Ki mibe hisz? Mennyorszag/pokol vagy reinkarnacio?

Na látod ez itt a probléma. Hogy te azt képzeled magadról, hogy érzed "a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát".

A helyzet az, hogy márpedig az ember soha a büdös életben nem érzett se igazságot, se helyességet, se méltányosságot, ezek mind olyan fogalmak, amelyek egy adott kor adott igényeinek szellemében alakultak ki, és minden korban mást jelentettek.

Az emberi szenvedés oroszlánrésze simán eredeztethető mocskosul naiv és megtévedt emberektől, akik azt hiszik magukról, hogy ők átlátják a dolgok helyességét, holott ugyan dehogy, az ember általában hiányos információk alapján cselekszik, és von le következtetéseket.

Ezért is találtuk ki a hatalmi ágak szétválását, és a törvény előtti egyenlőséget, hogy nehogy az legyen, hogy egy ember irányítson egy egész közösséget abszolút hatalommal, mert egy ember csak egy gyarló ember, aki képtelen minden helyzetben helyesen dönteni, hiába hiszi azt, hogy valami mennyei fényességtől világosodott.

Ez egy jellemző tünete a vallások arroganciájára: az egyén azt hiszi, hogy ő valami fantasztikus információhoz fér hozzá - azt, hogy hogyan, megindokolni nem lehet - holott simán csak az történik, hogy a vallásos ember azt hisz, amit hinni akar (érsd.: ami számára jobban hangzik) és semmilyen információt nem mérlegel, de alaposan megindokolja magának, hogy márpedig ő ezt jól tudja.

Konkrétum, na az nincs rá, csak szép mesék ihletről, meg varázslatos körülmények között meglátott igazságról.

Nem véletlen, hogy amikor a vallások uralták az államigazgatást, akkor olyan igazságtalanságok is hétköznapinak számítottak, amelyeken ma már felhördülünk (rabszolgaság, gyermekházasság, más vallások üldözés) mert ezeket már nem tartjuk normálisnak. Csak ugye a vallások uralmának idejében még simán el lehetett az ilyen dolgokat intézni a fenséges mennyei igazságra hivatkozva.

"Míg az igaz, a helyes, a méltányos 'árnyékának hangja' mindig valami tévedést, bajt, vagy veszteséget tartogat a háttérben. Más szóval 'érezzük' a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy e dolgok hiányát. "

Szóval csak úgy érezzük? Ez elég rendkívüli állítás! Van valami rendkívüli bizonyítékod arra, hogy ezt tényleg érezzük, és nem csak képzeljük, vagy megint csak valami, ami hiszel, ergo magyarázat sincs nagyon rá?

# 11 «Na látod ez itt a probléma. Hogy te azt képzeled magadról, hogy érzed "a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát".»

Én ebben nem látok semmi problémát. Természetesen nem szorosan szó szerint érezhetjük az igazságot, se a helyességet, se a méltányosságot, a fogalmakat nem lehet érezni, de e dolgok hatását ránk igen. A legtöbbször csak nagyon halványan, de félreérthetetlenül, máskor nagyon is hatékonyan. És ha hiszed, ha nem, van bőven tapasztalatom ez ügyben.

Tudomásom szerint az igazság mindig is igazság volt, függetlenül a kor szellemétől, ugyanez érvényes arra ami helyes vagy méltányos.

«Szóval csak úgy érezzük? Ez elég rendkívüli állítás! Van valami rendkívüli bizonyítékod arra, hogy ezt tényleg érezzük, és nem csak képzeljük, vagy megint csak valami, ami hiszel, ergo magyarázat sincs nagyon rá?»

Igen, csak úgy érezzük ehhez természetesen érzékenységre és figyelemre van szükség. Ha voltál már nagy veszélyben, anélkül hogy a félelem vagy rémület lebénított volna, akkor érezhettél valami hasonlót. Ez nem képzelet, sem hit dolga, ez valóság. Minden alkalommal ha kilépsz a komfortzónádból érezhetsz ehhez hasonlókat, és az nem szükségszerűen veszélyt jelent, lehet az igazság, a méltányosság vagy valami helyén való. Saját tapasztalatom nekem elegendő bizonyíték.

Jehova Tanúja vagyok, abban hiszek amit a Biblia mond.

A Biblia pedig azt mondja, hogy a halottak semmiről sem tudnak, nincs ott tervezés ahol vannak. Ez teljesen egyezik a tudomány nézőpontjával, miszerint amikor meghal valaki, folyamatosan kezdenek leállni a szervei és végül az agy és amikor beáll a halál állapota, az ember gondolatai elveznek és megszűnik létezni.