Hogyan lehet egymástól megkülönböztetni Isten hangját, a Sátán hangját és a saját "hangomat"?

"azzal tudod megkülönböztetni, hogy Isten mit szól ezekre, vagy egyetért-e vele.

Ehhez alapos ismeret szükséges, vagy is megkell Isten szavát ismerned"

Ez volt a kérdés, ugye.

Tehát ez egy körkörös érvelés. Gratulálok!

Szerintem Isten sugalmaz, de nem mond hangokat.

A sugalmazások pedig a lelkiismeretünk "hang"- ján érzékeljük.

Egy hasonlattal: a lelkiismeretünk egy mikrofon, amelybe Isten sugalmaz. Ezt a mikrofont kell mindig Jézus felé irányítani, hogy azon az Isten "beszéljen" hozzánk.

Isten mindenkivel szeretne kapcsolatban kerülni, mivel nagyon szeret bennünket, gyermekeit. Tehát állandóan sugalmaz, méghozzá állandóan a valóságot sugalmazza.

De a helyzet az, hogy a gonosz is szeretne mindenkivel kapcsolatba kerülni, akik hajlandóak erre. És ráadásul nagyon ravasz is, és sokszor a világosság angyalának képében igyekszik eltéríteni embereket.

Na most nagyon jó a kérdés, hogy mi alapján lehet a kettőt megkülönböztetni?

A kulcs: Jézus Krisztus, ez nagyon fontos!

Nem a Biblia, és nem a pontosan meg nem határozott Isten, mivel Istenbe mindenki annyi mindent bele ért, meg a Bibliába is, hogy abban minden benne van, meg annak az ellenkezője is.

Ezért a négy Evangélium alapján Jézust kell nagyon megismernie annak, aki szeretné tudni, hogy pontosan mi az amit az Isten mondhat, és mi az amit nem.

Általánosságban azért elmondható:

1, Minden olyan gondolat, érzés, sugalmazás, amely épít, buzdít, és vigasztal, az egészen biztos, hogy a forrását tekintve, Istentől jön.

2, Minden ami rombol, elkeserít, és kétségbe ejt, az pedig a gonosztól jön.

Létezik egy ismérv, amely helyesen alkalmazva megbízható, ezt úgy írnám körül, hogy az igaz, a helyes, a méltányos 'hangja' bennünk a magabiztos Krisztus hangja, míg az igaz, a helyes, a méltányos 'árnyékának' hangja mindig valami tévedést, veszteséget, szenvedést vagy halált tartogat a háttérben.

Más szóval érezzük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy ezek hiányát. Nem könnyű, hiszen saját magunk iránt kell figyelmesnek lennünk, saját lelkiállapotunk iránt. Például egy bosszankodó, haragos, gyűlölködő vagy irigykedő, stb. lelkiállapotban nem működik, mert bármi is jut eszünkbe az nem a magabiztos Krisztus hangja lesz, hanem a lelkiállapotunké, azzal egyezik meg.

Ez az ismérv egy 'felhőtlen' lelkiállapotban alkalmazva feltétel nélkül megbízható. A sátántól nem kell félni, az nem több mint egy fanyar ábránd, de embertársaink lelkiállapota könnyen kihat ránk is, ha nem vagyunk eléggé figyelmesek.

Amit írtatok, az összes válasz azon alapul, hogy ISMERED a megoldást. Pedig pont ez volt a kérdés, hogy HOGYAN tudod ezt megnézni - ha NEM ismered előre a megoldást?

Erre viszont senki sem válaszolt.

Amit írtatok, az nagyrészt azon alapul, hogy az embert milyenre nevelik. Olyan lesz az erkölcse ugyanis.

Egy 200 évvel ezelőtt élt pápua bennszülött pl. nyugodt lelkiismerettel evett embert (megfelelő körülmények között persze, tehát nem a szomszédját) - ugyanis NEKI ez volt az erkölcsös!

de hogy nem,

irtam hogy ismeretet kell szerezni Isten szavából mert a megoldás ott van

Csak Nem látod a fától az erdőt.

Én speciel nem abban élek amiben a szüleim az emberi hagyományok szerint kereszteltek.

Tehát nem az a természetes nekem, hnem az amit a bibliából megtudtam, Isten mit vár el, és mire mi a válasza nézete.

#16, ha nem fogod fel, amit írtam, és ráadásul azt sem érted, hogy mi az a körkörös érvelés, az nagyon szomorú.

A "nevelés" pedig a teljes környezetet jelenti, és nem csak a szüleidet.

Nem tudom... a hívők fel vannak mentve a gondolkodás alól?

Tegyük fel, hogy pici gyerek vagy.

Mit mond anyukád, ha elesel: ISTENEM!

Kimész az utcára, mit látsz? Nicsak: egy keresztény templom.

Tv-ben mit látsz? Körmenetet.

Hogyan káromkodnak az iskolatársaid? Az isten........

Az álmaidban mi fog megjelenni? Amit napközben láttál, elképzeltél - vagy mondjuk ehelyett a gízai ferde piramisok?

Szerinted ezek után buddhista leszel, vagy a Tollaskígyóban fogsz hinni?

Ami pedig az érvelést illeti: a bizonyításra váró dologban

1: NEM lehet benne önmaga!

Vagyis, ha te az istent akarod megismerni, akkor nem lehet abból kiindulni, hogy már ismered!

2: Nem magadtól fogsz rájönni!

Ha nem tudsz valamit, akkor nem tudod. Akkor pedig hiába nézel szorgalmasan a saját lelkedbe: ott nincs.

Vagy te azt mondod, hogy a csecsemő eleve kereszténynek születik?

Amerikában pedig Nagy Manitu-hívőnek?

3: Nem lehet elhinni a tekintély alapján (szülő, nevelő, pap, tanító, stb) sem - ha nem bizonyítja, csak kijelenti.

Pontosabban az elemi iskolában a diák a tanárnak sok mindent elhisz, és ez helyes is - csakhogy a tanár a tananyaghoz tartja magát, azt pedig tudósok állították össze, komoly bizonyítékok alapján!

Lehet benne kisebb tévedés vagy pontatlanság - de ahogy felsőbb iskolába mész, egyre jobban tudod bizonyítani te magad is.

A vallásnál hol van az a szint, ahol elhangzik az első bizonyíték?

2 módja van annak, hogy eldöntsd, hogy honnan ered.

1, Miből ered a gondolat: Félelem, bánat, düh/harag, irigység. Vagy... Szeretet, törődés, megértés, alázat.

Természetesen a felsorolt érzelmek megelőzik a gondolatot. Tehát attól, hogy arra gondolsz, "De finom a szendvicsem" és érzed is a boldogságot utána, még nem lesz Isteni sugallat...

Magyarul ezt úgy hívjuk egyébként, hogy "ösztön".

2, Révülés útján: Ezt az állapotot már nem sokan ismerik, mert nem ma mindenki rohan, csörög, csattog, zajong. Ez az ébrenlét és az álom közti állapot. A révülésben lévő ember a kérdésére nem az elméjéből kapja a választ, hanem egyenesen a Jó Istentől. Ezt onnan lehet tudni, hogy mielőtt végiggondolnád, mi a kérdésed, a válasz már ott van benned. Ilyen ritkán spontán is elő szokott fordulni. Ha már végiggondolod a választ és utána gondolkodsz rajta, akkor az egyértelmű jele, hogy az csak a te gondolatod.