Isten a lelkiismeretem, szándékaim és tetteim alapján ítél meg és nem az alapján, hogy megtartok-e minden egyes egyházi parancsolatot, ugye?

Én inkább úgy mondanám, hogy te vagy az igazi minta keresztény.

Nem pedig aki bevonaglik gyónni megszokásból vagy önimádatból, majd olyan mintha nem is volna.

Nem kell gyónni, ez egy nagy marhaság. Az Isten tudja a te cselekedeteidet már az előtt, hogy te tudnál róla. Hisz ismert már mielőtt meglettél. Nincs bűn sem, szóval én ezt sem hiszem el neked, hogy te őszintén meg tudsz valamit bánni, ami nem is létezik.

Olyan létezik, hogy az ember hibázik, viszont azt nem megbánni kell és nem lelkifurkát kell gyakorolni, mert ez az égvilágon senkit nem érdekel, még a Jó Istent sem. Az érdekli, hogy tanultál e a hibádból? Ha igen, akkor Jézus mondta: "Menj, és ne tedd többet".

Jézus többször is tanít a megbocsátásról, és amit az ember megbocsát azt az Isten is megbocsátja. Így, ha te hibázol, de nem bocsátasz meg magadnak érte, akkor Isten sem fog megbocsátani. Ennyire marha egyszerű. Ha megbocsátottál, menj és ne tedd többet, ez volt a parancsolat Jézustól egyenesen.

Másik tanításában arra kér Jézus, amikor áldozni mész az oltárhoz, de eszedbe jut, hogy nem vagy kibékülve a te atyádfiával, akkor menj előbb békülj ki és aztán áldozz. A megbocsátás a lélek felszabadításának az elsődleges kulcsa.

Úgy gondolom, hogy érted, mit akarok, szóval ne foglalkozz azzal, hogy képmutató keresztények szerint mi a bűn és mi nem az. Majd a lelkiismereted megmondja, hogy mit tettél rosszul és mit tettél jól, abban bízhatsz, mert azt az Isten adta neked, ehhez nem kellenek emberi törvények és szabályok. Te csak azon igyekezzél, hogy minél többet megérts a teremtésből, válj te is teremtővé, és ha hibázol tanulj belőle, és többé ne tedd!

---

Anonymus

Én meg úgy vagyok vele, hogy aki másnak árt súlyosabban pl. erőszakolás, gyilkolás, azt legszívesebben ledarálnám.

Csak olyankor olvad meg esetleg a szívem, amikor látom, hogy nem visszaesőről van szó és úgy megbánta, hogy öngyilkos is lenne.

#4, az alapján amit írtál én is hasonlóan gondolom. Jézus is ezért tanította azt, hogy a törvények rosszak, főleg az írott törvények, mivel azok teljesen mellőzik az értelmes gondolkodást és kikapcsolják az ember valós ítélőképességét. A "bűnösséget" mindig a valóság kell, hogy meghatározza, amelyet csak tiszta elmével és tiszta lélekkel lehet meghatározni.

A törvények leegyszerűsítik az ítélethozatalt, ám ez által szörnyen manipulálhatóvá és kihasználhatóvá válnak az emberek. Az értelem helyét átveszi a félelem, és onnantól kezdve már nincs igazság.

---

#3 - "Bűn = elvéteni a célt, hibázni, Isten (lelkiismeret) akarata ellen tenni."

Értem én, de vigyázz rá, hogy miként használod a szavakat, sajnos a jelenlegi világunk egyik legnagyobb betegsége, hogy a szavak kezdik elveszíteni jelentésüket, ne járulj hozzá e betegséghez :)

Bűnt elkövetni és hibázni nem ugyan azt jelenti és nem is ugyan olyan súlyú tett.

---

Anonymus

Ha szigorúan a bűnbocsánat és az szentáldozás szentségi jellegéből indulunk ki, akkor a kisebb "bűn" állapotában szabad áldozni, ezeket elvileg meg sem kell gyónni. Csak az úgynevezett "halálos bűn" állapotában nem szabad áldozni, ezeket kell mindenképpen meggyónni. (A kettő közti különbséget nyilván tudod.)

Teljesen más okból, lelkivezetési szempontból szokták a papok közül sokan tanácsolni, hogy a kisebb bűnöket is érdemes meggyónni, mert ez alkalom a lelkiismeret-vizsgálatra és az önmagunnkkal való őszinte szembenézésre.

Más papok viszont azon az állásponton vannak, hogy ezt a gyónástól függetlenül kell megtenni, a gyónást pedig meg kell hagyni abban a funkcióban, amire eredetileg való, a "halálos bűnök" alól való feloldozásra.