Isten a lelkiismeretem, szándékaim és tetteim alapján ítél meg és nem az alapján, hogy megtartok-e minden egyes egyházi parancsolatot, ugye?

Gyakorló, római katolikus vagyok.

Több éve rendszeresen járok misére, és 7 hónapja, hogy felnőttként felvettem a keresztséget, ill. bérmálkoztam és elsőáldozó is voltam.

Az egyetlen egyházi "parancs", aminek még nem tettem eleget, az a személyes gyónás. (Mivel egyszerre szolgáltatták ki a bevezető szentséget, így felnőttként nem kellett még gyónnom személyesen a bérmálkozás előtt sem.)

Én legbelül, a lelkiismeretem alapján elégnek tartom, hogy őszintén megbánom a bűneimet, Istentől őszintén bocsánatot kérek és amennyiben lehetőségem van rá, bocsánatot kérek attól a másik személytől is, akit megbántottam, továbbá igyekszem is jóvá tenni.

Továbbá minden misén részt veszek a közös gyónásban.

Ha valamiben bizonytalan vagyok, hogy bűn-e, akkor arról elbeszélgetek a keresztszüleimmel. Ők mélyen hívő, gyakorló rk.-k. Szeretettel mutatnak utat, de mindig is kiigazítanak.

A gyónással kapcsolatban azt mondták, hogy örülnének, ha elmennék gyónni, de ez Istenre és rám tartozik. Ők addig is imádkoznak értem, hogy képes legyek megnyílni egy atya előtt is, hogy gyónjak.

De rendszeresen szoktam szentáldozáshoz járulni.

Most akkor én ezzel még nagyobb bűnt követnék el?

A bűneimet valóban őszintén bánom és igyekszem azokat rendbe is tenni, ahogyan arról már korábban írtam. De nem érzem azt, hogy fel volnék készülve az egyéni gyónásra.

34/N