A Biblia szerint milyen Júdás, Jézus, Pilátus és Péter magatartása?

Júdás - elégtelen

Jézus - jeles

Pilátus - elégséges

Péter - közepes

szia

Júdás „igazságos vért” árult el, amikor átadta Jézust az ellenségeinek. És mennyiért árulta el Jézust ez a pénzéhes férfi, Júdás? Mindössze 30 ezüstért! (Máté 27:3–5). Júdás neve azóta az „áruló” szinonimája lett, és különösen azokra a hamis barátokra mondják ezt, akik elárulják a társaikat.

Egy hamis barát

A kapzsi emberek elrettentő példája Iskariótes Júdás, aki a történelemből ismert legbecstelenebb áruló volt. Amikor Jézus kiválasztotta apostolául, bizonyára megbízható volt, és nem mutatta még a kapzsiság jeleit. Jézus ezért bízta rá a pénz kezelését. Egy idő elteltével Júdás el-ellopott a pénzből. „Tolvaj volt, és nála volt a pénzesláda, és elszedegette, amit beletettek” (János 12:6).

Jézus.

Kötelességtudó gyermek és testvér volt. Jézus nevelőapja, József feltehetően még Jézus fiatal korában meghalt. Nagyon valószínű, hogy Jézus mint a legidősebb gyermek támogatta az anyját és a testvéreit azzal, hogy ácsként dolgozott (Márk 6:3). Életének utolsó perceiben az egyik tanítványára, Jánosra bízta Édesanyját Máriát (János 19:26, 27).

Pártatlanul és tisztelettel bánt másokkal.

Jézus mindig tisztelettel bánt másokkal. Neki nem voltak előítéletei az emberekkel szemben, mint ahogyan az akkor élőknek általában.

megértő és tisztán látó volt. Noha Jézus maga nem követett el hibát, soha nem várt másoktól tökéletességet, és nem éreztette azt velük, hogy ő jobb náluk. Ezenkívül mindig megértő volt.

Együtt érző és könyörületes volt. Jézus egyik legfőbb erénye az volt, hogy bele tudta képzelni magát mások helyzetébe, és segített is rajtuk.

Jézus megközelíthető volt. A Biblia melegszívű és barátságos emberként mutatja be őt. Nem volt mérges, amikor az emberek a gondjaikkal vagy fogas kérdéseikkel odamentek hozzá.

Jézus kiegyensúlyozott volt. Bár azt mondta, hogy „nincs hová lehajtania a fejét”, mégsem volt önsanyargató, és nem is emelt szót az ilyen életforma mellett

A gyerekek is jól érezték magukat a társaságában, nem tartottak attól, hogy nem fog velük foglalkozni

A tanítványaival ápolt kapcsolatát nyílt, baráti beszélgetések jellemezték. Nem féltek odamenni hozzá, tudták, hogy a barátai lehetnek

Például a nőket alacsonyabb rendűnek tartották. Jézus mégis megadta nekik az őket megillető tiszteletet. Az első alkalommal, amikor nyíltan kijelentette, hogy ő a Messiás, egy asszonnyal beszélt, aki nem zsidó volt, hanem szamaritánus, akiket a zsidók általában megvetettek, még csak nem is köszöntek nekik (János 4:7–26). Ezenkívül Jézus azt a kiváltságot is nőknek adta, hogy elsőként lehettek szemtanúi a feltámadásának (Máté 28:9, 10).

Jézus igaz barát volt.

Nem utasította el a barátait csak azért, mert hibáztak, még akkor sem, ha többször is ugyanazt a hibát követték el. A tanítványai nem mindig viselkedtek úgy, ahogyan azt Jézus szerette volna. Ennek ellenére ő mindig a barátjuk maradt, hiszen a jó tulajdonságaikra összpontosított, és nem tulajdonított nekik rossz indítékot

Nem erőltette rájuk a saját gondolkodásmódját, és arra kérte őket, hogy bátran mondják el a véleményüket

Jézus szerette a barátait

Hogy mennyire? Ezt mondta: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:13). Hozhat-e bárki nagyobb áldozatot a barátaiért, mint ha az életét adja értük?

Bátor és határozott volt.

Jézus egyáltalán nem egy gyenge, tehetetlen ember volt, ahogyan őt néhány művész ábrázolta. Az evangéliumok erős, tettre kész férfiként mutatják be. Jézus kétszer is kiűzte a templomból a kereskedőket az állataikkal együtt

Nem csoda hát, hogy amikor Poncius Pilátus látta, hogy Jézus milyen bátran viseli a letartóztatást és a rossz bánásmódot, elismerte, hogy Jézus igazán bátor és rendkívüli ember

Pilátus

Pilátus önfejű, felszínes és zsarnokoskodó ember volt

Róma szemszögéből nézve tehát Pilátus megfelelt az elvárásoknak. Néhányan gyávának tartják, aki elítélendő módon megkínoztatta és megölette Jézust, hogy magát védje. Mások úgy érvelnek, hogy Pilátus dolga nem is annyira a jog védelme volt, mint inkább az, hogy fenntartsa a békét, és Róma érdekeit támogassa

A Pilátussal egyenrangú prefektusokat általában a barbároknak tekintett népek területeire küldték. A rómaiak Júdeát is ilyen helynek vélték. A rend fenntartásán kívül Pilátus feladata volt még a közvetett adók és a fejadó beszedésének felügyelete is. A mindennapi igazságszolgáltatás a zsidó bíróságok hatáskörébe tartozott, de az olyan ügyeket, amelyek halálbüntetést foglaltak magukban, nyilvánvalóan a kormányzó elé terjesztették, aki a legfőbb jogi hatóság volt.

Pilátus nem riadt vissza az erőszak alkalmazásától sem.

Pilátus talán azt akarta tenni, ami helyes, ugyanakkor igyekezett a pozícióját is megőrizni, és a tömegnek is kedvezni. Végül aztán a karrierjét fontosabbnak ítélte, mint a lelkiismeretét és az igazságérzetét. Vizet kért, megmosta a kezét, és kijelentette, hogy nem vétkes annak az embernek a halálát illetően, akinek a kivégzését épp jóváhagyta. Habár tudta, hogy Jézus ártatlan, mégis megkorbácsoltatta, és hagyta, hogy a katonái gúnyt űzzenek belőle, megüssék és leköpjék (Máté 27:24–31).

Péter

Péter őszinte ember volt, dinamikus, és néha meggondolatlan. Úgy tűnik, hogy sokszor ő volt az első a tanítványok közül, aki felszólalt. Az evangéliumokban többször szerepelnek az ő szavai, mint a többi 11 apostolé együttvéve. Velük ellentétben Péter sokat kérdezett

Péter az erőteljes érzései miatt megpróbálta meggyőzni Jézust arról, hogy nem fog szenvedni, és nem fogják megölni. Cserbenhagyta a jó ítélőképessége, és ezért Jézus szigorúan helyreigazította (Máté 16:21–23). Jézus földi életének utolsó éjszakáján Péter kijelentette, hogy ha a többi apostol mind megbotlik is, ő nem fog soha. Amikor Jézust letartóztatták az ellenségei, bátran megvédte őt karddal, és később egészen a főpap udvaráig követte. Egy kis idő múlva viszont háromszor is megtagadta Urát, majd amikor felismerte, hogy mit tett, keservesen sírt

Volt benne annyi alázat, hogy bevallja, ha valamit rosszul csinált

A róla szóló beszámolók olvasásakor az emberre akaratlanul is mély benyomást tesz az őszinte és nyílt természete, a lojalitása, és az, hogy mennyire készségesen elismerte a gyengeségeit. Milyen kiváló nevet hagyott hátra Péter!

"Köszi, de kicsit bővebben lehetne? Jellemzést kellene írjak."

Ennyire nem érdekel a téma, vagy ennyire nem tudsz gondolkodni, esetleg csak lusta vagy az egészhez?

Ha majd pótvizsga után is érdekel még a kérdés, szívesen válaszolok. :D