Mit gondoltok a világvégéről?

Máté evangéliuma 24. fejezetének magyarázata

Jeruzsálem pusztulásának és a világ végének megjövendölése. Márk 13. fej. Lukács 21, 5—36. (V. ö. Luk. 12, 37—48; 17, 20—37 ; 19, 43. sk. ; vesd össze továbbá : a Jelenések könyvének egyes helyeit.)

Jeruzsálem pusztulása a világ végének történeti előképe (típusa). A próféták a jövendőt rendesen látomásokban szemlélik, melyekben néha a közelebbi és távolabbi események, a történelmi előképek és azok teljesedése a próféta szeme előtt összefolynak, mint a távoli hegyek körvonalai. (Ez az úgynevezett prófétai távlat.) Sokszor épen a legfontosabb jövendölések kapcsolódnak ily módon egymásba. Pl. a prófétáknál a szenvedő és diadalmas Messiás képe; a babiloni fogságból való visszatérés és a bűn rabságából való szabadulás a Messiás által. Az újszövetségi szentkönyvekben és kivált az evangéliumokban a Messiás többszörös eljövetele és országának különböző alakjai összeolvadnak (1. alább 24, 34. jegyz.) ; az újszövetségi antikrisztusban egyesítve vannak Krisztus különféle történelmi ellenfelei és a világ végére jövendölt nagy hamis messiás ; máshol Krisztus különböző győzelme a zsidóság, pogányság s általában az ördög országa felett stb. A jelen jövendölés két része elég jól megkülönböztethető, bár lehet, hogy azokban is vannak egyes mozzanatok, melyek úgy a város pusztulására, mint a világ végére, vagy nem világos, melyikre vonatkoznak. Az egész jövendölésben az alábbi hat szakaszt lehet megkülönböztetni.

A) 24. 1—3. Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése általaban. (Márk 13, 1—4. Luk. 21, 5—7.)

1. Tovább megy vala az Olajfák hegye felé, Betánia községbe tartván, mint alább kitűnik. Mutogaták neki, nemzeti büszkeséggel, de Krisztus előbbi baljóslatú szavaira (23, 38.) emlékezve aggodalommal. A Nagy Heródestől megújított templom a maga nagy méreteivel és fényével a világ egyik csodája volt. — 2. Nem marad itt kő kövön. Ez szószerint beteljesedett Kr. u. 70-ben Jeruzsálem pusztulásakor Titus alatt, amiről Josephus Flavius, az egykorú zsidó történetíró, ki maga is tevékeny részt vett a zsidó háborúban, egész könyvet írt. (De bello Judaico.) Hitehagyott Julián császár ugyan megpróbálta háromszáz év múlva a templomot felépíteni, hogy Krisztus jövendölését megcáfolja ; de földrengés, sőt a földből előtörő lángok akadályozták meg az építést és forgatták fel a templom megmaradt alapjait, mint arról ismét egy pogány történetíró (Ammianus Marcellinus) értesít.— 3. Az Olajfák hegye Jeruzsálemtől keletre feküdt, melytől csak a Kedronvölgye választotta el. Onnan jól át lehetett tekinteni a templomot és a várost. Hozzá ménének a tanítványok, Márk szerint Péter, Jakab, János és András. Mikor lesznek ezek, mi lesz a jele? A hagyományos zsidó tanok szerint a jelen világ végén, a messiási ország végleges megalapítása előtt nagy gyötrelmek, csapások és előjelek lesznek, mintegy a világ szülési fájdalmai, melyekre a próféták egyes helyeiből következtettek. Még akkor, a jövendölések teljesedése előtt az apostolok sem különböztették meg eléggé Krisztus első, testi és utolsó, dicsőséges eljövetelét, látható és láthatatlan, földi és mennyei országát. Azt hitték, hogy Jeruzsálem bűnhődésével és a templom pusztulásával a jelen világnak is vége lesz s arra közvetlenül következik Krisztus dicsőséges eljövetele, földi országa és uralkodása, melyben ők maguk is részt vesznek. (V. ö. Máté 20, 20. skk. Csel. 1, 6. stb.) Azért kíváncsiak az időre és az előjelekre.

B) 24. 4—14. Jeruzsálem pusztulásának előjelei. (Márk 13, 5—13. Luk. 21, 8—19.)

Mivel Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének és előképe az utolsó idők világítéletének, s Jézus prófétai szemléletében a kettő némileg összefoly : lehetséges, hogy a város romlásának itt leírt előjeleibe csakugyan levegyülnek az utolsó idők eseményeinek egyes vonásai. — 5. Sokan fognak jönni, mondván : Én vagyok a Krisztus. Az Apostolok cselekedetei (Csel. 5, 36. sk. 21, 38.) és Josephus Flavius szerint Jeruzsálem pusztulása előtt Palesztinában nagy számmal léptek fel hamis messiások, kik lázadásokat támasztottak. Hadrián császár idejében Bar-Kokba támasztott nagy messiási forradalmat a rómaiak ellen. — 6—8. Hallani fogtok háborúkat stb. A város pusztulását megelőző évtizedekben az egész római birodalom és maga Palesztina is számos kül- és belháború, lázadás és forrongás színhelye volt, kivált Kr. u. 66. évtől, mikor a zsidók négyéves szabadságharca a rómaiak ellen megkezdődött. (Ezekről többi közt Tacitus és Josephus történetírók tanúskodnak.) Meg ne rémüljetek ; Krisztus országát ez nem fenyegeti. Meg kell lenni, Isten rendelése és büntető ítélete szerint. Dögvész, éhség, földindulás. Az Apostolok Csel. (11, 28.) és az egykorú történetírók több ilyen csapásról tesznek említést. Ez még nem a vég, nem a gyötrelmek és Jeruzsálem vége, csak a vég kezdete. — 9. Szorongatás alá vetnek. (V. ö. Máté 10, 17—22. sk? stb. Ján. 16, 2.) Ez az apostolok és szentek életében sokszor teljesedett. — 10. Megbotránkoznak, meginognak, elpártolnak Krisztustól és egyházától. — 11. Sok hamis próféta, általában hamis tanító támad. Erről is tanúskodik az apostoli kor története. (Csel. 5, 36. 21, 38.) — 12. Meghűl a szeretet; megnövekszik a gonoszságba görögben törvénytelenség, igazságtalanság, ami a szeretetet is kiirtja. A zsidó háború alatt Palesztinában hallatlan elvadulás kapott lábra. — 13. Aki állhatatos marad, aki nem hagyja magát elámítani. Mindvégig, azaz a szorongattatás végéig és Krisztus dicsőséges eljöveteléig. (V. ö. Máté 10, 22.) — 14. Az egész világon, minden ismert világrészben és országban, ha nem is épen minden városban. Ε kifejezés általában a pogány világot jelentette, ellentétben Zsidóországgal. Hirdetni fogják; de nem mondja Krisztus, hogy már mindenütt el is fogadják. Az ország evangéliumát, az Isten országának eljöveteléről szóló tanítást. Bizonyságul minden nemzetnek, hogy minden nép tudomást szerezhessen Krisztusról, legalább idővel. Tehát a minden népnek szánt prédikálás már megkezdődik. Akkor jön el a vég, t. i. Jeruzsálem, illetőleg a világ vége. Valóban már Jeruzsálem pusztulása idején az evangéliumot a római birodalom minden részében prédikálták ; tehát az egész számottevő világon hallottak róla. (V. ö. Máté 10, 23. 16, 28. Róm. 1, 8.) Azóta az evangélium folyton terjed, s mire a világ vége elérkezik, már mindenütt ismeretes lesz, ha nem is fogadják el és tartják meg azt mindenütt.

C) 24. 15—22. Jeruzsálem és a templom pusztulása. (Márk 13, 14—20. Luk. 21, 20—24.)

Hogy itt erről van szó, az világos Lukácsból, aki e részt így kezdi: «Mikor pedig látni fogjátok, hogy hadseregek veszik körül Jeruzsalemet», és folytatólag a város taposásáról, lakóinak elhullásáról és fogságba viteléről beszél. Erre mutat a szakasz egész tartalma is. Némelyek azonban e részt is, legalább előképes értelemben a világ végére vonatkoztatják. — 15. Jeruzsálem pusztulásának előjelei lesznek a pusztulás utálatossága (Máté, Márk) és a város ostromának kezdete (Lukács). A pusztulás utálatossága vagy iszonyatossága, szörnyűsége, Dániel próféta könyvéből kölcsönzött kifejezés (Dán. 9, 27; 11, 31; 12, 11.), mely tulajdonképen annyit tesz, mint utálatos, szörnyű pusztulás ; Dánielnél közvetlenül jelenti Jupiter oltárát .és bálványát, melyet Aritiochus király a jeruzsálemi templomban felállított. (Mak. I. 1, 57.) Krisztus itt kétségkívül azt a szentségtörést érti, melyet Jeruzsálem ostroma előtt a zsidó fanatikusok (zeloták) és szövetségéseik, az idumeusok elkövettek, midőn nemcsak a várost, hanem a templomot is harcok és gyilkosságok színhelyévé tették. (Kr. u. 67—68. telén.) — 16—18. A templom megbecstelenítése jel lesz a menekülésre a hegyekbe, és pedig sürgősen. (V. ö. Luk. 17, 30. sk.) Mikor a pusztulás gyalázata valóban bekövetkezett, a jeruzsálemi keresztények megemlékezve az Úr ezen jövendöléséről, Pellába, a Jordánon túlra menekültek, mint Eusebius történetíró értesít. (Hist. Eccl. III. 5.) — 19—20. Jaj akkor azoknak, kiket állapotuk, csecsemőjük, a téli idő vagy a szombati utazás tilalma gátol a menekülésben. (A zsidóknak nem volt szabad szombaton utazni Móz. II. 16, 29. szerint; a törvénytudók is csak 2000 lépésnyi utat engedtek meg. (V. ö. Csel. 1, 12.) Jeruzsálem pusztulásáig a zsidókeresztények is megtartották a szombatot. — 21. Nem volt és nem is lészen. (V. ö. Dán. 12, 1.) Valóban páratlanul áll a történetben Jeruzsálem ostromának és a városban dúló harcoknak iszonyatossága, melyet szintén a szemtanú Josephus Flavius örökített meg. — 22. Ha meg nem rövidíttetnének ama napok, tudniillik Isten tervében és irgalmából. Egy élő lény (a görögben egy test) sem szabadulna meg, sem zsidó, sem keresztény. A választottakért, a keresztényekért és azon zsidókért, kik maguk vagy utódaik meg fognak térni.

D) 24. 23—28. A hamis krisztusok. (Márk 13, 21—23. V. ö. Luk. 17, 23. 21, 8.)

A prófétai távollátás itt átmegy az utolsó időre, a csodatevő hamis krisztusok, vagyis az antikrisztus korára. Sőt az itt említett vagy hasonló tünemények tulajdonképpen az egész történet folyamában állandóan fel-fellépnek, de az idők végén felszabadul az ördög és kidühöngi magát rövid ideig. — 24. Támadnak hamis krisztusok. (Hasonlókép más alkalommal Luk. 17, 23.) Talán a hamis messiásokra céloz Krisztus Szt. János evangéliumában is. (5, 43.) Már a Krisztus előtti zsidó hagyományban és régi könyvekben is szó van a Messiás ellenfeléről, egy nagy hamis prófétáról és kegyetlen zsarnokról, ki az ördög megtestesülése vagy különös eszköze lesz, s héberül Belláinak neveztetik. Szt. Pál szerint a világ végén, «az Úr napja» előtt, a nagy «hithiany» idején megjelenik a földön «a bűn embere», a «karhozat fia», «a gonoszság titka», ki a templomban fogja imádtatni magát Isten gyanánt, és ördögi segítséggel csodákat tesz, kit azonban az ítéletre jövő Krisztus meg fog ölni «szájának leheletével. » (Tessz. II. 2, 3—10.) Az őskereszténység a Jelenések könyvének (13. fej.) két vadállatában az antikrisztust és annak hamis prófétáját vélte felismerhetni. Az antikrisztust némely egyházatyák zsidónak, mások a visszatérő vagy az ördögtől feltámasztott Nérónak gondolták ; mások a kettőt összekötve két antikrisztust vártak. Szt. János apostol azonban általában Krisztus tagadóit és ellenségeit nevezi antikrisztusoknak. (Ján. I. 2, 18. 22; 4, 3. II. 7.) Hamis próféták, miként Jeruzsálem pusztulása előtt, úgy a világ végén is lesznek ilyenek, kik igyekeznek az embereket Krisztustól eltéríteni, hit-hagyásra és bűnre csábítani. Sőt már az egyháztörténet folyamában is ilyen hamis próféták az eretnekségek szerzői, a hitetlen bölcselők, korunkban az anyagelviség és szociáldemokrácia apostolai stb. Nagy jeleket és csodákat tesznek, bámulatos dolgokat, természetesen csak látszólag, szemfényvesztéssel vagy ördögi segítséggel, ha Isten engedi. (V. ö.Tessz. II. 2, 9. Jel. 13, 12. skk.) Különben a jel általános feltűnést keltő rendkívüli tünemény, pl. üstökös, mintegy Isten figyelmeztetése, de nem mindig természetfeletti csoda. — 26. A pusztában. A zsidó háború idején az álpróféták a pusztába csalták a népet. így lesz az utolsó időkben is, A rejtekhelyeken, vagyis titokban lappangva. — 27. Valamint a villámlás látszik napnyugatig stb. Akkor majd nem kell Krisztust keresni, mert megjelenése, mint az égbolton végig cikázó villám, mindenütt rögtön és egyszerre feltűnő lesz, nem úgy, mint földi születése idején. (V. ö. Luk. 17, 24.) — 28. Ahol a holttest vagyon, oda gyűlnek a sasok is. A holttest valószínűleg az elvénhedt világ, a megromlott, erkölcsileg rothadt emberiség ; a sas Krisztus és angyalai, kik az ítéletre jönnek. Krisztus már előbb is használta e képet, mely úgy látszik közmondás volt. (Luk. 17, 37.) Tehát Krisztus akkor jön el, amikor az emberiség már megért az ítéletre, erkölcsileg hulla lesz. Több egyházatya és újabb magyarázó szerint a holttest Krisztus, a sasok a hívek vagy általában az emberek; mások szerint a holttest a romlott világ, a sasok a hamis krisztusok és próféták. (Nem a római légiók, mert itt már főleg a világ végéről van szó.) A sasok, melyek hullát nem esznek, jelenthetnek keselyűt is.

E) 24. 29—41. A világ vége és Krisztus eljövetele az ítéletre. (Márk 13, 24—32. Luk. 21, 25—33.)

29. Mindjárt ama napok szorongattatása után, tehát a hamis krisztusok és próféták, különösen az antikrisztus csalása és dühöngése után. Némelyek szerint e vers a város pusztulásával járó gyötrelmekre céloz (Máté 24, 21. sk.), melyek Isten szemében, ki előtt nincs idő (Zsolt. 89, 4. Pét. II. 3, 8.), közvetlenül az utolsó időkhöz kapcsolódnak. A nap és hold elsötétedése, a csillagok lehullása és más hasonló csapások már a prófétáknál és később is gyakran előfordulnak s a jelképes jövendölések szokásos nyelvéhez tartoznak. Az ilyen világpusztulások a régiek természettudományi fogalmai szerint, merész költői képekben, szónoki nagyítással vannak leírva s tulajdonképpen nagy természeti és történelmi csapásokat jelentenek, a világ összeomlását. (V. ö. Iz. 13 10, 13. 24, 18. skk. 34, 4. Ez. 32, 7. sk. Joel 2, 2. 10. 31; 3, 15. sk. Ag. 2, 22. sk. Jel. 6, 13 ; 8, 7. skk. 9, 3. skk. stb.) A nap és hold elsötétedése is jelenthet nagy fogyatkozásokat; a csillagok lehullása, azok bármiféle eltűnését stb. Az égitestek a csapások után még megmaradnak, csak ideiglenesen tűnnek el: «jelek lesznek», mint Szt. Lukács mondja. (21, 25.) Ha a csillagok betűszerint lehullanának, elégne a föld is, a következő ítélet színhelye. Krisztus szavainak értelme tehát az, hogy az ő utolsó eljövetelét a természet világában is nagy rázkódások, mintegy a természet vonaglásai fogják megelőzni. Az egek erői megrendülnek, tudniillik a mindenséget összetartó erők. Az egek erői ugyan a Szentírásban néha a csillagokat vagy az angyalokat jelentik (pl. Zsolt. 102, 21. Dán. 3, 61. 4, 32. és Szt. Pálnál is többször) ; de itt ez az értelem nem felel meg. — 30. Az Emberfiának jele az egyház ősi hagyománya szerint a kereszt. A népek jajveszékelni fognak a természet romlásának láttára és a küszöbön álló ítélettől való félelmükben ; természetesen főleg a gonoszok. Az ég felhőiben nagy fönséggel. (V. ö. Dán. 7, 13. Máté 16, 27 ; 25, 31. Tessz. I. 4, 16. Jel. 1,7; 14, 14.) — 31. Nagy harsonaszóval, (V. ö. Kor. I. 15, 52. Tessz. I. 4, 15.) A négy szél felől, a négy világtájról. Csak a választottak összegyűjtéséről van szó, mert ez még nem az ítélet. Az ítéletre már jók és rosszak összegyűjtetnek. (Máté 25,32. skk. Jel. 20,12.) — 33. Közel van az ajtóban Krisztus eljövetele és az ítélet; Lukács szerint (21, 31.) az Isten országa. — 34. El nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. (V. ö. Máté 10, 23 ; 16, 28 ; 24, 14.) Ez a hely közelebbi (előképes) értelemben Jeruzsálem pusztulására, távolabbi értelemben a világ végére vonatkozik. Valóban a város pusztulását negyven év múlva még a kortársak egy része megérte ; a világ végét pedig atyáinak érdemeiért meg fogja érni a zsidó nép, melynek e hely és Szt. Pál tanítása szerint (Róm. 11, 25. skk.) a világ végéig fenn kell maradnia és akkor megtérni. A Messiásnak és országának többféle eljövetelét kell megkülönböztetni: testi születését, lelki eljövetelét az egyes népekhez és egyénekhez, büntető eljövetelét a zsidóság és pogányság megdöntésére, és dicsőséges eljövetelét az utolsó ítéletkor. Már a zsidók is összezavarták ezeket, sőt azok eleinte az őskereszténység felfogásában is többé-kevésbbé összefolytak, míg a fokozatos teljesedés azokat külön nem választotta. Ebből az összezavarásból eredt az első keresztényeknél Krisztus ezeréves boldog földi országának várása (a chiliasmus). Kedvezni látszott annak a Jelenések könyve is. (20, 2. skk.) Azért az első keresztények közül sokan valóban várták Krisztus dicsőséges eljövetelét és földi országát még a saját életükben. (Tessz. I. 4, 14. skk. II. 2, 2.) Mivel Krisztus világvégi eljövetelének idejét kinyilatkoztatni nem akarta (1. alább 24, 36. és párh.), sőt folytonos éberséget sürgetett (alább 24, 42. skk.), aminthogy az egyénekre a világ és a történet vége s az ítélet valóban már a halálban bekövetkezik ; amellett az állandó készenlétnek kimondhatatlan erkölcsi nevelő hatása van : azért az apostolok sem mertek a közeli ítélettel biztatni. De az Úr közeli eljövetelét nem tanították, sem az őskereszténység azt általánosan nem hitte ; sőt az előbbiek messze jövőre szóló intézkedéseket tettek. S mikor pl. Tesszalonikában az úrjövet idejéről félreértések támadtak, akkor már Szt. Pál megmagyarázta, hogy «az Úr napjáig», vagyis az ítéletnapig még sok mindennek kell történnie. (Tessz. II. 2, 3. skk.) Az ezeréves ország konok híveit pedig az egyház később kárhoztatta. — 35. Ég és föld elmúlnak, amik legszilárdabbnak és állandóbbnak látszanak, legalább jelen alakjukban elmúlnak vagy megújulnak (v. ö. Iz. 65, 17 ; 66, 22. Kor. I. 7, 31. Pét. II. 2, 13. Jel. 21, 1.) ; de az én igéim el nem múlnak, azaz igazságukat nem vesztik, bizonyosan teljesednek. — 36. A. napot senki sem tudja, még az angyalok sem ; Márknál (és Máté némely kódexeiben itt is) az Üdvözítő hozzáteszi: még a Fiú sem (Márk 13, 32.), tudniillik mint ember, közölhető tudással. De megmondta úgy ő, mint Szt. Pál az előjeleket. Nem is volna hasznos, sőt káros volna a világ végét és általában a jövőt előre tudni. Bölcsen tette Isten, hogy a jövőt üdvös homályba burkolta. — 37—39. Miként a vízözön idején az emberek nem törődtek az előjelekkel, hanem éltek a megszokott módon, mígcsak ez az istenítélet meg nem lepte őket, úgy lesz a világ végén is. (V. ö. Luk. 17, 26—30. Lukács Lót példáját is hozzáadja.) — 40—41. Egyik fölvétetik az angyalok által a választottak közé (1. fentebb 31. v.) ; másik elhagyatik a büntető ítélet számára. Lukács hozzáteszi : ketten lesznek egy ágyban. (Luk. 17, 34. sk.) Tehát az együtt élők közül is egyik üdvözül, másik elkárhozik.

F) 24. 42—51. Intelem éberségre. (Márk 13, 33—37. Luk. 21, 34—36.)

42. Ébren legyetek, készen legyetek. Mely órában, máshol mely napon. — 43—44. (V. ö. Luk. 12, 38. skk. Tessz. I. 5, 2. 4. Pét. II. 3, 10. Jel. 3 ; 3.16,15.) A világra nézve tehát lesznek az Úr eljövetelének előjelei. De az egyes emberekre már a halál az úr jövetnek és a külön ítéletnek napja, melyen az ember sorsa örökre eldől; így hát a vég valóban bizonytalan, melyre mindig készen kell lenni. — 45—51. Krisztus a dolgot egy példázatszerű elbeszéléssel világítja meg, melyet más alkalommal Lukács is bővebben elmond. (Luk. 12, 37—48.) — 45. Háznépe fölé rendelt ; tehát a szolgák felügyelőjévé, udvarmesterévé. (V. ö. Luk. 12, 42.) — 46. így cselekedve, azaz kötelessége teljesítésében és ura jövetelére készen talál. —47 ז. Minden vagyona fölé rendeli, jószágigazgatóvá lépteti elő. – 51. Elszakítja magától, elválasztja, elküldi. A görög szerint kettévágja, valami kegyetlen büntetéssel sújtja. (A Vulgatában elosztja ; de ennek nincs értelme.) Túlvilági osztályrészét a képmutatókkal adja ki, azok sorsával bünteti, a sírás és fogcsikorgatás helyére veti, a kárhozatba. (V. ö. Máté 8, 12; 13, 42. 50 : 22, 13; 25, 30.) A hű és hűtlen szolga minden embert jelent, aki Krisztust jó cselekedetekkel várja, illetőleg aki késő jövetelére számítva magát bűnre adja.

Sziasztok!

Már itt vagyok köztetek! Nem olvastátok azt a több száz éve megjelent flyert, hogy angyalok előzik meg leruccanásomat? Egy kevésbé régiben pedig megírták, hogy megnyitott a White Angel!

A fater azt üzeni, hogy NO PARA, nem a Ti életetekben fog rátüsszenteni a földre. A háború, az éhínség, a gazdasági válság meg a kommunizmus csak a gyógyszer mellékhatása, kezelőorvosát keressétek a -9. emeleten. Ja, a tengerből kiemelkedő vörös sárkányt mifelénk Vörös Októbernek hívjuk, babilon paráznáját pedig nem összekeverni Judy Nero-val!

F/2010

Maják világvége elmélete

(Ábrahám Imre szerkesztésében megjelenő irás)

"A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták át nekik, akik a Popol Vuh (maja Biblia) szerint:

„Nagy intelligenciával voltak megáldva; láttak, és azonnal messzire láttak; sikeresen láttak; mindenrôl tudomást szereztek, ami a világon történt. Meglátták azokat a dolgokat is, melyeket elrejtett a távolság, anélkül, hogy meg kellet volna mozdulniuk... nagy volt az ô bölcsességük; beleláttak az erdôkbe, a sziklákba, a tavakba, a tengerekbe, a hegyekbe, a völgyekbe. Valóban csodálatraméltó emberek voltak ôk... képesek voltak mindent megtudni, és megvizsgálták a négy sarkot, az égbolt négy pontját, és a föld kerek arcát."

Vajon csak véletlen, hogy a Popol Vuhban emlegetett elsô emberek nemcsak arról voltak nevezetesek, hogy a „föld kerek arcát" tanulmányozták, hanem arról is, hogy az „égboltot" kémlelték? És vajon az véletlen egybeesés, hogy a maja társadalom kimagasló eredményeket ért el az obszervációs csillagászat területén, és ezen alapul, közepes és nehéz matematikai számítások segítségével, ügyes, összetett, fejlett és rendkívül pontos naptáruk?

Az már régebb megállapítást nyert, és értetlenséghez vezetett, hogy mennyire összeférhetetlen a maják általános, nem túlságosan kimagasló eredményeivel az a fejlett csillagászati és naptári tudásuk, amellyel rendelkeztek.

„Miféle szellemi fordulat vezette a maják intelligenciáját oda, hogy feltérképezzék az égboltot, amikor még a kerék alapelvét sem ismerték; hogy elképzeljék az örökkévalóságot, olyan módon, ahogy azt soha egyetlen félcivilizált nép sem tette, mégis képtelenek legyenek megtenni azt a rövid lépést, amely az álboltozatot a valódi boltozattól elválasztotta; hogy milliókban számoljanak, ugyanakkor soha ne tanulják meg, hogy hogyan mérjenek le egy zsák kukoricát.?"

Lehet, hogy a fent leírt intelligencia darabok mind-mind alkotórészei voltak egy összefüggô rendkívül specifikus tudásanyagnak, melyet a maják úgy örököltek, többé-kevésbé érintetlenül, egy régebbi és bölcsebb civilizációtól. Egy ilyen örökség megmagyarázná az ellentmondásokat.

Az tudott, hogy a maják naptárukat az olmékoktól örökölték (1000 évvel korábban az olmékok pontosan ugyanazt a rendszert használták), akik pedig szintén úgy örökölték. A tényleges kérdés tehát az, hogy az olmékok kiktôl kapták? Miféle technikai szint és tudományos fejlettség kellett ahhoz, hogy egy civilizáció olyan szupernaptárt alkosson, amely hihetetlen hosszú idôszakokon keresztül hibamentesen szolgál?

J. Eric Thompson régész szerint a maják tudták, hogy az idô végtelen, és továbbhalad rejtélyes ciklusaival, függetlenül az egyénektôl vagy a civilizációktól.

„A maják elképzelése szerint az út, amelyen az idô masírozik, olyan messzire nyúlik vissza a múltba, hogy annak távolságát fel sem tudjuk fogni. Mégis a maják rendíthetetlenül mentek visszafele ezen az úton a kezdôpontját keresve. Minden egyes szakaszban egy új látvány nyílt meg elôttük, amely még távolabbra vezette ôket vissza; a megérlelt évszázadok évezredekké olvadtak, azok pedig 10 000 évekké, miközben ez a nép fáradhatatlanul kutatva egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a múlt végtelenségébe. A guatemalai Quiriga városában talált kôlapon egy több mint 90 000 000 évvel ezelôtti dátumot számoltak ki; a másikon egy ezt 300 000 000 évvel megelôzô dátum szerepel. Ezek valós számítások , helyesen adják meg a nap- és hónapállásokat, és hasonlóak a mi naptár-számításainkhoz... Az ember feje zúgni kezd az ilyen csillagászati számok láttán."

Ez az idôszámítási rendszer a múlttal kapcsolatos hiedelmeket is kifejezte, miszerint az idô nagy ciklusokban működik, melyek során újra meg újra elpusztul és újjáteremtôdik a világ. A maják szerint a jelenlegi nagy ciklus sötétségben kezdôdött, a mi naptárunk szerint idôszámításunk elôtt 3114. augusztus 13-án. Ez a ciklus 5125 évet fog tartani és globális katasztrófa közepette, a naptárunk szerint 2012. december 23-án ér véget.

A maja társadalom, sôt az öszszes ôsi, közép-amerikai kultúra rögeszmésen foglalkozott a világvégének kiszámításával és lehetséges elhalasztásával. Vajon ez a rejtélyes naptár is ezt a célt szolgálta volna? Lehet, hogy egy olyan mechanizmust rejt, amelylyel meg lehet jósolni bizonyos szörnyű kozmikus katasztrófákat?

A maják mindenesetre így gondolták."

Minden korszaknak megvan a maga vallása. Nem szabad a majákat lebecsülni:)

De hogy a kérdésre is válaszoljak, Isten az embereknek szabad akaratot adott így a világvége is tőlünk függ. Tehát már nincs messze:) 22

Idézet:

Én meg azokat sz*rom le akik így pattognak mint te! Semmi nem érdekel, csak a szex, ital, pia, csajozás meg a felelőtlen életmód!!! Ez lett a mai világbol:( Én többet ne másoljatok be. Nem azt kérdeztem hogy egy író mit gondol róla hanem TI!

Sz@rjál le engem is nyugodtan, nem probléma kedves kérdező. Igaz, én nem tartozom az általad "felelőtlen életmódot" élők táborába, és lehet, hogy ez lett a mai világból; bár az, hogy mások mit írnak, engem nem érdekel, ha nem értek vele egyet, de, téged kedves kérdező akkor is egy szentfazéknak tartalak. Olyannak, aki nem tudja bizonyítani amit hisz. Kérlek téged, ne ítéld el azokat, akiket nem mozgat a te vallási meggyőződésed, mivel ők is ugyanolyan emberek, mint te, csupán nem elvakultak.

Be fogsz sz*rni, hiszek Jézusban ÉS a tudományban is.

Ezért bizton merem állítani, hogy elmebeteg vagy.