Ha Mária szeplőtelen volt mármint szűz Jézus születéséig, akkor utána sem volt Józseffel soha?

Mária szűz maradt a szülés után. Mint említettük, a II. konstantinápolyi zsinat és az I. lateráni zsinat ezt is dogmaként tanítja.

Máriának ez a fajta szüzessége sem bizonyítható a Bibliából közvetlenül, csak közvetve. E tekintetben azonban sokkal régibb és egyöntetűbb a szenthagyomány, mint a szűzi szülés kérdésében.

Az apokrif Jakab-evangélium ezt is tanítja, és azt tartja, hogy akiket a Biblia Jézus testvéreinek mond, József korábbi házasságából származtak. Akik a szentatyák közül errôl a problémáról szólnak, Tertullianus kivételével valamennyien vallják tételünket, különösen Origenész, Hilarius, Nüsszai Gergely, Efrém, Khrüszosztomosz, Ambrosius, Augustinus. Mint föntebb láttuk, az aeiparthenosz kifejezés már a 4. sz. elején terjedni kezd, és biztos, hogy azt erre a tételre is vonatkoztatták.

Hogyan állunk a Bibliával?

1. A Biblia nem tanítja tételünket közvetlenül, sôt több olyan kifejezést használ, amelyek egyenesen ellentmondani látszanak a régi hagyománynak, vagy legalábbis valószínűtlenné teszik:

a) Mt 1,18: ,,még mielôtt egybekeltek volna''. Mt 1,24-25: ,,magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta Fiát''. Mit szóljunk ezekhez?

aa) Mai egzegéták szerint nem a kifejezéseket kell nézni, hanem a szentíró mondanivalóját, ez pedig nem több, mint az, hogy Jézus nem Józseftôl való.

ab) Az egybekelés (szünelthein) nem jelent nemi érintkezést, hanem csak azt a szertartást jelenti, amellyel az új férj a házassági szerzôdés után pár hónappal ünnepélyesen bevezette feleségét saját otthonába. Tehát összeköltözésrôl volt szó.

ac) A magyar ,,míg'' szó héber és görög megfelelôi egyáltalán nem állítják, hogy az elôbb tagadott cselekedet azután bekövetkeznék. Példák: 2Sám 6,23 szerint Micholnak nem lett gyereke, míg meg nem halt (héber és görög szöveg). A 110. zsolt. 2. verse szerint csak addig ültetné Isten jobbjára a Fiát, míg le nem igázza ellenségeit?

b) Lk 2,7 egyes kódexek szerint Jézus ,,elsôszülött''. -- Az elsôszülöttség azonban a zsidóknál mint jogi kifejezés nem azt jelentette, hogy utána mások is következtek, hanem olyanra utalt, aki elôtt más fia nem volt a szülôknek, függetlenül attól, hogy következett-e utána második és harmadik, vagy sem. Az elsôszülött fiút ugyanis áldozattal kellett megváltani (Lk 2,22-24; Kiv 13,1-2.11-16; vö. Lev 12,1-8; Szám 3,44-51) és különleges jogokat élvezett (vö. MTörv 21,15--17).

c) Komoly nehézségként csak ,,Jézus testvéreit'' lehet felhozni [5]. Ezek az evangéliumokban néha egyszerűen csak említve vannak (Mk 6,3; Mt 13,55-56; Jn 2,12); máskor viszont szembe kerülnek Jézussal (Mk 3,21; Mk 3,31-35; Mt 12,46-50; Lk 8,19 és 21; Jn 7,5). Nem evangéliumi szövegekben is szerepelnek (ApCsel 1,14; Gal 1,19; 1Kor 9,5). Neveik: Jakab, József vagy Joses, Simon, Júdás. Mit szólunk ehhez?

ca) A görög ,,adelphosz'' ugyan általában vérszerinti testvért jelent, a héber ,,ach'' (nônemben: acha) azonban közeli rokont is. A Septuaginta az utóbbi esetben is az adelphosz szót használja pl. Ábrahám testvérének nevezi unokaöccsét, Lótot (Ter 13,8. vö. uo. 14,12 és 16), Jákob pedig nagybátyját és apósát, Lábánt (Ter 29,10-14. vö. Lev 10,4; 2Kir 10,13). A testvér szó tehát magában sem nem bizonyít, sem nem cáfol.

cb) Jézus testvéreit a Biblia sohasem mondj a Szűz Mária fiainak, még akkor sem, ha együtt szerepelnek Jézussal, mint a legtöbb esetben.

cc) Mk 3,6: Nemde az ács ez, ,,a'' fia Máriának? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? -- Egyes magyarázók úgy vélik, hogy itt a névelô elkülöníti Ôt a többiektôl: egyszülöttet jelez.

cd) Mk 3,21 és Jn 7,3-4 szerint a testvérek tekintéllyel lépnek fel vele szemben. Az akkori szokásjog alapján ez csak abban az esetben történhetett, ha idôsebbek voltak nála. De ha idôsebbek és testvérek, akkor hogyan lehet Jézus az elsôszülött? Tehát csak rokonai, esetleg unokatestvérei lehettek.

ce) Jn 19,26-27-ben a kereszten függô Jézus Jánosra bízza édesanyját. Pedig a testvérek még éltek, sôt vele is tartottak, mint azt a mennybemenetel (ApCsel 1,14) története mutatja.

cf) Mk 15,90 és Mt 27,56 Jakab és József anyját említi, aki nem Jézus anyjával, hanem minden valószínűség szerint a Mt 27,61-ben és 28,1-ben említett ,,másik Máriával'' azonos. Hiszen a sírhoz Máté 28,1 szerint a ,,másik Mária'', Márk szerint pedig (16,1) Mária, Jakab anyja ment. Ez a Mária valamiféle rokona lehetett Szűz Máriának. Jn 19,25: a kereszt alatt Mária, Kleofás felesége áll Jézus anyján kívül. Itt is ugyanarról van szó, vagy más valakirôl? Ennek a kérdésnek meglehetôsen nagy irodalma van, azt azonban máig sem sikerült tisztázni, hogy milyen rokonságban vannak a ,,testvérek'' egymással, Jézussal, és hogy kik a szüleik. Egy dolog bizonyos: ha vérszerinti testvérei volnának Jézusnak, a bibliai szövegek sokkal nehezebben lennének értelmezhetôk, mintha csak közeli rokonokat tételezünk fel.

2. A Bibliában tehát semmi olyan nincs, ami kizárná, hogy virginitas post partumról beszélhessünk. Van-e ezen a negatívumon kívül pozitív bizonyítékunk is? Fentebb már említettük, hogy közvetlen érvvel nem rendelkezünk. Közvetett érvként ezek jöhetnek szóba:

a) A rabbinikus tradíció szerint Mózes a csipkebokor jelenet után nem érintette többé feleségét. A Bibliában is vannak helyek, amelyek arról beszélnek, hogy az Istennel való közvetlen kapcsolat idôleges megtartóztatást kíván (Kiv 19,15; 1Sám 21,5-6). Az egészen mély házastársi személyes kapcsolat természeténél fogva zárja ki azt a lehetôséget, hogy a házasfelek valamelyike máshoz is kapcsolódjék. Ezt a gondolatot Isten és az ember viszonyára alkalmazzák Jézusnak a mennyek országáért vállalt nemi megtartóztatásáról mondott (Mt 19,12 és 29), valamint Szent Pálnak a ,,megosztottságról'' írt szavai (1Kor 7,32-35). -- A bibliai szemléletmód tehát azt kívánja, hogy Mária

aa) aki az istenanyaság vállalásával minden emberi kapcsolat intimitását felülmúló közelségbe jutott Istennel, ezután is teljes megtartóztatásban éljen. Hiszen a nemi aktus a férfi és a nô közti legszemélyesebb kapcsolat kifejezôdése.

ab) Azt kívánja továbbá, hogy aki anyai gondoskodását és szeretetét a megtestesült Istennek adta, ne legyen kénytelen megosztani ezt a gondoskodó szeretetet Jézus és másik gyermeke között.

Mária teljes szüzességét tehát önátadásának teljessége kívánja meg. Így lesz tökéletes ,,jele'' ez a szüzesség annak, ami Isten és Egyháza közt csak az eszkatológikus idôkben fog megvalósulni. Minden házasság Krisztus és az Egyház közti kapcsolat misztériumát szimbolizálja (Ef 5,32), Szűz Mária és Isten kapcsolata nem csak szimbolizál, hanem meg is valósítja a misztériumot.

b) A virginitas post partum mellett régóta pozitív bizonyítékként emlegetik, hogy Jézus a keresztfán Jánosra bízta édesanyját. Ez azonban nem bizonyíték, legfeljebb csak valószínűségi érv.

c) Sokat vitatják továbbá azt a 4. század óta ismert feltevést, hogy amikor Mária az angyali üdvözletre válaszolt, a ,,Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?'' kérdéssel azt is elárulta, hogy nem volt szándékában házaséletet élni, fogadalomról is beszélhetünk, esetleg -- mint Ágoston és Nüsszai Gergely. Ezt a feltevést ma sokan kétségbe vonják. A hithű zsidók ugyanis akkoriban nem ismertek ilyen fogadalmat. Az esszénusoknál és a terapeutáknál elôfordult, de kérdés, hogy volt-e Máriának tudomása errôl, kapcsolata ezekkel? Az is kétségtelen, hogy az Ószövetségben az Istennel való találkozás hatása alatt nem egyszer önmegtagadásra szánta rá magát valaki. De Máriánál ez a találkozás éppen az angyali üdvözletkor jött létre, tehát nem lehet szó korábbi fogadalomról. -- Azt is nehéz elképzelni, hogy ha Máriának titkos szüzességi fogadalma volt, hogyan szánta rá magát a házasságra; ha pedig Józsefet beavatta ebbe a fogadalomba és ô akceptálta, ez ismét csak esszénus vagy terapeuta hatás alatt történhetett.

4. Szűz Mária és Szent József házassága

1. Törvényesség tekintetében, vagyis jogi szempontból ítélve nem jegyesség, hanem érvényes házasság volt. Hiszen megvolt a házassági szerzôdés.

2. De nemcsak a nemi kapcsolat hiányzott, hanem a személyi önátadás lelki komponensét is Isten vette igénybe Mária részérôl. Hogyan lehet mégis valódi házasságról, személyes házastársi szeretetrôl beszélni?

A kérdés megválaszolása azért nem könnyű, mert nem tudjuk elképzelni, hogy az áteredô bűntôl teljesen mentes lélek hogyan képes integrálni magában a tökéletes istenszeretetet és emberszeretetet. Ennek az elképzelésnek hiányában csak egy viszont-kérdéssel válaszolhatunk. Elképzelhetô-e, hogy a Szentcsaládban a hitvesi szeretet pusztán külsôséges, tartalom nélküli, megjátszott szeretet volt? Hogy csak a kötelesség és a gyermek tartotta volna ôket össze, érzelmileg viszont közömbösek lettek volna egymás iránt? Nem inkább azt kell-e gondolnunk, hogy a testi önátadásban is megnyilvánuló teljes hitvesi szeretet hiányzott ugyan (mint láttuk, ez a Szűzanya jelszerűségével ellenkezett volna), de lelki kapcsolatuk és annak intenzitása nem hogy kárára lett volna istenszeretetüknek, hanem egyenesen segítette azt?

3. Szent József személyével az újkorban kezdtek különösebben foglalkozni. Legújabban egyesek már valamiféle ,,jozefológiával'' is kísérleteztek. Ezt a túlzó irányzatot szerencsésen ellensúlyozta az üdvtörténeti szempont felülkerekedése. Az utóbbi csak egy kérdést enged meg Szent Józseffel kapcsolatban: milyen szerepet játszott az emberiség üdvözítésében?

a) Elsôsorban az volt a szerepe, hogy a törvény értelmében biztosította Jézusnak Dávid nemzetségébe való betagolódását. Máriának Dávid házából való származása ugyanis nem biztos, mert Máté és Lukács geneológiája József ôseit sorolja fel. A Messiás Dávid családjából kellett, hogy származzék, és az akkori törvények szerint Jézus akkor is Dávid családjába tartozott, ha csupán nevelôapjának ôsei tudták visszavezetni családfájukat Dávidig.

b) További szerepe Szent Józsefnek: kenyérkeresôje és a külvilág felé oltalmazója volt Jézusnak, a törvény elôtt pedig képviselôje.

c) A családi életben pedig azt a tekintélyt képviselte és azt a légkört tette lehetôvé, amely a gyermek egészséges fejlôdéséhez szükséges, amilyen légkört csak apa, anya és gyermek hármassága tud biztosítani.

d) Egyes szerzôk hozzátesznek ehhez még egy szerepet: ha nem gondolták volna Jézust az emberek József fiának (Lk 4,22), Máriát megvetették volna, vagy pedig elkerülhetetlen lett volna a szűzi fogantatásnak és a megtestesülésnek idô elôtti kitudódása; az pedig több zavart és ellentmondást, mint megértést okozott volna.

4. Szent Józsefet Jézussal való különleges kapcsolata és üdvtörténeti szerepe miatt különleges tisztelet illeti meg. A tisztelet mindig valamilyen kiválóság elismerését jelenti. A szenteket azért tiszteljük, mert Isten különleges kegyelmével megtisztelte ôket. Ha ezt hódolattal elismerjük róluk, akkor a szaknyelv vallásos tiszteletrôl (cultus duliae) beszél. A szentek közt a legnagyobb megtiszteltetés a Boldogságos Szűz Máriát érte, ennek a legnagyobb kiválóságnak elismerését hüperduliának mondjuk (lásd a 120. §-t). Szent József közbülsô helyet foglal el Szűz Mária és a többi szent között, ennek elismerését a szaknyelv megkülönböztetett tiszteletnek, prótoduliának nevezi.

5. Mária szüzessége és a nem-katolikus keresztények

1. Az ortodox keleti egyházak Szűz Mária istananyaságát és aeiparthenosz-jellegét éppen úgy dogmának tekintik, mint a nyugatiak.

2. A protestánsok egy része vallja Jézus szűzi fogantatását, imádkozzák is az Apostoli Hitvallásban. A szűzi születést és a születés utáni szüzességet azonban -- az utóbbit fôleg ,,Jézus testvéreire'' való hivatkozással -- a mai protestáns felekezetek legtöbbje tagadja, a Taizé-i protestáns közösség azonban velünk együtt vallja, akárcsak Luther és Kálvin.

Az 553-as konstantinápolyi zsinat a mindenkor Szűz Máriáról beszél. A latheráni zsinat, pedig kifejti, s a szűzesség hármas szempontját emeli ki. Mégpedig, hogy Mária szűz volt Jézus születése előtt, Jézus születésében és Szűz maradt JÉzus születése után is.

A Szentírás több helyen említést tesz Jézus testvéreiről. Például a kánai menyegzőn ( ott vannak Jézus és tanítványai és testvérei, s ezekkel megy Kafarnaumba) Márknál (6,3) négyet említ a testvérekből.

- Ez az ortodox egyház szerint ezek a testvérek József fiai, akik az első házasságából születtek.

- A protestáns egyházak elfogadják Jézus szűzi fogantatását, de azt állítják, hogy a felsorolt testvérek és nővérek Máriának Jézus után született gyermekei, tehát JÉzus édestestvérei.

- A katolikus egyház sosem fogadta el a felsorolt testvéreket úgy, mint Jézus vérszerinti testvéreit, csak úgy, mint közeli rokonait.

A probléma oka az, hogy az arám kifejezés, amit a testvér kifejezésre használnak, jelenthet édes testvért is, de közeli rokont is.

S talán még a katolikusok álláspontját és a kifejezés közeli rokon kifejezését erősíti, hogy ha lettek volna rokonai, fiatalabb édestestvérei Jézusnak, miért kellett volna a szeretett tanítványra hagynia édesanyját.

Olvassátok el:

[link]

[link]

"Mária szüzességének tana nincs benne a Szentírásban."

De mennyire benne van! Nem szólva arról, hogy már Izaiás megjövendölte (7, 14) a Messiás természetfölötti és rendkívüli születésmódját, amikor így írt: "Az Úr maga ad majd nektek jelt: íme, a Szűz méhében fogan és fiat szül s neve Emmánuel lesz", Szent Lukács maga evangéliuma elején így beszél: "Elküldé az Isten Gábriel angyalt... egy szűzhöz... a szűz neve Mária vala" (1, 26 k.). Az angyal értesíti Máriát, hogy őt szemelte ki Isten a Messiás anyjául, mire Mária a roppant kitüntetés ellenére ijedten kérdezi: "Miképpen lesz ez, mikor férfit nem ismerek?" Mire az angyal megnyugtatja, hogy nem is férfi közbejöttével, hanem a Magasságbelinek ereje által megárnyékoztatva fogja fiát a világra hozni. Mária csak ekkor mondja ki a "legyen" szót.

"Szűz és anya: ellentmondó fogalmak."

Tévedés. Az anyaság annyit jelent, hogy egy nő gyermeket hoz a világra; a szüzesség pedig: hogy férfivel nincs dolga. A természet rendjében ez a kettő sohasem lép fel együttesen, de Isten nem lenne Isten, ha a természet erőit a maga mindenhatóságával adott esetekben nem pótolhatná.

"Jézusnak az evangélium szerint testvérei is voltak, tehát Máriát mégsem lehet szűznek nevezni."

A "testvér" a keleti nyelvekben s a Szentírásban nagyon gyakran unokatestvért, vagy általában rokont is jelent. Máté ugyan (13, 55) Jakabot és Józsefet, Simont és Júdást mint "Jézus atyjafiait" említi, és "Jézus nővéreiről" is beszél (13, 55 k), de ugyanő alább más Máriát említ a kereszt alatt, mint "Jakab és József anyját" (27, 56), aki Szent János evangélista szerint nem Szűz Mária volt, hanem Kleofás (görögösen Alfeus) felesége és Szűz Mária rokona. Az említettek tehát Jézus rokonai voltak, de semmiképp sem Jézus igazi testvérei; maga a biblia tanúsítja ezt. Egyébként, ha Jézusnak igazi testvérei lettek volna, érthetetlen lenne, hogy a kereszten haldokló Jézus nem valamelyik testvérének, hanem az idegen Jánosnak oltalmába ajánlotta volna édesanyját.

Jézus testvérei, az Úr testvérei, rokonai: a mai szóhasználat szerint Jézus unokatestvérei. - Az ÚSz 7 különböző összefüggésben említi Jézus testvéreit (Mk 3,31-35; Mk 6,3; Jn 2,12; 7,3; ApCsel 1,14; Gal 1,19; 1Kor 9,5). Egyes atyák (Alexandriai Kelemen, Órigenész, Efrém stb.) és a K-i egyh-ban ma is sokfelé úgy magyarázzák, hogy Jézus testvérei alatt József első házasságából való gyermekeit kell értenünk. E nézet a tört-ileg értéktelen →Jakab ősevangéliumból merít, s nincs összhangban Mt 1-2-vel és Lk 1-2-vel. A nem kat. egzegéták majdnem kivétel nélkül József és Mária gyermekeire gondolnak, akik Jézus után születtek. Az ÚSz-ből és Hegeszipposz írásaiból kitűnik, hogy unokatestvérekről, rokonokról van szó. Nem gondolhatunk fiatalabb testvérekre; Mária részvétele a húsvéti zarándoklaton a 12 éves Jézussal nem lenne magyarázható, ha még kisebb gyermekeit kellett volna gondozni. Azután az az erőszakos föllépés Jézussal szemben, amit Mk 3,31-35 és Jn 7,2-5 említ, K-en fiatalabb testvérek részéről elképzelhetetlen. Ha pedig idősebbek voltak, nem lehettek Mária gyermekei. Az evang. sehol sem említi József és Mária gyermekét, csak az emberek emlegetik úgy, mint József fiát (Jn 6,42), ill. Mária fiát (Mk 6,3). Jézus a kereszten János ap-ra bízza anyját, s ez érthetetlen volna, ha lettek volna gyermekei. A szemita nyelv hatására a gör. adelphoszt is használják tágabb értelemben a törzs tagjainak megjelölésére, s erre profán emlékeink is vannak. Mt 1,25-ből (József addig nem ismerte meg feleségét, amíg világra nem hozta fiát) nem lehet bizonyítani, hogy utána házaséletet éltek volna. A kifejezés csak a szűzi fogantatásra vonatkozik, nem pedig a jövőre, mint a hasonló helyek. Máté Iz 7,14-re hivatkozva a szűzi fogantatást bizonyítja, s másról nem is akar beszélni. A Lk 2,7: említett „elsőszülött” sem bizonyít semmit, mert az elsőszülöttre törv-es előírások vonatkoztak, függetlenül attól, hogy utána voltak-e még testvérei. Továbbá az a Jakab és József, akiket Mk 6,3 első helyen említ, egy másik Mária fiai. Mk 15,40 ugyanis azt írja, hogy a kereszt alatt, a többi asszony között ott volt Mária, az ifjabb Jakab és József anyja. Máté (27,61; 28,1) ugyanezt az asszonyt a „másik Mária” névvel illeti. Ha tehát Jakab és József nem Mária fiai, akkor az utána következők még kevésbé. A másik kettőről, Simonról és Júdásról Hegeszipposz állítja a 2. sz. közepén, hogy egy Kleofás nevű ember fiai voltak, aki maga Józsefnek, Mária férjének testvére volt. Ha tehát a Márknál felsorolt Jakab és József, Simon és Júdás rokoni fokozatát nem is lehet pontosan megállapítani, annyi bizonyos, hogy nem voltak József és Mária fiai. A törzsi szervezet ffi tagjait a szemita nyelvekben gyakran nevezik testvéreknek. Úgy látszik, József korán meghalt, hiszen a 12 éves Jézus tört-e után nem hallunk róla. Akkor pedig Mária és Jézus megélhetés céljából a közvetlen rokonsághoz kapcsolódott, s így a „testvérek” kifejezés még jobban rajtuk maradhatott. Az ap. Egyh. is átvette ezt a nyelvezetet.

Általában a egyházjogászok és más vallású szerzők szoktak azzal érvelni, hogy akkor ez a házasság nem jött létre, hiszen a házasságot nem hálták el. Tehát ez a házasság létre sem jött volna?

A valóság azonban az, hogy abban a korban teljesen mások voltak a szokások. A házasságnak két lépcsője volt. Az első az eljegyzés, amely a zsidó felfogás szerint már a házasságot jelentette, de még a felek nem éltek egy háztartásban. Ez már megvolt József és Mária között. A második lépcsője a hazavezetés, vagyis a férfi befogadja házába feleségét.

A Biblia ezután többször is beszél arról, hogy József és Mária egy háztartásban éltek és együtt nevelték az Úr Jézust.

Mária és József házassága vallási és emberi törvények értelmében létező házasság volt, testi kapcsolatok nélkül (szűzi házasság)

Az Isten egyetlen feladatot szánt Józsefnek, mégpedig, hogy Jézus rendezett családban nőjön fel, tisztességes körülmények között, megkapja mindazt, amit egy gyermeknek meg kell kapnia az anyától és az apától. József őre és védelmezője lesz a Szűzanyának, ő lesz szüzességének tanúja. Ők is részesei a Megváltásnak.

Valaki említette, hogy miért kellett Máriának bűntelennek lennie? Mária egyedül nem vihette volna végbe a Megváltást. Egy bűnös asszonytól nem születhetett volna bűn nélküli ember. Mária Isten eszköze volt a Megváltásban, ugyanakkor részese is, mivel az Ő "igenje" nélkül nem lett volna Jézus, s nem váltott volna meg bűneinktől.

115. §. Szűz Mária szeplôtelen fogantatása

1. Szűz Mária örök predestináltsága

Isten minden embert öröktôl fogva bizonyos természetfölötti hivatás betöltésére szánt. Erre nemcsak kijelöli, hanem alkalmasnak is tervezi ôt, és megfelelô kegyelmi segítséget biztosít számára. A Biblia Istennek ezt az örök határozatát predestinációnak mondja (vö. Ef 1,4-5; 9-11; 3,9.11; Róm 8,28-30; 1Pt 1,20). A predestináció nem szünteti meg, sôt szükségessé teszi az ember szabad akarati közreműködését. Ilyen értelemben szoktunk beszélni a Boldogságos Szűz Mária predestináltságáról istenanyai szerepével kapcsolatban.

A megtestesülés nem a mitológiák receptje szerint történt: a Logosz nem hullott közénk az égbôl, hanem az emberi nemzedékek sorozatába beiktatódva, emberi anyától születve akart a világba jönni (Gal 4,4). Ezért a megváltásnak, megtestesülésnek és Mária istenanyaságának elhatározása logikailag egybeesik. Ezt a ,,Lumen gentium'' így fogalmazta meg: ,,A Boldogságos Szűz, aki öröktôl fogva az Isteni Ige megtestesüléséhez kapcsoltan eleve elrendelt Istenanya...'' [6]. Már a szeplôtelen fogantatást meghirdetô pápai bulla is (IX. Pius: ,,Ineffabilis Deus''; 1854) ebben az értelemben írt: az istenanyaság idôben ugyan az angyali üdvözletkor kezdôdött, Isten dekrétumában azonban öröktôl fogva szerepelt, aminek következtében Isten öröktôl fogva ennek a szerepnek vállalására és betöltésére alkalmasnak tervezte Mária egyéniségét (DS 2800-2803). Ha a megszentelô kegyelmet az Istennel való személyes kapcsolatra való alkalmasságnak is tekintjük, akkor az istenanyasággal együttjáró kegyelmi teljességbôl nem nehéz kikövetkeztetni, ha nem is logikai, de morális szükségszerűséggel, a szeplôtelen fogantatás dogmáját. Feltéve, hogy a kegyelem teljességét Mária örök predestináltságának szellemében értelmezzük.

A régiek csak arra hivatkoztak, hogy a kegyelemmel teljes (kekharitómené) szó úgy szerepel az angyali üdvözletben, mintha megszólítás, személynév lenne, azért kezdettôl meg kellett lennie Máriában; és lelkének tisztasága nem lehetne teljesnek mondható, ha akár csak egy pillanatra is beárnyékolta volna azt az áteredô bűn. A mai hittudósok a kegyelmi teljességet predestináltságával kapcsolják össze: arra volt predestinálva, hogy az Ige megtestesülésében, és ezen keresztül az áteredô bűnt eltörlô megváltásban a legszemélyesebb odaadással közreműködjék.

Ennek a közreműködésre való felkészültségnek meg kellett kezdôdnie élete elsô pillanatában. Kezdettôl fogva mentesnek kellett lennie az Istentôl való elfordultságtól és annak következményeitôl, attól a megkötöttségtôl, amely természetünket Isten akaratával szembeállítani kívánja. Ahogy a Megváltónak, úgy annak is, aki testének és lelkének teljes átadásával szolgálta a megváltást, már eleve ,,újjászületett''-nek, ,,új ember''-nek, ,,új teremtmény''-nek kellett lennie:

a) Már a szentatyák úgy dicsôítik Máriát, hogy benne az Atya méltó hajlékot készített Fiának. Ezzel a gondolattal az egyházi megnyilatkozásokban is gyakran találkozunk, különösen az Egyház imaéletében. Ámde méltó hajlék -- folytatják a szentatyák -- csak egy egészen bűntelen édesanya lehetett.

b) Egyedül az Isten elleni lázadásra késztetô hajlamoktól mentes lelkület biztosíthatta, hogy a szűzanya kezdettôl fogva, ha nem is tudatosan, de fokozatosan felkészülhessen hivatására, amely a hitnek, a reménynek és szeretetnek legfelsôbb fokát, egyénisége egészének tökéletes odaadását kívánta. Hiszen nemcsak Fiának sorsában kellett osztoznia: anyai nevelô munkájához minden valószínűség szerint a messiási küldetésre való felkészítés is hozzá tartozott. Tehát nemcsak külsô szerepe, hanem egész lényének Krisztusra mint Megváltóra való ráirányultsága kívánja meg az immaculata conceptio-t.

2. A dogma mondanivalói és bizonyítása

1. A dogmát ,,ex cathedra'' kihirdetô bulla definíciójában ezek szerepelnek:

a) A Boldogságos Szűz az áteredô bűn minden szennyétôl mentes volt. b) Fogantatása pillanatától fogva. Vagyis attól a pillanattól fogva, hogy élni kezdett. A dogma tehát nem szülei nemi tevékenységére vonatkozik, hanem Máriára, a megfogant gyermekre. Mivel a fogantatás szót ma sokan félreértik, némely hittudós szeretné, ha szeplôtelen fogantatás helyett áteredô bűntôl való mentességrôl beszélnénk.

c) Isten egészen különleges, senki másnak nem adott adományáról, privilégiumáról van szó.

d) A kiváltságot, privilégiumot ,,praeservatio''-val, a megváltásnak már eleve megôrzô, nem pedig megszabadító erejébôl kapta a szűzanya; ô is tartozott volna részesednie az áteredô bűnben és annak következményeiben, de ennek a tartozásnak (debitum) ,,kifizetésétôl'' Isten ôt felmentette.

e) A fölmentést kizárólag Krisztus érdemeinek köszönheti, tehát ô is a megváltottak közé tartozik. Fogantatásakor még nem történt meg a megváltás, de annak kegyelmeit számára elôlegezte Isten (= praeredemptio).

f) Mindez kinyilatkoztatásból levezetett és a tanítóhivatal által elôterjesztett igazság: dogma.

2. A bulla szentírási helyekre is hivatkozik, nevezetesen az ôsevangéliumra (Ter 3,15) és az angyali üdvözletre, amely utóbbiban a kegyelemmel teljes kifejezés szerepel, és az, hogy ô a legáldottabb az asszonyok között. A bulla hivatkozása nem teszi kötelezôvé ezeknek a szentírási helyeknek bizonyítékul való elfogadását. Több mai teológus nem is foglalkozik ezekkel részletesen, hanem a Biblia általános üdvtörténeti szemléletébôl, és az istenanyai predestináltságból próbálja kikövetkeztetni az immaculata conceptio-t.

Mások az ôsevangélium ,,sensus plenior''-járól beszélnek, az angyali üdvözletet pedig az egész bibliai szemléletmód egyik jellegzetes megnyilvánulásának mondják, nem pedig külön bizonyítéknak. A sensus pleniort így képzelhetjük: akik a Genezisben (3,15) szereplô gyôzelmet elôször hallották vagy olvasták, valószínűleg magára a kígyóra gondoltak; a jövendölés elsôdleges értelme tehát az, hogy az ember idôvel ártalmatlanná teszi a mezei munkát végzôk számára annyira veszedelmes állatot. A jövendölés leírása után pár száz év múlva újabb, teljesebb értelmet kap a jövendölés. A Bölcsesség könyvének szerzôje már megkapta azt a kinyilatkoztatást, hogy a kígyó mögött a sátán rejtôzött (Bölcs 2,24). Ezt vallja Jézus is (Jn 8,44). Az Újszövetség azonban még tovább megy, mert kinyilatkoztatja, hogy az emberiség Krisztusban lett gyôztessé a sátán fölött (Jn 12,31; 1Jn 3,8; Róm 16,20; Kol 2,15). Tehát a prótoevangélium teljesebb értelemben (sensu pleniore) Krisztusra vonatkozik. Sôt ennél is tovább megy a szenthagyomány, és annak nyomán az Egyház hivatalos tanítása, amikor a gyôzelemben Krisztus, a második Ádám mellé odaállítja Szűz Máriát: a második Évát. Eszerint a prótoevangélium a szeplôtelen fogantatást is magában foglalja, ha a legteljesebb értelemben vesszük.

3. A dogma fejlôdésének története

Mária is rászorult a megváltásra, és az üdvösséget ô is Krisztusnak köszönheti. Ezt sohasem vonták kétségbe a keresztények. Mária abszolút szentsége kérdésében azonban egy ideig megoszlottak a vélemények, mert egyesek a Lk 2,48-50 verseket félreértették. Különösen a keleti Atyák (Khrüszosztomosz, Baszileiosz, Alexandriai Kürillosz) tulajdonítottak Máriának kisebb vétkeket, vagy inkább gyarlóságokat: kíváncsiság, tapintatlanság, stb. -- Nyugaton Hilarius és Augustinus a legfôbb képviselôi annak a nézetnek, hogy Szűz Máriánál szó sem lehetett bűnrôl. Áteredô bűnrôl azonban még nem beszélnek akkor, csak személyes bűnökrôl. Az áteredô bűn léte és problémái tulajdonképpen csak a pelagiánusokkal folytatott vitákban merültek fel. Korábban nem vetették fel a bűnösség kérdését de olyan magasztaló kifejezéseket és bibliai képeket használtak, amelyek kizárni látszanak Mária bűnösségét: új Éva, Noé bárkája, el nem égô csipkebokor, Gedeon gyapja, Dávid bevehetetlen tornya, hortus conclusus (Én 4,12) stb. -- Ezek a képek önmagukban nem bizonyítják dogmánkat.

Adatunk van arra, hogy Keleten a 7. században Mária ,,csodás fogantatásának'' ünnepét ünnepelték. Valószínű, hogy az ünnep tartalma azon a legendán épült, hogy szüleinek idôsebb korában született. Krétai András (+ 740) és Damaszkuszi Szent János (+ 749) egy-egy ránk maradt beszéde azonban majdnem kifejezetten tételünk értelmében említi ezen az ünnepen Szűz Mária fogantatását. Az ünnep Nyugaton Olaszország görög részein, majd Nápolyban terjedt el, de késôbb; és tárgya is egészen más volt: Mária épp úgy megszentelôdött anyja méhében, mint Keresztelô Szent János.

Elsô kifejezett tanúságunk 1120-ból származik: Angliában két bencés (Edömér és Osbert) tételünk értelmében magyarázza az ünnepet. Így akarják ünnepelni Lionban is, de Szent Bernát rögtön tiltakozik ellene. Szerinte ugyanis három lehetôsége jöhet szóba Mária megszentelôdésének: ante conceptum, ez lehetetlen; in conceptu: ez nem történhetett meg, mert a nemi élvezet méltatlan arra, hogy a Szentlélek ugyanakkor működjék; marad tehát a post conceptum, mint Keresztelô Szent Jánosnál és Jeremiásnál.

A post conceptum gondolatot olyanok is átveszik, mint Alexander Halensis, Szent Bonaventura és Szent Tamás, bár ôk a nemi gyönyört ki tudják iktatni, hiszen az arisztotelészi elképzelésbôl indulnak ki, amely szerint a méhmagzat egy ideig növény, aztán állat, és csak hónapok múlva lesz emberré, tehát jóval a fogantatás után. Miért nem szentelôdhetett meg emberré-válásának ebben a késôbbi pillanatában? Miért csak ezután? Mert Szent Tamásék nem tudták elképzelni, hogy ez esetben hogyan volna fenntartható az áteredô bűn egyetemességének és a megváltás egyetemes szükségességének tétele, ha Mária kivétel ezek alól.

A megoldást Duns Scotusnak az a meglátása hozta meg, hogy lehetséges a megváltás elôlegezése, ,,praeredemptio'', ,,redemptio praeservativa'': a késôbb bekövetkezett megváltás hatását Máriánál úgy elôlegezte Isten, hogy az áteredô bűnnek mint adósságnak kifizetésébôl ôt felmentette. Minden lelket Isten teremt, és beleteremti az áteredô bűntôl megfertôzött testbe -- mondták Scotusék --, Mária testét azonban lelke teremtésének pillanatában megszentelte Isten, és lelke ebbe a megszentelt testbe szállt. Természetesen nem idôbeli, hanem logikai egymásutánról van itt szó, hiszen a test csak akkor mondható testnek, ha már egyesült a lélekkel.

Scotus elképzelését már 1300 körül átvette az oxfordi, majd a párizsi egyetem. Ettôl fogva sorozatos viták voltak a szeplôtelen fogantatást védelmezô ferences, majd jezsuita és az azt támadó domonkos rend tagjai között. A trienti zsinat szándékosan úgy fogalmazta az áteredô bűn dogmáját, hogy ,,nem szándékolta ebbe belevenni a Boldogságos Szűz Máriát'' (DS 1516). Ünnepe ekkor már majdnem az egész kereszténységben elterjedt.

Mielôtt IX. Pius a dogmát ünnepélyesen kihirdette volna, körkérdést intézett a világ püspökeihez, és azt a választ kapta, hogy mindegyikük hitigazságként tanítja. A tanításnak ez az egyöntetűsége már magában dogmává teszi a szeplôtelen fogantatást, az ünnepélyes kihirdetés inkább pasztorális célból történt, azért ti., hogy felhívja rá a világ figyelmét, és megadja Szent Péter utódának szentesítését azokhoz az ájtatosságokhoz és ünneplésekhez, amelyek évszázadok óta kialakultak Szűz Máriának ezzel a kiváltságával kapcsolatban.

Megjegyzés. Magyar vonatkozások: az 1637-ben Pázmány által alapított nagyszombati egyetem -- amely késôbb Budára költözött -- alapokmánya elôírta, hogy a tanároknak katedrájuk elfoglalása elôtt esküt kell tenniük arra, hogy vallják a szeplôtelen fogantatást. -- Mátyás királyról is feljegyezték, hogy résztvett Budán a szeplôtelen fogantatásról folyó vitatkozáson.

ma 08:11 a katolikus egyház tanítja, hogy Mária mentes volt az eredendő bűntől. A baj csak az, hogy ez nincs benne a Bibliában. Ha így lett volna Máriának nem is lett volna szüksége megváltásra, ráadásul a Biblia világosan tanítja, hogy mindenki vétkezett, Isten előtt egy ember sem igaz.

Mária normális családanya volt aki normális házaséletet élt Józseffel és született még jópár gyereke. Nem kéne belőle Istennőt meg társmegváltót csinálni mert ez hazug tanítás ami a Bibliában sehol nincs benne.

(jöhetnek a fanatikus katolikusok szektázni, meg lepontozni, attól még nem lesz igazuk)

Senki sem emlegetett Istennőt. De mint Isten Anyja, igen is jelentős szerepe volt Szűz Máriának a megváltásban. Gondold csak meg, ha ő nemet mond, akkor lett volna megváltás? (nyilván Isten tudta, hogy kit választ, meghagyta neki a szabad akaratot, de azt is tudta, hogy igent fog mondani)

A Megváltóról szóló ószövetségi prófétai jövendölésekben benne az Jézus édesanyja, mint az az asszony, melynek ivadéka széttiporja a kígyó fejét. Tehát Mária benne van Isten örök tervében. Máriát az Isten öröktől fogva kiválasztotta és terveinek szolgálatára rendelte. De nem csak kiválasztotta, hanem a feladatra méltóvá is tette.

Mária Szeplőtelen Fogantatása jelenti, hogy minden ember bűnben születik, de a Szűzanyára nem szállt át az áteredő bűn.

Való igaz, hogy szó szerint ez így nincs benne a Bibliában, de azt mondjuk (dogmatikailag), hogy a Biblia bennfoglaltan tanítja a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatását.

(lásd még: IX.Pius ex cathedra nyilatkozata)

"Üdvözlégy kegyelemmel teljes, az Úr veled van."- mondta Gábor angyal. A kegyelemmel teljes, valami egyedül álló dolgot jelzett, melyet csak Mária kapott meg. Az áteredő bűntől való mentességet.

Nyilván, aki vallásos, annak ezt nem kell magyarázni, aki meg nem, annak nehéz megérteni.Nem egyszerű az biztos, mert konkrétan tényleg nincs leírva ez így feketén - fehéren a bibliában, de az idők folyamán az egyetemes zsinatok próbáltak iránymutatásul szolgálni a hit alapvető kérdéseinek magyarázatában.

ma 14:19 Ha Mária nemet mond akkor is lett volna megváltás. Isten egyszerűen választott volna egy másik nőt.

Továbbra sem tudok egyetérteni egy olyan tanítással ami nincs benne a Bibliában. A zsinatokkal kapcsolatban csak annyi a véleményem, hogy én úgy látom, hogy az évszázadok alatt az eredetileg tök egyszerű igét jól megcsűrték-csavarták belevittek egy csomó emberi okoskodást és szép lassan eltávolodtak az eredeti Bibliai tanításoktól.