:

Ebből a hét használatból három következtetést vonhatunk le. Először is, a hét használatból

három párhuzamos a seollal (Jób 26:6, Példabeszédek 15:11 és 27:20). Mind a hat ószövetségi

utalás költészeti könyvekben szerepel. A zsidó költészet nem ritmusokra és rímekre alapul,

hanem párhuzamokra. Így ebben a három esetben a seol párhuzamban áll az abaddonnal, vagy

az abaddon áll párhuzamban a seollal.

A második következtetés az, hogy ezt a kifejezést csakis negatív értelemben használják.

Egyetlen pozitív utalás sincs az abaddonra; mindegyikhez negatív jelentés kötődik.

A harmadik következtetés az, hogy az abaddon a héber elnevezés a nem hívők seolban vagy

hádészben elfoglalt helyére. Rámutattunk, hogy a hádész két fő részből áll: egy oldal az

igazaknak és egy oldal a gonoszoknak. Az abaddon a seol vagy hádész a nem hívők által

elfoglalt oldalának héber neve.

A negyedik szó a láthatatlan világra a sírgödör. Ez egy ószövetségi név a láthatatlan világra.

Összesen huszonhárom utalást találunk a sírra.

következő könyvekben találjuk őket: Jób, Zsoltárok, Példabeszédek, Ézsaiás és Ezékiel –

ezekből is a legtöbb utalást Ezékiel könyvében találjuk.

Következtetések:

A huszonhárom utalásból három következtetést vonhatunk le. Először is, az abaddon szóhoz

hasonlóan ezt a szót is mindig negatív értelemben használja az Írás. A sírgödör felől sosem

látunk semmi pozitívot, csakis negatívat.

Másodszor, az iránya minden esetben lefelé mutat, soha nem felfelé.

A harmadik következtetés az, hogy a sírgödör kifejezés a seol vagy hádész nem hívők

oldalának leíró kifejezése, így a sír kifejezés szinonim az abaddonnal. Az utóbbi tulajdonnév,

az előbbi pedig leíró név.

A mélység (abyss)

A ötödik kifejezés a láthatatlan világra a mélység (abyss) szó. Az abyss szó gyökere olyan

fogalmakban rejlik, mint a „túlvilág”, „feneketlen”. Az abyss görög szó, ezért csakis az

Újszövetségben található meg.

Ezt a szót kilenc részben találjuk, és a kilencből hét a Jelenések könyvében szerepel.

Lukács 8:31: És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.

Róma 10:7: Kicsoda száll le a mélységbe?

Jelenések 9:1: a mélység kútjának kulcsa

Jelenések 9:2: Megnyitá azért a mélységnek kútját

Jelenések 9:11: a mélység angyala

Jelenések 11:7: a mélységből feljövő fenevad

Jelenések 17:8: A fenevad a mélységből jő fel

Jelenések 20:1: a mélységnek kulcsa

Jelenések 20:3: és veté őt a mélységbe.

Következtetés:

Ebből a kilenc, a mélységre tett utalásból három következtetést vonhatunk le.

Az első következtetés az, hogy az irány mindig lefelé mutató.

Másodszor, ez a kifejezés sosem kapcsolódik emberi lényekhez; az Antikrisztus kivételével

mindig bukott angyalokhoz kötődik. Mivel az Antikrisztus Sátán hatalma által fogan, ő is

angyali lényekhez kötődik, így a mélységhez is.

A harmadik következtetés, amit levonhatunk a mélységgel kapcsolatban, az, hogy a mélység a

seolnak vagy hádésznak azon része, amely a bukott angyalok fogságának átmeneti helye.

Amikor emberekből démonokat űznek ki, néha egy átmeneti időt töltenek a mélységben, majd

szabadon eresztik őket. Ez tehát mindig a fogság átmeneti helye. Sátán is a mélységben lesz

fogva tartva, ám még neki is csupán átmeneti helye lesz ez ezer évig (Jelenések 20:3).

Tartarosz

A hatodik kifejezés, amely a láthatatlan világról szól, a görög tartarosz szó.

Ezt a szót az Írásnak egyetlen egy versében találjuk meg, II. Péter 2:4-ben: Mert ha nem

kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira

adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre.

Következtetés:

Ebből az egy versből öt dologra következtethetünk. Először is, a sötétségnek nevezi, tehát

negatív tartalmat kap.

Másodszor, ez a bukott angyalok helye.

Harmadszor, Noé révén kötődik a bukott angyalokhoz. Míg a mélység (az abyss)

általánosságban kötődik a bukott angyalokhoz, addig a tartarosz azokhoz a bukott

angyalokhoz kötődik, akik valamiképpen Noé idejével állnak kapcsolatban.

A negyedik következtetés az, hogy az ebben a versben említett angyalok nyilvánvalóan

ugyanazok az angyalok, akikről Júdás 6-7 szól. A II. Péter 2:4 és a Júdás 6-7 között fennálló

kapcsolat miatt ezek az angyalok ugyanazok, mint akiket I. Mózes 6. Isten fiainak nevez, akik

házasságra léptek az emberi fajból való nőkkel azért, hogy megrontsák az asszony magját.

Az ötödik következtetés az, hogy a tartarosz a seolnak vagy hádésznak azon része, amely

állandó fogságul szolgál az I. Mózes 6-ban vétkezett bukott angyaloknak. Amíg a mélység a

bukott angyalok fogságának átmeneti helye, az a hely, ahonnan és ahova a bukott angyalok

jönnek-mennek egy-egy időszakra, addig a tartarosz más; a fogságnak az állandó helye.

Ezeket az angyalokat sosem engedik szabadon ebből a fogságból, hanem végül a tartaroszból

a tűz tavába kerülnek. Ezek az angyalok már soha többé nem lesznek szabadok. Azért tartják

ezeket a bukott angyalokat ilyen különleges helyen, a tartaroszban, mert bűnük is különleges

természetű volt. Ők azok, akik I. Mózes 6. szerint férfi alakot öltöttek magukra és házasságra

léptek az emberi fajból való asszonyokkal azért, hogy az asszony magját, amelyet I. Mózes

3:15-ben megígért, megrontsák.

Ezáltal egy groteszk fajt hoztak létre. Ennek a groteszk fajnak

a léte miatt érte el az emberi gonoszság a csúcspontját, ami szükségessé tette egyetlen család,

Noé családjának kivételével az egész emberi faj világméretű vízözön általi pusztulását.

A tartarosz tehát a seolnak vagy hádésznak azon része, amely az I. Mózes 6-ban vétkezett

bukott angyalok állandó fogságának helye.

Pokol

A szó eredete

A hetedik kifejezés a pokol. Az angol nyelvben ez a szó (hell) germán eredetű, jelentése

„elrejteni, elbújni” vagy „betakarni”. (A magyar pokol szó szláv eredetű, jelentése sötétség,

szurok – szerk.). Az Írásban nincs különleges héber vagy görög kifejezés a pokol szóra. Talán

nem ez a legjobb szó, de az angol (és magyar) nyelvben ezt a szót ismerik széles körben, ezért

ezt használták. Ismétlem, sem a héber, sem a görög nyelvben nincs ehhez hasonló egyes

számú szó, amelynek jelentése „pokol”. A pokol fogalma némileg összevág a seolról és

hádeszről alkotott fogalmakkal, és teljesen összevág a sírgödör és az abaddon fogalmával. Bár

az Írás tehát nem használja magát a „pokol” szót, a pokolról alkotott fogalmak teljes

mértékben biblikusak. Amit az emberek pokolnak neveznek, azt az Ószövetség abaddonnak

vagy sírgödörnek nevezi, a seol vagy hádész nem hívőknek fenntartott részének.

Annak alapján, amit az előzőekben már elmondtunk a seol vagy hádész nem hívőknek

fenntartott részével kapcsolatban, valamint az abaddonnal és a sírgödörrel kapcsolatban, a

pokol csakis megváltatlan emberi lényeket tartalmaz. Nem tartoznak ide a bukott angyalok,

hiszen ők két másik helyen, a mélységben (abyss) és a tartaroszban vannak. A pokol

tartalmazza a seollal és hádésszel kapcsolatos fogalmak egy részét, és teljesen azonos az

abaddon és sírgödör fogalmával, viszont a mélységre és tartaroszra vonatkozó fogalmaktól

teljesen eltér, hiszen a két utóbbi hely kizárólag a bukott angyalok számára van fenntartva.

A pokolbéli állapot:

Az abaddonról és sírgödörről ismert tények alapján meghatározhatjuk, hogy milyen

állapotban vannak azok, akik a pokolban vannak.

Először is árnyakként léteznek, s nem is valóságosabbak az árnyaknál. Amikor a Biblia a seol

nem hívőknek fenntartott részén lévő embereket jellemzi, akkor azzal a héber szóval írja le

őket, amelynek a jelentése „árnyak”. (Példabeszédek 9:18, Ézsaiás 14:9).

Másodszor, az ott lévők gyötrődnek (Lukács 16:23-25).

Az alapján, amit az abaddonról és a sírgödörről tudunk, a pokolról három dolgot mondhatunk

el. Először is, teljes mértékben hiányzik onnan az igazságosság. Másodszor, olyan hely, amely

el van választva Istentől. Harmadszor, az ítélet helye.

Az "alanyt" kellene megvizsgalni leghamarabb dear J.W :)

A 19-es hozzászóló által bemásolt szemetet olvastam már egy párszor, itt kering a gyk-n már egy pár éve és valaki mindig bemásolja, ha előjön ez a téma...

"Ezáltal a sáskák királya a hírnök a mélységből, vagyis Sátán maga, aki viselheti a király címet. Neve, Abaddon, szintén a Sátánra való utalás, aki a pusztítás és a halál."

Tehát az egyetlen érved, hogy a mélység angyala nem Jézus, hanem Sátán, az, hogy Abaddonnak (pusztító) van nevezve? Nem érzed ezt egy kicsit kevésnek? Miért ne lehetne Jézus a gonoszok elpusztítója? A Jelenések könyve szerint Ő tapossa majd a mindenható Isten dühödt haragjának borsajtóját, szájából hosszú, kétélű kard jön ki ( ez az ítélkezést szimbolizálja), s azzal sújt le a nemzetekre (Jel 19:15). Majd a 17-es verstől így folytatja:

,,A napban is láttam egy angyalt állni, aki harsány hangon így kiáltott az ég közepén repülő minden madárnak+: „Jöjjetek, gyűljetek egybe az Isten nagy vacsorájára, 18 hogy egyétek a királyok húsát + és a katonai parancsnokok húsát, az erősek húsát+ meg a lovak húsát+ és a rajtuk ülőkét, és mindenkinek húsát, szabadokét, és rabszolgákét is, kicsikét és nagyokét.” 19 És láttam, hogy a vadállat + , a föld királyai + és a seregeik egybegyűltek, hogy háborút viseljenek+ a lovon ülő ellen + és az ő serege ellen. 20 És a vadállatot + megfogták, s vele együtt a hamis prófétát + is, aki a jeleket tette előtte, + amelyekkel félrevezette azokat, akik elfogadták a vadállat jelét, + és azokat, akik imádattal adóznak a képmásának. + Mindkettőt a kénnel égő tüzes tóba vetették elevenen. + 21 A többieket pedig a lovon ülő + hosszú kardjával ölték meg, mely a szájából jött ki. + És minden madár+ jóllakott a húsukból."

Szóval nem értem, miért ne lehetne Jézus a gonoszok elpusztítója...

"Ha a sáskák a mélyből Sátán által vannak vezetve, akkor valóban démonok, gonosz szellemek, az alvilág teremtményei."

De ha nem Sátán által, hanen azon személy által, aki valóban birtokolhatja a mélység vermének kulcsát (vagyis Jézus által), akkor máris bukik az érvelésed! Márpedig a mélység kulcsát nem Sátánnak adják, hanem Jézusnak, aki pedig a mélységbe fogja vetni Sátánt ezer évre, ezt tanítja a Biblia. A verseket korábban idéztem, keresd vissza, ha nem hiszed!

"Jézus Krisztus, Isten Fia, Mihály arkangyal, és a feneketlen mélység angyala, Abaddon, a pusztító - ők mind ugyanazon az oldalon harcolnak!!!! Nem könnyű megérteni, milyen gondolkodási folyamat áll egy ilyen kijelentés mögött."

Szentírási alapokon nyugvó, de ezt miért nem könnyű megérteni?

"Hihetetlen, de Jehova Tanúi magukat hiszik a sáskáknak, Sátán halálhozó seregének, ahogy azt irodalmukban kijelentették."

Azt hol jelentették ki, hogy a "sáskák" halált fognak hozni? Magad idézted ezen a sorokat is a társulattól:

"Miért engedélyezik a sáskáknak, hogy szellemi értelemben gyötörjék a kereszténység vallási vezetőit, de ne öljék meg őket?"

Akkor miért ferdítesz?

"Jézus mint "a mélység angyala" és mint "Pusztító" valóban csapásszerű jajt bocsátott a kereszténységre!" Nem tudom elképzelni, hogy bármi káromlóbbat lehet mondani a mi Urunk Jézus Krisztusról! Ott van a kép Róla, ahogy megtámadja ... a keresztényeket!"

Pontosabban a hamis keresztényeket, merthogy vannak olyanok is! ("akiknek nincs a homlokán az Istennek pecsétje" szerintem ebből is egyértelmű)

"Nemde könnyen feltételezheti valaki, hogy Jehova Tanúi veztetői talán szeretnék egy napon elrendelni a keresztény világ vezetőinek megölését, fájdalmat okozva az embereknek, 'Isten ellenségeinek'?"

Persze mindenki azt feltételez, amit akar, de a választ már leírtuk és annak semmi köze ahhoz, amit bele próbálsz magyarázni.

24-es!

Kielégítő bibliai választ kérek az előbbi kommentemre, nem mellébeszélést! Szóval? Jöhetne már!

De a kérdés nem az volt, hogy István35- türelmes e, hanem hogy "Kik a jelenések könyvében említett sáskák, és ki abbadon?" Úgyhogy légyszi ne személyeskedj! Ha te is hatodjára olvasnád ugyanazt a manipulatív szövegelést, lehet hogy neked sem sikerülne mindig tökéletesen higgadtnak maradnod...

De ha már a szellem gyümölcseinél tartunk, melyikőtök is lesz olyan alázatos, hogy beismerje: ebben a kérdésben (is) a tanúknak van igazuk? Mert a válaszra még mindig várunk türelmesen, de csak nem akar megérkezni... :) Szóval?

"De megharagudtak a nemzetek, és eljött a te haragod, és a meghatározott idő arra, hogy megítéltessenek a halottak, és megadd jutalmukat rabszolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a nevedet, kicsiknek és nagyoknak, és pusztulást hozz azokra, akik pusztítják a földet." (Jelenések 11.18)

Akkor most illik Jézusra a "pusztító" elnevezés is? :-)

(Jób 26:6) "Mezítelen Őelőtte a seol, És nem borítja lepel a pusztulás helyét."

(Jób 28:22) "A pusztulás és a halál azt mondják: »Fülünkkel hallottuk hírét.«"

(Jób 31:12) "Hiszen tűz ez, amely a pusztulásig emésztene, És gyökeret verne mindabban, amit szereztem."

(Zsoltárok 88:12) "Ismertté lesz-e csodád a sötétségben, Vagy igazságosságod a feledés földjén?"

(Példabeszédek 15:11) "A seol és a pusztulás helye Jehova előtt van. Mennyivel inkább az emberek fiainak szíve!"

És így tovább ...

Néhány fogalmat tisztázni kéne, mert a fordításokban nagy a zűrzavar. :-)

Pokol

Meghatározás: A „pokol” szó sok bibliafordításban megtalálható. Egyes fordítások azonban ugyanezekben a versekben a „sír”, „holtak országa” és ehhez hasonló kifejezésekkel élnek. Más bibliafordítások nem fordítják le a „pokol”-nak megfelelő eredeti nyelvű szavakat, hanem átveszik őket a saját ábécénk betűivel írva le azokat. Mely szavakról van szó? A héber se’ólʹ és az ennek megfelelő görög haiʹdész szóról, amelyek nem egyes sírhelyekre, hanem az elhunyt emberiség közös sírjára vonatkoznak; ezenkívül az örök megsemmisítés szemléltetésére használt geʹen·na kifejezésről. Ám mind a kereszténység soraiban, mind a nem keresztény vallásokban azt tanítják, hogy a pokol a démonok lakhelye, s büntetésül (amely egyesek szerint kínzást is magában foglal) ide kerülnek a gonoszok a haláluk után. Ez utóbbi nem bibliai tanítás.

Csel 2:25–27, Káldi, 1865: „Dávid mondja felőle (Jézus Krisztus felől): mert lelkemet nem hagyod a pokolban*, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.”

Az a tény, hogy Isten nem ’hagyta’ Jézust a pokolban, nemde arra utal, hogy Jézus a pokolban, azaz a hádeszben volt, legalább is egy ideig? (*„Pokolban”, Soós.; „hádeszben”, ÚV; „sírban”, Maszny., Kár.; „alvilágban”, Kat., KNB; „halottak birodalmában”, ÚRB.)

Miért van ez a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy mit mond a Biblia a pokolról?

„Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen átírták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához” (The Encyclopedia Americana. XIV. köt., 81. o.).

A fordítók engedték, hogy személyes elképzelésük színesebbé tegye a művüket, ahelyett hogy következetesek lettek volna az eredeti nyelvek kifejezéseinek fordításában. Például:

1. A se’ólʹ szót a Károli-fordítás ilyen kifejezésekkel adja vissza: „sír”, „koporsó”, „pokol”, „seol”, „alvilág”; a haiʹdészt: „pokol”, „sír”.

2. Az Újfordítású revideált Biblia a haiʹdész helyett a „halottak birodalma” és a „pokol” kifejezéseket használja.

3. A Katolikus fordítás a haiʹdész esetében így fordít: „pokol” és „alvilág”. S a geʹen·na szót a „kárhozat”, illetve a „pokol” szóval adja vissza, noha ez utóbbit a haiʹdész fordításaként is használja. Ily módon az eredeti nyelv megfelelő kifejezéseinek pontos jelentése elmosódik.

A "mélység" szó jelentése pedig már tisztázott, részben hasonlít a seol, hades és pokol azonos jelentésű szavakhoz, hiszen jelentheti a halál állapotát is, de a tétlenségét is.

"A harmadik következtetés az, hogy az abaddon a héber elnevezés a nem hívők seolban vagy

hádészben elfoglalt helyére."

Szó sincs arról hogy van olyan, hogy hívők, nem hívők seolja és hádesze. A seol és a hádesz, valamint a pokol is az emberiség KÖZÖS sírja (ha úgy tetszik, az érthetőség kedvéért 'a halál intézménye'), mindenkié! Nem véletlen, hogy ezen spekulatív filozófia semmivel sem támasztható alá a Bibliából. A 24-es válaszoló is csak manipulál, mert ezt a következtetést semmiképpen nem lehet kihozni a szövegekből.