El tudná magyarázni valaki pontosan, érthetően a keresztény megváltás lényegét? Hogy értik azt, hogy Jézus értünk halt meg?
Tudom, hogy a megváltásról szóló tanítás a kereszténység lényege. Talán velem van a baj, de nem teljesen értem, hogy is van ez. Pedig sok cikket és fórumot átolvasgattam már.
Azt mondják, Jézus értünk halt meg. Nekem ez is furcsa. Nem miattunk? Vagyis az akkori emberek miatt? Ismerjük a bibliai történetet. Tudjuk, hogy az akkori zsidó vallási vezetők ölették meg. Elintézték, hogy Pilátus keresztre feszítse. Ez számomra azt jelenti, hogy az akkori emberek, az ellenségei MIATT halt meg. Hogyan kell azt érteni, hogy ÉRTÜNK?
Olvastam a "helyettesítő áldozatról" is, de nekem ez kicsi zavaros.
Milyen értelemben "váltja meg" a világot a bűnöktől?
Egyáltalán, mi a kapcsolat a mai ember, annak bűnei, hite és esetleges túlvilági sorsa, meg egy kétezer évvel ezelőtt megölt ember (még ha isteni küldött volt is) között?
Nem inkább határtalanul haragudnia kellett volna Istennek az emberekre azért, hogy egyszülött fiát, akit elküldött, hogy hirdesse az ő tanítását, hálátlan és ritka kegyetlen módon megalázták és megölték? És egy második özönvízzel megbüntetnie az emberiséget? Vagy legalábbis a Jézus halálában vétkeseket?
Bocsánat, ha nagyon buta kérdéseket teszek fel. De szeretném végre megérteni, hogy is van ez.
Még kiegészíteném az előzőt, a Római levél 7-8 fejezetének átolvasását, amit most csak kiemelnék, kicsit összefoglalva.
Isten kinyilvánította a tökéletes elvárását, a Törvényt, amit a bűn miatt az ember nem képes megtartani, sőt még a bűn alkalmat is vesz ezen, hogy még inkább erősebb legyen a test miatt. A hívőnél a belső ember már gyönyörködik ebben a törvényben, de mégis a testében van egy másik törvény ami miatt ezt nem képes tenni, habár akarja, de a véghezvitelt nem találja, megoldásként Isten is testben küldte a fiát és testben kárhoztatta a bűnt, és minket Szelleme által szült újonnan, hogy már ne a test szerint éljünk, ami lekötött, hanem Szellem szerint:
"Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben, hogy a Törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Szellem szerint. A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a szellemi ember pedig a Szellemi dolgaira törekszik. Mert a test törekvése a halál, a Szellem törekvése pedig élet és béke, mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem test szerinti, hanem Szellem szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Szelleme, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Szellem életet ad az igazságosság által. S ha annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Szelleme által."
Így az Isten Szellem (spirit) által már képesek vagyunk legyőzni a bennünk, testünkben lakó bűnt, ez egy növekedési folyamat, amivel Isten tanít bennünket, és megpróbál, hogy minden helyzetben őt választjuk-e, hogy engedelmes gyermekei vagyunk-e, természetesen nem neki, hanem ez nekünk fontos, és ez által a folyamat által végül a Szellem a mi testünket is meg fogja eleveníteni, a feltámadáskor, és a halál is le lesz győzve.
"Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Szellem zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel."
És mindezt Isten eleve így tervezte el, ez az egész a javunkra van:
"Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette"
Köszönöm szépen mindenkinek a választ!
Azok részére még egy kérdés, akik azt írták, hogy Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy utána feltámadásával bizonyíthassa, hogy hatalma van élet és halál felett. De Lázár feltámasztásával nem bizonyította be ezt már? És hasonló tettekkel további bizonyítékokat adhatott volna sokaknak. Ez nem lett volna elég? Én például, ha tanúja lennék, hogy valaki képes halottakat feltámasztani, akkor ezek után elhinném neki, hogy egyszer velem is képes lesz ezt megtenni. Nem várnám el tőle, hogy ő maga is meghaljon és feltámadjon, hogy ezt elhiggyem.
Másrészt, ha tényleg a halált választotta, miért kellett előtte olyan irgalmatlan szenvedéseken és nyilvános megaláztatásokon átmennie? Ha valóban Isten volt, ennek megfelelő hatalommal rendelkezett, miért nem tudta úgy rendezni az eseményeket, hogy szelídebb halála legyen, kevesebb szenvedéssel? Kisebb lett volna ezáltal a halál-feltámadás misztériuma? Hiszen ő maga is félt tőle, és kérte, hogy ha lehetséges, vegye el tőle Isten a szenvedés poharát.
Továbbá: elgondolkodtató volt, amit írtatok, még egyszer-kétszer át fogom rágni magam rajta.
Bár számomra kicsit még mindig a "levegőben lóg" a magyarázat, milyen értelemben "tehetem rá" a bűnömet valakire, aki meghal helyettem. Egyszerű mezei logikám azt sugallja, mindenki a maga bűnéért felelős, az emberek és Isten előtt is. Ha én bűnt követek el, azzal személyesen kell Isten előtt felelnem, és személyesen kell áldozatot hoznom, ha abban reménykedem, hogy talán Istent kiengesztelem, és megbocsát. Furcsa kicsit, hogy ha én egyszerűen csak elkezdek hinni abban, hogy Jézus az én bűnömért is meghalt, akkor el van törölve, amit elkövettem...? Önmagán belül elismerem, következetes ez a felfogás, de "kívülről nézve" nem túl logikus...
Kedves Kérdező!
Ha figyelmesen elolvasod az Evangéliumokat, akkor lehet látni, hogy Jézus ellensége igazából nem e-világi ellenség volt, hanem az e-világ fejedelme, a sátán állt, és a háttérben ő fogta össze és szervezte az összeesküvést Jézus ellenében. Ezért az összecsapás elkerülhetetlen volt, és a sátán minden körülmények között csak veszíthetett. Mert, ha életben hagyja Jézust, akkor előbb-utóbb annyi csodát tett volna, hogy mindenki hitt volna benne. De mivel fizikailag „likvidáltatta” ezzel pedig megint csak még több követője lett, mert az ártatlanul kiontott vér, a keresztre feszítés sokakat megindított, és felébresztette bennük a lelkiismeretüket.
Az e-világ fejedelmének hatalmát megtörni, és szabaddá tenni az utat az emberiség számára, Isten Országa felé, nem fizikai, nem biológiai eszközökkel, hanem lelki szellemi téren volt lehetséges Jézus számára.
Az embereket a gondolkodásuk megváltoztatásával, lélekben kellet felébresztenie Jézusnak.
Jézus halálával és feltámadásával nem csak azt bizonyította elsősorban, hogy hallottakat tud feltámasztani, hanem azt elsősorban, hogy a lélek az ami számít, a test nem használ semmit.
Továbbá Jézus nem egyszerűen csak feltámadt, hanem új megdicsőült testben támadt fel, bizonyítva azt, amit tanított, hogy aki hisz őbenne az új életre támad fel.
„Egyszerű mezei logikám azt sugallja, mindenki a maga bűnéért felelős, az emberek és Isten előtt is. Ha én bűnt követek el, azzal személyesen kell Isten előtt felelnem, és személyesen kell áldozatot hoznom, ha abban reménykedem, hogy talán Istent kiengesztelem, és megbocsát. Furcsa kicsit, hogy ha én egyszerűen csak elkezdek hinni abban, hogy Jézus az én bűnömért is meghalt, akkor el van törölve, amit elkövettem...?”
Ezt szerintem jól gondolod. Jézus ugyan is nem tanította azt, hogy megváltotta volna a bűnöket. Megszabadítja a bűnöktől aki benne hisz, de nem megváltja. Az Isten semmit sem tesz meg helyettünk, velünk és értünk mindenre képes, de helyettünk semmire. Pláne még a jövőben elkövetendő bűneinket is már előre megváltotta volna? Jó vicc…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!