Milyen tanácsokat tudnátok adni?

Kicsit hosszú a történet, előre is köszönöm, ha végigolvassátok.

Az a helyzet, hogy első osztályos korom óta járok hittanra, mert anyukám akkor beiratott, mert azt akarta, hogy egyházi suliba járhassak. Máig sem értem, hogy ő ezt miért akarta, ugyanis ő nem hívő. Én azonban 5. környékén "megtértem", azóta minden hittanóra tényleg megérinti valamilyen irányban a szívemet, és most, így 8.ban (már egyházi suliba járok), tényleg követni szeretném Jézust "teljes testemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből", de a lelkész, akivel ugye a hittanórák voltak, hát hogyis mondjam, nem a szívem csücske, kb.55-60 éves lehet, és úgy érzem, nem tud már ezzel a korosztállyal "egy hullámhosszra lépni". A közösséget sem nagyon szeretem, akikkel együtt voltam, azt hiszem, egyikőjük sem szeretné igazán követni Jézust, talán csak kötelességből járnak oda, a lényeg az, hogy a konfirmációmig (ami ma volt) úgy gondoltam, még kibírom itt, és így is volt. Anyukám pedig nem tudja, hogy én hogyan érzek. Amikor ott álltam a konfirmáció alatt, annyira nagy élmény volt, hogy tényleg bizonyságot tehetek hitemről, és szörnyen rossz volt tudni, hogy hamarosan véget ér. (Istentiszteleten sajnos 2évente egyszer vettem részt, amit én rettenetesen bánok, csak hát anyukám...) Az igazi kérésem az, hogy folytassam- e itt az ifire járást (anyukám azt mondta beleegyezne), vagy esetleg átmenjek egy szomszédos gyülekezetbe, ahova járnak ismerőseim? Valamint az is nagyon bánt, hogy tudom, anyukám nem fog megtérni, és az is, hogy a lelkész azt mondta, én csak látszólagosan vagyok Istenfélő, csak kényszerből megyek el a hittanórákra, holott ez nagyon nem igaz, mint mondtam, tiszta szívemből szeretnék Krisztushoz tartozni. Szerintem ezt én csak jobban tudom, hogy mi visz rá a hittanórákra, ti mit gondoltok? Minden hasznos válaszért nagyon hálás lennék!! :)