Római Katolikus hittestvérek mit tennétek ha egy huszonéves fiú hallkan de mégis hallható módon mindennap 1 óra hosszasan azért imádkozna Istenhez, hogy gyógyítsa ki őt a homoszexualitásából?

Én biztosan beszélgetnék vele, és elmondanám, hogy Isten így is szereti, és azért nem akarja meggyógyítani, mert nem beteg. Meg elmondanám neki, hogy az élet Isten ajándéka, amit mindig élni kell. :)

Én így találtam vissza az Írtemhez melegként.

Nekem is jól esett volna, ha valaki észre veszi rajtam, szóval, kérlek beszélj vele. :)

Sajnálnám nagyon. Biztos nagyon komoly gondot jelent ez neki, nem tudja elfogadni magát, és reménykedik a változásban.

Segíteni nem tudom, hogy tudnék neki, ha idegen... ha ismerősöm, akkor arra biztatnám, hogy fogadja el magát mindenképp - paradox módon változás is csak akkor kezdődhet el valakinek az életében, ha mindenekelőtt elfogadja azt, ami most van! Azt mondanám, hogy Isten biztosan nem véletlenül teremtette ilyennek, és bízza Istenre, hogy megváltoztatja-e őt vagy sem! Így talán könnyebben elfogadja magát. Egyébként meg homoszexuálisként sem muszáj "kiélnie magát", dönthet úgy is, hogy egyedül él és a szerelmet kizárja az életéből (el viszont nem várnám ezt senkitől, elvégre az ember társas lény). A homoszexualitása pedig nem teszi őt rosszabb emberré.

Szegény...

Gratulálok a demagóg egyháznak, ismét sikerült elcsesznie egy ártatlan ember életét.

Egy fejlettebb, nyitottabb országban, vagy akár itthon is egy befogadóbb környezetben gond nélkül élhetne, nem kellene önutálatba menekülnie, lehetne barátja, nyíltan bezsélhetne arról, hogy ő meleg, ha családot akar, még azt is megoldhatná örökbefogadással...stb. Ehelyett minden nap a templomban imádkozik, és azt hiszi, hogy ő beteg, selejt... Komolyan mondom, ez annyira... áh, nagyon elszomorító.

Keresztény avgyok egyébként, de teljes értetlenséggel nézem, amit ez az egyház csinál a homoszexuálisokkal...undorító.