Hogyan lehetek jó keresztény feleség? Feltétel nélküli szeretet?

Köszönöm a sok építő jellegű és elgondolkodtató választ, megpróbálok reagálni néhány dologra.

Először is külön ki kell emelnem a 16-os válaszoló írását! Nagyon nagyon köszönöm, pontosan ez a válasz a kérdésemre, erre az útmutatásra volt szükségem!!!

"A szeretet döntés kérdése és akarati cselekvés kérdése is, nem csak az aktuális érzelmek kérdése. Szeretet az, amikor olyankor is tudsz a másik mellett dönteni, amikor a szíved éppen mást diktálna."

Köszönöm ezeket a sorokat.

A következő.12-es válaszoló, szintén jó dolgokat írtál, értem a logikádat. Egy-két félreértést elkerülnék, hisz nem akartam a családi helyzetünket ennyire részletesen taglalni, úgy gondolom, nem is az a lényeg, hanem hogy arra keresem a választ hogyan legyek jó feleség a férjem mellett, akiben mostanában többször csalódtam.

Szóval 12-es, a férjem nem tiszteli a szüleit, haraggal vált el tőlük, és tiszteletlenül beszél róluk. Semmi közöm hozzá, hogy ők mire költik a pénzüket, ezt a férjem hánytorgatja fel nekik, neki fáj, hogy az unokákra nem költenek, nem szeretik úgy ahogy ő azt szeretné, az ő véleménye, hogy a szülei álszent képmutatók, mert kifelé eljátsszák a szent családot, minta keresztények, valójában meg nem így van, ezért álca csak a misére járás, áldozás, gyónás, adakozás, ha nincs mögötte szeretet, mert a lényeg a szeretet. Én nem ítélem el apósomékat, elfogadtam őket olyannak, amilyenek, de a férjemnek mindez fáj, én mindig a villámhárító voltam köztük, de most vége, a férjem számára a szülei nem léteznek többé.

Valaki írta, hogy a férjem irántuk érzett haragja erősebb az irántam érzett szeretetnél. Emiatt aggódom én is, mert a harag erősebb benne, és ennek jó vége nem lesz, így nehéz lesz a szeretetnek győznie, de nekem most ezen kell munkálkodnom.

20-as válaszolónak: azt hiszem, te nagyon félreértelmeztél sok mindent. Nem vagyok híján a szeretetnek, nem vagyok megkeseredve, nem irigykedek a férjemre(miért irigykednék ezt totál nem értem),nem rombolom a férjem, nem nézek sorozatot, nem értem, neked ez hogy jött le. Olvastam Ruth könyvét, és mi az összefüggés? A férje meghalt, ő hűséges maradt az anyósához, vele maradt, majd alázattal hűséges maradt ahhoz a rokonhoz, akihez az anyósa irányította, betartva az akkori szokások által előírt rendet. És? Hogy jön ez szerinted ide?

Köszönöm az újabb választ. Nem, semmiképp sem akarok szembefordulni a férjemmel, eszem ágában sincs, csak nem értek egyet vele jónéhány dologban. Amiről írtam, persze hogy csak kivonat, de nem is akarom részletezni, sőt más apróságait sem ami nekem nem tetszik, mert nem ez a lényeg, nem akarom a kettőnk dolgait személyesíteni, hanem arra keresem a választ, hogyan viselkedjen egy jó keresztény feleség. Mit tehet a családi béke érdekében, hogyan álljon a férje mellé akkor, amikor nem ért egyet a döntésével stb. Tovább megyek, és itt már hangsúlyozom nem konkrétan rólunk van szó, mit tegyen akkor ha a férj megcsalja, megbántja, megveri, megalázza stb.?

Az a baj, nem nagyon van olyan ismerősöm, aki hasonlóan gondolkodik mint én. Nagyon sokan vannak, akik nem hisznek Istenben, vannak akik csak mondogatják, hogy Istenem, Istenem, de nincs mögötte semmilyen hit, vannak akik kereszténynek vallják magukat, templomba járnak, mégis sok dologban világi módon cselekednek és ítélkeznek.

Én próbálok keresztény szemléletet tanulni. De nehéz. Körülöttem nagyon megy a szemet szemért fogat fogért, ha megbántottak visszaadom, bosszút állok a másikon, sajnos a saját férjem és a szülei is ezt teszik most egymással.

Azt látom magam körül, hogy senki nem cselekszik keresztényi módon. Így nehéz. Mert a rossz példa ragadós.

Van keresztény ismerősöm, aki elvált, sőt papot is tudok ilyet, református lelkészt, aki azóta már nem lelkész többé...

Egy másik dolog, az abortusztéma, ami nap mint nap megfordul a fejemben. Nekünk 3 gyerekünk van, a 3-at már nem terveztük, besikerült, de örültünk neki. Mikor vele állapotos voltam, több ismerősöm rákérdezett, hogy terveztük-e vagy sem, ennek kapcsán szóba jött ez a téma, mi van akkor ha besikerül egy nem tervezett gyermek, és több közeli jó ismerősömről is kiderült, hogy volt már abortusza, mert akkor és ott nem akarta megtartani az adott gyermeket. És ők mind templombajáró keresztények. Én ezt nem értem. Ha nem hinnék Istenben, akkor is azt gondolnám, hogy az abortusz egy gyilkosság, és nem szeretném megtenni. Félre ne értsetek, nem ítélkezni akarok senki felett, hanem ezzel azt akartam példázni, hogy azt látom a környezetemben, hogy a magukat keresztényeknek valló emberek is követnek el súlyos hibákat az életben, ugyanúgy mint azok akik nem hisznek, így elég nehéz az embertársainktól útmutatást látni, illetve még az, hogy azt hiszed valakiről akit x éve jól ismersz, hogy milyen csodálatos ember, és akkor kiderül róla egy ilyen súlyos dolog, és akkor én nem tudom, mit gondoljak arról az emberről. Mindenki megbotlik, bűnözik, vétkezik, értem én, csak mégsem értem. Mert akkor visszakanyarodva az én problémámhoz, ha én ezeknek a kedves keresztény ismerőseimnek, barátaimnak elmondom mi a bajom a férjemmel, tudjátok milyen választ kapnék tőlük? Azt hogy szálljak szembe a férjemmel, mert mit képzel ő, hogy az én kedvemért nem tesz meg dolgokat, adjak neki ultimátumot, hogy ha nem békül ki a szülőkkel, akkor elválok, meg az unokákat sem tilthatja a nagyszülőktől, az akarata ellenére is vigyem oda őket stb. tudom ilyeneket mondanának, mert így gondolkodnak.

Szóval értitek, ezt most muszáj volt kiírnom így magamból, mert a válaszaitokból látom, hogy ti másképp gondolkodtok mint az én ismerőseim zöme, és a ti válaszaitokból építkezhetem, tanulhatok egy-két dolgot.