Mik pontosan a végidő jelei?

csakhogy kedves 20-as Barátom Szovjetúnió, sosem volt világhatalom,

A felsorolásból kitűnik hogy az angol-Amerikai kettős világhatalomra utal a szobor azon Része, melyről beszélünk mint 7. király

Annak ellenére, hogy Nagy-Britannia hatalomra jutott, az észak-amerikai gyarmatai elszakadtak tőle. De a brit hadiflotta még ezután is védte az Egyesült Államokat, amely így egyre erősebb hatalommá vált. 1914-re – amikor elkezdődött az Úr napja – Nagy-Britannia a történelem legnagyobb birodalmát építette fel, az Egyesült Államok pedig a világ legnagyobb ipari hatalma lett. Az első világháború idején az Egyesült Államok különleges kapcsolatot alakított ki Nagy-Britanniával. Ekkor jelent meg az angol–amerikai világhatalom mint a vadállat hetedik feje

(Dániel 7:8) 8 Miközben figyeltem a szarvakat: íme, egy másik, egy kis szarv nőtt ki közöttük, és az előbbi szarvak közül három letört előtte. És íme: ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, és egy nagyokat szóló száj.

Dániel előre látta, milyen szörnyű pusztítást fog okozni ez a hatalom a második világháború alatt. Ezt írta: „rendkívüli módon fog pusztítani” (Dán 8:24). Például az Egyesült Államok soha nem látott mértékű, borzalmas pusztítást vitt véghez, amikor két atombombát dobott le a kettős világhatalom egyik ellenségére.

Dániel leírása a fémszoborról az angol–amerikai világhatalom nem a Római Birodalom legyőzésével fog hatalomra jutni, hanem abból fog kiemelkedni. Dániel leírása szerint a lábszárakban lévő vas a lábfejeken keresztül egészen a lábujjakig terjed.

A történelem pontosan ezt támasztja alá. Nagy-Britannia, mely egykor része volt a Római Birodalomnak, az 1700-as évek vége felé kezdett hatalomra jutni. Később az Amerikai Egyesült Államok is olyan nemzetté vált, amellyel számolni kellett. Ám ekkor még nem jött létre a bibliai jövendölésben található hetedik világhatalom. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között még nem volt jelentősebb együttműködés. Erre az első világháború alatt került sor.

Az 1914-es jóslattal foglalkozni teljesen felesleges, rengeteg kritika van fent róla a neten. Szóval erről ennyit.

A dánieli szövegekhez csak annyit, hogy amit itt leírtak a Tanúk, az csak az ő vallásuk értelmezése.

Ma már minden szakértő tudja, hogy Dániel könyve nem jövendöléseket tartalmaz, mivel a könyvet jóval később írták, a hellenista korszakban. Éppen ezért az utolsó nagybirodalom is hellenekkel van összefüggésben, mivel a könyv szerzője is abban a korban él.

Ez nem igaz,

Dániel irta a Könyvet, amikor a Görögök még sehol se voltak, milyen hellenisztikumról beszélsz?

ezt a könyvet Babiloni fogsága idején irta amikor még nagyban Babilon volt a "világhatalom" a földön, hiszen Nabukodonozor király volt az uralkodó és Dániel erről irt, akkor.

Írás befejezése: kb. i. e. 536

„Nabonidusz verses beszámolója” leírja, hogy Belsazár királyi hatalmat gyakorolt Babilonban, és elmondja, hogyan lett ő Nabonidusz társuralkodója. Más ékírásos bizonyíték is alátámasztja azt a nézetet, hogy Belsazár királyi hatalmat gyakorolt. Egy agyagtábla Nabonidusz 12. évének keltezésével azt az esküt tartalmazza, amelyet Nabonidusz, a király és Belsazár, a király fia tett, s amely azt bizonyítja, hogy Belsazár az atyjával egyenrangú volt.

Dánielnek és társainak az állam szolgálatában szerzett tapasztalatait, i. e. 617-től 538-ig van hol vannak itt a Görög hellenisztikusok?

Dániel a fogoly zsidókkal együtt i. e. 617-ben Babilonba érkezik.

annyira pontos, mitől beszélsz. Ez van bizonyitva, nem az amiről Te beszélsz....

Babilont a Méd—Perzsa Birodalom váltotta fel mint a bibliai feljegyzés soron következő világbirodalma. Utána következett a Görög Világbirodalom, amely Nagy Sándor uralma alatt olyan óriási területekre is kiterjedt, amelyekkel egyetlen előző világhatalom sem rendelkezett.

sajnos az időket jól összekuszálod:

A könyvet írójáról nevezték el. A „Dániel” (héberül: Da·ni·jeʼl′) névnek a jelentése: „bírám az Isten”.

Dániel nem élt már rég amikor Görög ország hatalomra jutott...

17:11-es válaszoló!

Hát jó, beszélgessünk a Dániel könyvéről.

Dániel könyvének a keletkezéséről alapvetően két álláspont van. Az egyik azt mondja, hogy a könyv szerzője Dániel, aki az Kr.e. 7-6. században élt, és a könyv is akkor keletkezett. A másik álláspont azt mondja, hogy a könyvet nem ekkor, hanem jóval később, az Kr.e. 2. században, egészen pontosan 167-164 körül írták. Mindkét keletkezésre lehet pro és kontra érveket felhozni. Most nem megyek ezeken végig. Azt azonban tudnod kell, hogy a modern Bibliakutatás Dániel könyvének ez utóbbi keletkezési idejét fogadja el. Hogy miért? Nézzünk ebből egykis ízelítőt:

Nos, ha Dániel valóban a babiloni korszakban írta a könyvét, akkor elvárható tőle, hogy arról a korszakról tökéletesen számoljon be. Az természetes, hogy a könyvben vannak helyes történelmi adatok, - pl Nebukadneccar és Belsazár említése - a Biblia szerzői előszeretettel élnek ezekkel, azonban azt tudnod kell, hogy ezek a történelmi adatok eléggé szabadon vannak kezelve, összevegyítve olyan dolgokkal, amik tévesek, vagy nem lehet bizonyítani. A történelem nem erősíti meg például azt, hogy Dániel valóban a babiloni udvarban tartózkodott volna. Ami azért is érdekes, mert a babiloniaktól tonnányi forrás maradt ránk, mivel agyagtáblákra írtak, az meg nem olyan romlandó, mint a papirusz. Dánielről azonban egy betű sincs, de nem csak a babiloni forrásokban nincs meg a neve, hanem a későbbi perzsa és görög forrásokban sem. Pedig egy olyan emberről, aki a babiloni és perzsa udvarban olyan magasra jutott, mint Dániel, elvárható lenne, hogy megemlítsék. Ez az egyik. A másik az, hogy a héber kánonban Dániel nem is a "próféták", hanem az "Írások" között van. Ez azért is érdekes, mert a héber kánon lezárulása időbeliséget is mutat. Az, hogy Dániel végül nem került a prófétai könyvekhez, ez jelzi számunkra, hogy olyan időben keletkezett, amikor az a csoport már lezártult, tehát oda már nem férhetett be, ezért került a harmadik csoportba. Persze, Dánielt prófétaként tartják számon, de nem olyan értelemben klasszikus próféta, mint Izaiás vagy Jeremiás, azért is nem került velük egy csoportba. Erről tehát ennyit.

A Bibliakutatás ma már világossá teszi, hogy ezt a könyvet Nagy Sándor birodalmának darabokra esése után írták, egészen pontosan a makkabeus korszakban, i.sz. 167-164 környékén. De megkérdezheted, hogy akkor miért használja Dániel a jövő időt, és miért Dániel beszél néhol E/1 személybe? A válaszok a következők: Ez a könyv az u.n. keleti látomásirodalom műfajába tartozik, amely előszeretettel használja a jövő időt olyan dolgoknál, amik már megtörténtek. Ennek tudományos neve az, hogy "Vaticinium ex eventu", Dániel könyve egy klasszikus példa erre. Az pedig, hogy a szerző/szerzők Dánielt beszéltetik, szintén semmit nem bizonyít semmit, el is mondom, miért: Az ókorban a szerzőség nem úgy működött, mint manapság. Egy könyv felirata nem feltétlenül azt jelentette, hogy a címszereplő is a szerző, csak annyit, hogy neki a tanítása található benne, illetve hozzá köthető, esetleg tiszteletbeli cím, (ez utóbbi a személyes véleményem). A könyvet tehát Dániel nevében írták, de nem ő a szerzője. E háttérinfók alapján pedig az értelmezést is alaposan át kell gondolni.

Természetesen, nem kötelező velem egyetértened. Én azonban azt látom, hogy Dániel könyve késői keletkezésű. Tegyük azonban hozzá, hogy ez semmit sem von le a könyv értékéből.

Te dolgod mit hiszel el, Dániel első kézből irta le amit tapasztalt,

Akkor amikor meghalt, már nem lehetne Dánielnek tulajdonitani ezt, már pedig Ő irta, nem keletkezhetett máskor...

@19:00

Ha átolvasod azt, amit írtam, akkor láthatod, hogy a helyzet éppenséggel az, hogy Dániel neve alatt írták, de nem ő a szerzője.

Dániel a könyvének kezdetét „Joákim, Júda királya uralkodásának a harmadik évére” teszi. Ez i. e. 618-ra esett, amikor Joákim már Nebukadnezár adófizetője volt. Itt tehát Joákimnak mint adófizető királynak a harmadik évéről van szó. Dániel prófétai látomásai Cyrus harmadik évéig, i. e. körülbelül 536-ig tartottak

ennyire pontosan csak szemtanú irhatta , szájhagyomány által nem maradt volna ennyire pontos

Dániel mint író első személyben írja, és az a körülbelül i. e. 553-tól 536-ig nyert saját látomásait és angyalokkal folytatott párbeszédeit tartalmazza (7:2, 28; 8:2; 9:2; 12:5, 7, 8)