Miért jobb a"halál napja a születés napjánál"?

Jobb híresen elkárhozni ebben a mocskos világban, mint beleszületni és felkö(e)ntnek lenni.

A kulcsot egyik hittársad adta meg egy másik topikban: a Prédikátor könyve kizárólag azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyek a Nap alatt vannak, és azzal is csak földi szempontok alapján, bár a végső konklúzió túlmutat ezen. A Nap alatt mi vagyunk, amíg itt vagyunk. A földi élet szempontjából jobb a halál napja a születés napjánál, mert a földi szenvedés a születéssel kezdődik és a halállal végződik. Ez azonban nem azt jelenti, amit ti vontatok le ebből következtetésként. Az örökkévalóság szempontjából nem jobb a halál napja, csak akkor, ha az ember Krisztusban hal meg. Amikor megszületik az ember, van felőle reménység. De amikor meghal, akkor vége a reménységnek, onnan kezdve a rideg tények döntenek, hogy fel vagy le: "Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, amely helyre leesik a fa, ott marad." (Préd 11,3)

Mert ez a világ igazságtalan és szenvedésekkel teli. Nem értékeli ha jó vagy, és a gonosz sem látszik úgy, hogy megbűnhődne itt. Az egész prédikátor az e világi élet és emberi tevékenységek értelmetlenségéről szól. Amit gyakorlati tanulságként levon: élvezd ami megadatott, élj a neked jutott javakkal, amiért megdolgozol.