Ki mibe hisz? Mennyorszag/pokol vagy reinkarnacio?

Szia

Én abban hiszek, hogy ha meghalok, akkor "ismét porrá leszek". Nem leszek sem fönt, sem lent.

Hiszek abban, ha Isten megtart az emlékezetében (Malakiás 3,16) föl fog támasztani a Királyságában, és lehetőséget kapok arra, hogy örökké éljek itt a földön. Vagyis visszakapom azt a lehetőséget, amit elvesztettem ősszüleink, Ádám és Éva miatt.

Én ebben hiszek:-)

Zitus egy jehova tanúja ők ebben hisznek.

Én a halál után megitélésben hiszek, illetve a feltámadásban is, mert én keresztény vagyok.

urópában sokakat vonz a reinkarnáció, azt hiszik a távolkeletieket ez megnyugtatja, hogy "majd folytatom máshol, másképp" de ez nem igaz, ők ezt egyszerű természeti törvénynek tekintik, és ki akarnak kerülni alóla, a távolkeleti vallások, pl a buddhizmus végső célja a nirvana, tehát (erősen zanzásítva) a végleges megsemmisülés

Én az életben hiszek és abban, hogy 1x meghalok.

De soha nem az számít, hogy mit hiszek, hanem a valóság.

Én csak igazságot, szeretetet, békét akarok. Vagy semmit. De mindent kibírok.

Számomra ez a téma nem hit kérdése. Tekintve, hogy nincs okom azt hinni, hogy az öntudat bármi más lenne, mint az agyműködés következménye, ezért minden okom meg van azt gondolni, hogy az agyműködés leállása után az egyén megszűnik létezni.

A feltámadós zombiholokausztos izét meghagyom a keresztényeknek, ahogy abban is higgyen a hóhér, hogy a lelkek össze vissza ugrálnak egyik testből a másikba két élet között.

Aranyos mesék ezek, biztos jó lenne a halál után valami meseszép helyen élni, vagy másik életet kezdeni, na de semmi okunk nincs azt elhinni, hogy ilyen tényleg történne akárkivel is.

Maximum anekdotikus beszámolók, meg ősrégi könyvek állítják hogy a halál után lenne valami élet, na de azokat meg olyan emberek írtak, akik nem voltak vele tisztában, hogy kevesebbet lennének betegek, ha rendesen kezet mosnának s.eggtörlés után. Ergo alighat tudhattak akármit is akármiről, hát még arról, hogy mi van a halál után.

Én hiszek a reinkarnációban és tudom, hogy van olyan lelkiállapot, amit a vallások pokolnak vagy mennyországnak neveznek, e két utóbbi szélsőséges lelkiállapot – nem földrajzi hely – már a jelen életben elérhető és nem zárja ki a reinkarnáció lehetőségét.

A reinkarnációról csak annyit tudok, hogy közülünk sokan hisznek benne, én is hiszek benne, és hiszem azt is, hogy a tudat, vagy öntudat, nem az agy működésének következménye. Éppen fordítva, szerintem az agy létezése és működése, a tudat működésének következménye. Szerintem létezik egy egyetemes tudat, az Eredeti Önfejlesztő Ihlet vagy Isten korai fejleménye, melynek további fejleménye végül az ember személyes öntudata.

Ez a személyes öntudat az, ami az ember élete folyamán lelkiállapot széles skálájáról – a pokoltól a mennyországig – gondoskodik. A halál majdnem mindennek véget vet, a test elpusztul, a személyiség megszűnik létezni, csak a tudat marad, az isteni csira, az ember isteni kiléte a hajlamaival, amelyek az eszközei lesznek a további szellemi fejlődésében a következő inkarnációban.

"A reinkarnációról csak annyit tudok, hogy közülünk sokan hisznek benne, én is hiszek benne, és hiszem azt is, hogy a tudat, vagy öntudat, nem az agy működésének következménye."

Na, ilyet már hallottam sokszor, de arra lennék ám kíváncsi, hogy ezt honnan veszed?

"Éppen fordítva, szerintem az agy létezése és működése, a tudat működésének következménye. Szerintem létezik egy egyetemes tudat, az Eredeti Önfejlesztő Ihlet vagy Isten korai fejleménye, melynek további fejleménye végül az ember személyes öntudata."

És ezt megint szép és jó, na de miből gondolod, hogy tényleg így is van? Erre egyszer igen jó lenne értelmezhető választ kapni...

# 9/ «Na, ilyet már hallottam sokszor, de arra lennék ám kíváncsi, hogy ezt honnan veszed?»

Nincs erre egyetlen bizonyítékom se, én csak hiszem ezt. De ha azt is szeretnéd tudni, hogy miért éppen ezt hiszem? Elmondom azt amit te is tudsz, és kétség kívül van vele tapasztalatod is hogy létezik olyasmi amit ihletnek nevezünk.

Az Ihlet gyakran egy röpke, illanó tünemény, nagyon figyelmesnek kell lenni hogy megjegyezzük az általa megkapott információt. Azon felül tökéletes őszinteséget igényel, hogy az információt érintetlenül tároljuk és adjuk tovább, anélkül tehát hogy saját vagy mások véleményeihez módosítanánk.

Az ihletről nem tudjuk honnan jön, azt azonban mindenki tapasztalhatja, hogy érdeklődésünknek elébe jön. Ha például keresünk valami ritka dolgot, akkor eleinte csak elvétve találunk rá, de ha kitartunk, egy idő után úgy tűnik, mintha a keresett tárgy minden oldalról közeledne felénk.

Létezik egy megbízható ismérv is, amit úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos 'hangja', mindig a magabiztos isteni kilétünk, vagy a Krisztus hangja bennünk. Míg az igaz, a helyes, a méltányos 'árnyékának hangja' mindig valami tévedést, bajt, vagy veszteséget tartogat a háttérben. Más szóval 'érezzük' a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy e dolgok hiányát.

Az egyetlen amire hivatkozhatom e dolgokban ez az ismérv, érzem a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát.

«És ezt megint szép és jó, na de miből gondolod, hogy tényleg így is van? Erre egyszer igen jó lenne értelmezhető választ kapni...»

Én a vallások tanításaival kapcsolatban az igazság iránt érdeklődtem, arra a belátásra jutottam, hogy Isten nem egy valaki, nem egy személy, Isten egy személynél minden tekintetben nagyobb, hatalmasabb bölcsebb, stb., stb. Szerintem közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne, az eredeti önfejlesztő Ihlet, mindennek oka Forrása, kezdete; mint egy mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv mindenben. Isten tehát nem egy valaki és nem teremtett semmit, Isten mindenné fejlődött, mint ahogy egy fa ágakká, levelekké, virágokká, gyümölcsé fejlődik. Fejleményei szükségleteik és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forrás minden kiáradásához. Az ember képességei révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg.

Mint ahogy már említettem szerintem az egyetemes tudat Isten korai fejleménye, ha megengeded, most a Bibliára hivatkoznék, miszerint Isten első utasítása „Legyen világosság!”, ez az értelem világossága, melyhez az ember az ihlet útján hozzáférhetőséggel rendelkezik.

Mivel az Eredeti önfejlesztő Ihlet vagy Isten mindenné fejlődött, melynek mi is fejleményei vagyunk, nem lehet másképp minthogy a tudat legyen elsődleges, megelőzve az anyagot, a testet.