Hogyan tudnék egy olyan Istent szeretni tiszta szível, akitöl rettegek?

--gömb--

Nem szokásom a provokáció.

Lehet hogy csak nekem volt kézenfekvő a kérdés.

Azért kérdeztem egyébként, mert nem értem, hogy miért rettegsz tőle, ha már válaszolt.

Ha nem válaszolt volna, akkor érthető lenne, hogy az ismeretlentől fél az ember.

De ha már van személyes kapcsolat, akkor nem értem. Legalábbis én sok mindent éreztem már iránta, de félelmet nem. Azt csak akkor, amikor még más használta az ő jogcímét.

Kedves kérdező!

Az Istennek félelme a bölcsesség kezdete. Nem vagy egyedül félelmeiddel, mert akit nem ismerünk attól félünk.

Félünk, hogy nem tudunk megfelelni, hogy szerethetőek legyünk, de az Isten nem ember Ő nem vár el, csak azt hogy bizzunk Őbenne. És legyünk igazak, a szívünkből éljünk az érzéseinkre figyelve.

Én is sokat sírtam, ha valami nem sikerült, de az nem baj, mert, az a lényeg, hogy elfogadjuk azt ami van. És Ő megasja az erőt is ha kérjük az elfogadáshoz.

"Hogyan tudnék egy olyan Istent

szeretni tiszta szível, akitöl rettegek?"

Bocsi ez nem okoskodas lesz, de kijavitok a kerdesedben egy szot, es megmagyarazom miert ugy a helyes.

Javitas:

Hogyan tudnék egy olyan Istent

szeretni teljes szível, akitöl rettegek?

A tiszta szivben nem felelem van, hanem hitbol valo szeretet. A felelem a bizalom, a hit hianya, es a ketelkedes a forrasa. Hinni kell Isten szereteteben. Meg kellene tanulnod mi a szeretet. Isten elobb szeretett minket mint mi Ot. A szeretete cselekedetekben nyilvanult meg. Teged is szeretett, azert kuldte el a Fiat engesztelo aldozatul erted/ertunk, es adta az eletet mindannyiunkert.

En is ajanlanek szeretettel egy konyvlinket privatban. Nagyon sokat lehet epulni belole hitben es szeretetben is.

Sok sikert!

Kedves Kérdező!

Szoktál meditálni? Ajánlanám a meditációt, ahol gyakorolhatnál a gondolatoktól kiüresedni, mert a félelmet a gondolatok gerjesztik. Olyanok, hogy "mi lesz ha nem sikerül" "mi lesz ha nem tudok megfelelni" stb.

Figyeld meg az elméd, mert az mindig tele van gondolatokkal, de ez nem meglepő, mert az a dolga. De ebből kilehet szállni. Mert a gondolatok elzárnak a jelentől Istentől.

Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy valakivel beszélgetsz valami fontos dologról, és közbe mindig megzavar valaki a mondanivalójával. Hát persze, hogy nemtudsz kétfelé figyelni. Azt tanácsolnám amit magam is szoktam kérni az Istentől, hogy segítsen az Ő vezessen, és Ő cselekedjen általam. Tehát szívből élni, de igazán a szív sem tiszta, de mégis azt jó követnünk, hogy magunk is tisztában legyünk, hogy minémű lélek lakozik bennünk. Mert szükséges szembesülni a magunk hibáival is, hogy a másikat is eltudjuk fogadni. Olyannak amilyen.:)