Most akkor ki a Vezető: Jézus, vagy a Vezető testület? A nevük szerint a Vezető testület?

A Biblia azt írja Jehova Istenröl, hogy a rendnek az Istene.

Figyeljük meg. A legkisebb szervezet mely alapja az emberi társadalomnak a házasság. Mind a két félnek meg van a feladata. Ha jól együtt dolgoznak áldására válik az egész családnak, különösen a gyermekeknek.

Szervezve már az óvoda is. Az iskola, a munkahely, a város az ország.

Még egy egyszerü csoportos kirándulás is kell hogy legyen szervezve. Nem is beszélve az sarki expeciókról, vagy a legmagasabb hegyek megmászásáról.

Jehova Isten szervezte kezdettöl fogva a népét. Példa a zsidó nemzet. Mózes feladata ismert. Bár tökéletlen ember volt úgy mint bárki más, a zsidók kötelesek voltak meghallgatni.

Jézus Krisztus szintén szervezte a gyülekezetet.

A tanítványai között olyasmi nem létezett, hogy mindenki a saját szakállásra azt csinál amit akart, mert abból csak egy nagy káosz lett volna.

Feltámadása után nagy feladattal bízta meg Pétert, annak ellenére, hogy háromszor megtagadta Urát. De Jézus látott a Péter szívébe, hogy alázatos.

Ha megfigyeljük a Cselekedetek l5 részében történteket, ott is kiolvassuk hogy a vezetö testület Jeruzsálemben volt.

Oda küldték a dolgot a körülmetékedés megoldására is. A vezetö testület aztán a Szent Szellem segítségével döntést hozott, amit aztán szétküldtek mindenhová a keresztényeknek. Cselekedetek 15:28,29

Az 1.Timóteus 3 részében olvassuk, hogy milyen követelmények vannak azokra, akiknek felvigyázói tisztségük van a gyülekezetben.

Igen kérdezö, Jézus Krisztus a gyülekezet Feje, Vezetöje. De Ö maga az Atya példája szerint szervezi a tanítványait.

Okulj egy kicsit 23%

A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékegységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt. A Biblia azonban nem az értelmi képességét akarja kifejezni azzal, amikor “pneuma”-nak mondja az Istenség harmadik személyét, hanem sokkal inkább a tevékenységének a láthatatlanságára utal.

Fontos megemlékezni arról, hogy az Istenség személyeivel kapcsolatos nevek, amiket a Szentírás közöl velünk, azok kivétel nélkül mind üzenethordozó, szimbolikus jelentéssel bíró kifejezések az emberi család felé. Még a Jehova Tanúi által oly előszeretettel használt “JHVH” – a Jahve vagy Jehova név is – ki hogy szereti kiejteni – csupán egy ilyen üzenethordozó név. Ez a név a héberben a lenni igéből képződik, amit a héber nyelv különböző igeidőben tud alkalmazni. Valószínűleg ezért választotta Isten az ember felé, önmaga bemutatására ezt a nevet. Azt akarja ezzel üzenni az emberi család számára, hogy Ő mindig létezik. Ő mindig “VOLT”, mindig “VAN”, és mindig “LESZ”, vagyis Ő az Örökké létező, a mindig “VAGYOK” Isten (II. Móz. 3,14.). Az Istenség harmadik személye is azért vette fel a Lélek “pneuma” nevet, mert az emberek közötti munkájának a lényegét, a láthatatlan tevékenységét fejezi ki vele. Ezért hasonlította Jézus is szélhez a Szentlélek jelenlétét és munkáját. “A szél (pneuma) fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől (pneuma) született.” (Jn. 3,8.).

A “szellem” szó másik jelentése a magyar nyelvben a test nélküli, természetfeletti lényekre vonatkozó kifejezésünk. Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva szerintük ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek /pneuma/ nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.). Azt viszont nem gondolom, legalábbis nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan.

Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehellet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései. A “lélek”, és a “szellem”, szavak alkalmazásával csupán közelebb tudjuk hozni magunkhoz annak a megértését, amit ezek a szavak ki akarnak fejezni az eredeti szövegben. Ezért a “lélek”, és a “szellem”, szavak annak a láthatatlanságát akarják érzékeltetni, amit megneveznek. Ennek ismeretében tudunk róla, hogy van és létezik, de nem láthatjuk, az emberi szem elől el van rejtve.

Bár igaz, hogy a Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban egy-két kivételtől eltekintve mindig a “pneuma” szót használja, csak esetenként fordul elő a „pszüché”. Ilyen kivételnek számítanak a következő kijelentések: „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé” (Mt. 12,18.). „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszüché)” (Zsid. 10,38.). Mivel azonban a Biblia nem azt akarja kifejezni ezzel a szóval, mint amit mi társítunk a szellem szóhoz, éppen ezért nem helyes Szellemnek nevezni az Istenség harmadik személyét. A szellem szóhoz mi a szellemjárás, a szellemidézés gondolatát társítjuk, ez azonban Sátán területe, amely főként a spiritiszta praktikákban ölt alakot, és hiteti el az embereket. Azok, akik a Szent Lelekre Szellemként tekintenek, valójában egy misztikus jelenséggé minősítik át, ezzel azonban elveszíti a személyes jellegét. A szellem szó használata mindig a spiritiszta gondolkodást erősíti, mert a használata közben az átlag embernek sokkal inkább a szellemjárás jut az eszébe, mint a világmindenség szerető Istene. Ezért az Istenség harmadik személyének a létezését nem volna szabad összekapcsolni a szellemjárás misztikus világára emlékeztető kifejezésekkel. Amikor a Biblia azt állítja, hogy az ember “Isten képére és hasonlatosságára” (I. Móz. 1,26-27.) lett teremtve, akkor ebben az Isten fogalomban a Szentlélek is benne van. Ezért az Istenség mindhárom személyére érvényes, hogy Ők nem szellemek, hanem valóságos lények, akiknek “képére és hasonlatosságára” lettünk teremtve, ezért az általuk teremtett világ sokféleképpen érzékelheti őket, láthatják és beszélhetnek velük.

Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett. Márcsak azért is, mert amikor erre szükség van, akkor a Szentírás egyes verseinek összefüggéseiből, logikus értelmezéssel minden esetben következtetni lehet arra, hogy mit akar ezzel a szóval ott és akkor kifejezni. Néhány példával szeretném ezt az állítást megvilágítani.

Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó.

Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni.

Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni lehelletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni. Ment “formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké (nefes).” (I. Móz. 2,7.).

II. Kor. 2,12-ben azt mondja Pál: “nem volt lelkemnek (pneuma) nyugodalma”. Majd később pedig azt írja: “örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét (pneuma) ti mindnyájan megnyugtattátok:” (II. Kor. 7,13.).

Csel. 7,59-ben István úgy imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!”. István ezzel a kijelentésével magára az életre, illetve annak a megszűnésére utal, amely bekövetkezik abban a pillanatban, amikor az éltető lehellet kiszáll, mert Isten visszaveszi azt.

E kérdés körül totális zűrzavar uralkodik. Ma már ott tartunk, hogy amikor a Biblia szövegeinek felolvasása történik, akkor néhány közösségben a felolvasó mindenhol szellemet mond, ahol a mi Bibliánkban lélek szó van írva, függetlenül attól, hogy az eredeti szövegben “pneuma” vagy “pszüché” található-e. Az ilyen helyzetekben bizony nagyon rosszul érzem magam, és szégyenlem is, hogy a hívalkodó emberi okoskodás ilyen torzításra is képes, csakhogy a saját elképzelésének érvényt szerezzen. Vannak, akik csupán sodródnak az árral, amit mások tesznek, azt teszik ők is. Vannak, akik nagytekintélyű tanítók állításait fogadják el kész tényként, anélkül, hogy a béreabeliekhez hasonlóan utána néznének, “naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek” (Csel. 17,11.). Még a teológiai tudományok ismerői között is általánossá vált az a gyakorlat, hogy az egyik kutató átveszi a másik kutató állítását, anélkül, hogy ellenőrízné annak megbízhatóságát. Így aztán egyszercsak kialakul az a furcsa helyzet, hogy szinte mindenki ugyanazt a tévedést mondja és állítja egy adott témával kapcsolatban.

A magyar nyelvben a “lélek” eredete a lélekzet szóból képződött, és fokozatosan került be a köztudatba és az általános nyelvhasználatba. Az általunk használt Károli Biblia még úgy írja le ezt a szót, hogy “lélekzet” (lásd: I. Kir. 17,17; Jób. 9,18; Dán. 10,17.). Ebben a formájában a szó még önmagában hordozza a jelentését is, miszerint a “lélek” nem más, mint: lélekzet, levegő, szél, szellő, fuvallat, stb. Ezért a Szentírás különböző helyein nagyon helyesen ezzel a jelentésével lett lefordítva: “A szél (pneuma) fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől (pneuma) született” (Jn.3,8.).

A fogalom kialakulásának az a tapasztalati tény képezi az alapját, hogy amíg él az ember, addig lélegzik – halálakor viszont az utolsó lehelettel “kileheli lelkét”, “kiadja lelkét”, “kiszakad belőle a lélek”. Ez a lélek olyan szoros kapcsolatban van a testtel, hogy akinek testéből eltávozik, az meghal. Így az élő és a halott ember között csupán az a különbség, hogy a halott már nem lélekzik, vagyis nincs benne levegő mozgás, mert elhagyta a lélek, ami nem más, mint levegő, lélekzet, szél, fuvallat, stb.

A mai nyelvhasználatunkban azonban már módosult a kiejtése és a leírása is egyaránt ennek a szavunknak, ezért ma már úgy írjuk ezt a szót, hogy “lélegzet”, vagyis k helyett g-t írunk. Ezzel az átalakítással azonban elveszítette az eredeti jelentését ez a szavunk. Többek között ennek következtében társulhatott a “lélek” szavunkhoz mindenféle emberi, spekulatív értelmezés és elképzelés.

Ezt a kérdést azonban nem lehet csupán nyelvészeti megközelítésből megválaszolni, és eldönteni azt, hogy mikor, melyik szót használjuk a “lélek” és “szellem” szavak közül. Szerencsére ez nincs is ránk bízva, ugyanis nem az utókor feladatát képezi ennek az eldöntése, hiszen a korabeli írások ihletett szerzői maguk döntötték ezt el. Nekünk csupán az a feladatunk, hogy figyeljük meg azt a törvényszerűséget, ahogyan ők alkalmazták e két szót az írásaikban. Ezért senki ne akarja belemagyarázni a saját elképzelését a Biblia kinyilatkoztatásaiba, mintha az apostolok is úgy gondolták volna, hanem alázatos szívvel engedje át az igének azt, hogy az formálhassa a gondolkodását és megértését.

Egyébként meg áruld már el,hogy hogyan vezeti Krisztus a testületet.

IKor3

4. Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?

5. Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta.

6. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.

7. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

Kedves 12-es!

Szerintem inkább neked van szükséged okulásra, ebből a hülyeségből ítélve, amit írtál, bizony nem is kevésre. A rúah (görögül pneuma) és a nefesh (görögül psuche) héber kifejezéseknek különböző jelentésük van, tehát nem szinonimái egymásnak, ezért a modern fordítások következetesen a pneuma - ra a szellemet (angol: spirit) a psuche - re pedig a lélek (angol: soul), avagy élet szót használják, megkülönböztetve az Istentől való emberi leheletet, szellemet magától az élettől, lélektől, lénytől, amit psuche jelentése magába foglal. Amelyik fordítás ezt a két szót összemossa, az nagyot ferdít, na de akkor tegyük rendbe ezt a zűrzavart, amit ezen fordítók tettek és vizsgáljuk meg részleteiben ezt a kérdést.

1Thessz. 5:23 (Károly):

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."

A turpiszság csak akkor derül ki, ha megnézzük az eredeti szövegben mi szerepel:

23. Autov de o qeov thv eirhnhv agiasai umaV oloteleiv kai oloklhron umwn to pneuma kai h yuch kai to swma amemptwv en th parousia tou kuriou hmwn ihsou cristou thrhqeih.

"a ti egész valótok" helyett "pneuma" áll a görögben, Károly annyira el akarta kerülni a szellem szó használatát, hogy "a ti egész valótok"-nak fordította azt, amit Pál pneumának vagyis szellemnek írt. De természetesen ezzel ő egyedül maradt, hiszen azok a fordítók, akiknek nem volt fontos összemosni ezt a két kifejezést, helyesen adják vissza, hogy, amit Pál akart itt közölni. Tessék néhány ismert fordítás:

King James Version

5:23 And the very God of peace sanctify you wholly; and [I pray God] your whole spirit and soul and body be preserved blameless unto the coming of our Lord Jesus Christ.

American Standard Version

5:23 And the God of peace himself sanctify you wholly; and may your spirit and soul and body be preserved entire, without blame at the coming of our Lord Jesus Christ.

Bible in Basic English

5:23 And may the God of peace himself make you holy in every way; and may your spirit and soul and body be free from all sin at the coming of our Lord Jesus Christ.

Kis angol tudás szükséges, hogy észrevegye az ember, hogy itt Pál három külön dolgot sorolt fel, "spirit and soul and body" tehát "szellem és lélek és test", Pál tehát azt írta, hogy ebből a három alkotóelemből áll az ember. Így tehát a lélek és a szellem közötti különbség abban áll, hogy a lélek a fizikai testhez szorosan kapcsolódóan létezik (az Ószövetség alapján szó szerint "a vérben" van, vagyis a vér hordozza). De a szellem ettől megkülönböztethető, amely az ember Istentől származó része, az Ószövetségből szintén megtudhatjuk, hogy "az élet lehelete" az, amely megelevenítette azt az élettelen anyagból álló testet, amelyet Ádámnak formált Isten. Amikor Isten belefújta a "rúah"-ot, a szellemet Ádámba, akkor lett "nefes"-sé, tehát élő lélekké, ekkor jöttek létre a testi életfunkciói, pl. érzések, gondolkodás, beszéd, stb.

Pál a Rómaiakhoz írt levél 8. részében úgy utal a szellemre, mint amivel a test cselekedeteit meg lehet "ölni":

Károly:

"Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek."

Jó példa arra, hogy miért nem összemosható a két kifejezés, itt az eredetiben pneuma vagyis szellem áll, tehát az Istentől jövő szellem az, amivel felülkerekedhetünk a test cselekedetein.

"Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehellet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései."

Ez így hazugság, a psuche jelentése "lélegző lény"/"élőlény" ill. lélek, a pneuma jelentése pedig szél ill. szellem v. szellemi lény.

Igen, valóban vannak olyan igerészek, melyek Istenre vonatkoztatják a psuche-t és itt egy jó példa, hogy ezt hogyan kell érteni:

Ézs 42:1 "Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek."

Itt a "szívem" eredetiben "nefes", a "lelkem" pedig eredetiben "rúah". Vagyis szó szerint helyesebb fordításban: akit lelkem kedvel, és szellememet adtam belé. Ebből is világosan látszik tehát, hogy a két kifejezés nem szinonimái egymásnak, Isten lelke a lényét, a személyét jelnti, a szelleme pedig az ő erejét.

"Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett."

Tehát a legjobb megoldás szerinted, hogy összemosunk két teljesen különböző bibliai kifejezést, több száz igeverset meghamisítva, értelmetlenné téve ezáltal, csak mert te és némelyek a szellem szóval gonosz szellemi erőkre asszociáltok? De még csak véletlenül sem neked kell változtatnod a felfogásodon ugye? Igazítsuk inkább magunkhoz a Szentírást, az kényelmesebb...

Az utolsó bekezdésed pedig elég érdekesre sikeredett:

"Ezt a kérdést azonban nem lehet csupán nyelvészeti megközelítésből megválaszolni, és eldönteni azt, hogy mikor, melyik szót használjuk a “lélek” és “szellem” szavak közül. Szerencsére ez nincs is ránk bízva, ugyanis nem az utókor feladatát képezi ennek az eldöntése, hiszen a korabeli írások ihletett szerzői maguk döntötték ezt el. Nekünk csupán az a feladatunk, hogy figyeljük meg azt a törvényszerűséget, ahogyan ők alkalmazták e két szót az írásaikban. Ezért senki ne akarja belemagyarázni a saját elképzelését a Biblia kinyilatkoztatásaiba, mintha az apostolok is úgy gondolták volna, hanem alázatos szívvel engedje át az igének azt, hogy az formálhassa a gondolkodását és megértését."

Ezzel most önmagad cáfolója lettél és amit itt leírtál, azzal tökéletesen egyet tudok érteni, igen, ezen két kifejezés fordításával kapcsolatban Jehova tanúi és szinte mindem más fordító károlyn kívül, következetesen fordít, nem mondanak ellent az ihletett íróknak, tehát pontosan azt teszik, amit leírtál, ezzel újat mondtam?

"Egyébként meg áruld már el,hogy hogyan vezeti Krisztus a testületet."

Szent szellemen által.

István :D azt hiszem az a válasz az én válaszom volt és nem a tiéd,hadd döntsem már én el,hogy megcáfoltam e önmagamat vagy sem.

Azon egyáltalán nem csodálkozom,hogy te nem érted meg és ezért haragszom is magamra,hogy nem gondoltam át,viszont amit te tettél a válaszodban azt én egy szép csűrés csavarásnak nevezném mint ahogy ez szokás is a "házatok táján",de miért is csodálkozom én ezen!?-hisz azok akiknek volt "merszük" még a Bibliát is meghamísítani azoktól mit lehet elvárni? :) Nem?

Na szóval akkor itt van még egy kis tanulni való a számodra,de jól figyelj arra amit írok.

"A világon számontartott 6.900 nyelv közül eddig 2.454 nyelvre fordították le a Bibliának legalább egy könyvét. Ez derül ki a „Scripture Language Report” című kiadványból, amely minden év tavaszán jelenik meg. A Biblia messze a legtöbb nyelvre lefordított könyv a világban. A teljes Bibliát eddig 438 nyelvre fordították le, az Újszövetséget további 1.168 nyelvre. A protestáns Bibliatársaságok jelenleg 564 új bibliafordításon dolgoznak szerte a világban." (Linzi Bibliatársulat)

A Biblia fordítóinak azonban sokszor igen nehéz feladatot kellett megoldaniuk, mivel egy-egy fogalom vagy szó megfelelő visszaadásához az adott nép nyelvében hiányzott a megfelelő kifejezés és szó.

A magyar nyelv(ünk) is, minden gazdagsága mellett, szintén szolgált ilyen nehézségekkel. Ezeknek egyike, és talán a jegjelentősebbike az, hogy a Biblia magyar fordítója a "lélek" szóval tudta a leghitelesebben visszaadni azt, amit a héber három, a görög pedig két különböző szóval fejezhet ki.

A magyar Szentírás léleknek nevezi az Istenség harmadik személyét, mert Ő az “igazságnak Lelke” pneuma) (Jn. 16,13.), aki által Isten mindenütt jelen van.

Ugyanez a szó fejezi ki az Isten angyalainak lényét és természetét: “szolgáló lelkek”-nek (pneuma) nevezve őket (Zsid. 1,14.).

De a bukott angyalokat is ezzel a szóval nevezi meg Isten Igéje, őket viszont “gonosz lélek”-ként (pneuma) említve (Csel. 19,15.), máshol pedig “tisztátalan lélek”-nek (pneuma) (Mk. 5,8.) nevezve. Krisztus is ilyen tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállott beteg emberekből, és a tanítványainak is erre adott hatalmat.

Ez a szó igen gyakran szerepel az egész ember megjelölésére. Eszerint “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (I. Ján. 4,3.). “A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek (pneuma) ő vele.” (I. Kor. 6,17.).

Nem ritkán fordul elő annak megjelölésére is ez a szó, amit Isten a teremtéskor lehelt bele az emberbe. Ezért mondja Jakab azt, hogy “amiképen holt a test lélek (pneuma) nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,26.). István is ezért imádkozott úgy: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!” (Csel. 7,59.).

A magyar nyelv a lélek szóból képezi az embert betöltő érzelemvilág fogalmának kifejezésére szolgáló szavakat is: “mert jóllehet a lélek (pneuma) kész, de a test erőtelen” (Mt. 26,41.) “az igazi imádók lélekben (pneuma), és igazságban imádják az Atyát” (Jn. 4,23.). A "lélek" szavunkhoz társítva ezért beszélünk lelkületről, lelkierőről, lélekjelenlétről, lelkiéletről, lelkivilágról, lelkiismeretről, lelkifurdalásról, lelketlen emberről, lelkesült állapotról, stb.Te nem ebben a formában szoktad ezeket a szavakat használni?

Ha azt mondanám pl.hogy "szellemivilág",vagy "szellemismeret"vagy "szellemeijelenlétről" teljesen okkultistává válnák :D,nemde?

Na jó,akkor haladjunk..

Az 1970-80 közötti években kezdtek megjelenni Magyarországon a nemzetközi Evangéliumi Iratmisszió és az Evangéliumi Kiadó által kiadott könyvek, amik nagyon értékes missziót végeztek el abban az időben, amikor vallásos könyvek kiadására szinte alig volt lehetőség. Ezek a könyvek azonban átjöttek a legszigorúbban örzött határokon is, és megfelelő emberek közreműködésével, akik készek voltak áldozatot is vállalni, - így rajtuk keresztül az egész országot elárasztották. Egy idő után viszont egy különös jelenségre lehetett felfigyelni ezekben a könyvekben. Hadd idézzem az egyik ilyen könyv első lapjáról a következőket.

Anton Schulte: “Akire a világ vár” című könyvének első lapján az Evangéliumi Kiadó a következő megjegyzést teszi közzé az olvasók számára: “Könyvünkben a harmadik isteni személyt Szent Szellemnek írtuk, Isten ugyanis szellem (pneuma) és nem lélek (psziché). A lélek szó nem helyén való használata zavart okoz és megakadályozza a Szentírás mélyebb és igazibb megértését.”

Na szóval,ha megkérhetlek akkor ne nézz hülyegyereknek,és főleg ne kostolgass mert az sehova nem vezet.

Tehát,hogy megértsd.Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tudnak használni a lélek kifejezésére. Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy árnyalatnyi eltéréssel több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra. Hasonlóan, mint amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy megy, jár, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti. A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal. Egy példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.

“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18.

Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47.

A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni, csak éppen egy másik szóval.

Tehát nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehellet, szél, fuvallat, élet, stb. Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza.

Szerintem nem igazán akarod te ezt megérteni de azért egy probát megér.:)

Ja!Szóval akkor a Vezető Testület ihletett,így kell értenem?

Úgy látom nem sikerült értelmezned, amit írtam, de sebaj, ismétlés a tudás anyja.

Pál pontosan meghatározta, hogy miből á az ember és hogy mit kell értenünk szellem alatt, az is világosan látszik a teljes írásból, így nem kell a sötétben tapogatóznunk.

"de miért is csodálkozom én ezen!?-hisz azok akiknek volt "merszük" még a Bibliát is meghamísítani"

Csak valahogy ez sose sikerül bizonyítanotok és rendre az derül ki, hogy nem mi vagyunk a hamisítók...

"A Biblia fordítóinak azonban sokszor igen nehéz feladatot kellett megoldaniuk, mivel egy-egy fogalom vagy szó megfelelő visszaadásához az adott nép nyelvében hiányzott a megfelelő kifejezés és szó.

A magyar nyelv(ünk) is, minden gazdagsága mellett, szintén szolgált ilyen nehézségekkel. Ezeknek egyike, és talán a jegjelentősebbike az, hogy a Biblia magyar fordítója a "lélek" szóval tudta a leghitelesebben visszaadni azt, amit a héber három, a görög pedig két különböző szóval fejezhet ki."

Pedig nincs itt semmiféle nehézség, megvann magyarban a két kifejezés jelentésbeli párja és sok fordíó használja is azokat:

magyar: LÉLEK ("lélegzet"-ből vagy "lehel"-ből)

héber: nefes ("lélegző lény"/"élőlény" ill. lélek)

görög: pszükhé ("lélegzet", "lehelet" ill. lélek)

magyar: SZELLEM ("szél"-ből)

héber: rúah ("szél" de kifejez erős fújást is, ill. szellem v. szellemi lény)

görög: pneuma ("szél", "fuvallat" ill. szellem)

Tehát akkor mi a valódi bromléma?

"A magyar Szentírás léleknek nevezi az Istenség harmadik személyét,"

Persze-persze, csak a Szentírás valamiért sosem használja rá a 'psuche' görög kifejezést, ami a személyiséget jelenti, ellenben az Atyára és a Fiúra igen, mert ők valóban személyek.

" példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket."

Ez még csak akkor sem lenne igaz, ha csak azokat a verseket néznénk, melyek az emberre vonatkozóan haszálják ezt a két kifejezést.

" “És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.”

Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel.

20,10."

Akkor most nézd meg a szövegkörnyezetet, mert hogy itt teljesen másról van szó, mint amit te szeretnél belelátni a dolgokba, az biztos. Segítek, Pál Isten szelleme segítségével támasztotta fel a Fiút, aki így újra élő lélekké (psuche) vált. A Puche ugyanis magát a személy lényét, életét fejezi ki, ezért az angol fordítások sok helyen (mint itt is) következetesen a "life" azaz "élet" szóval adják azt vissza.

" Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47."

Én itt két különböző dologról olvasok. Magasztalásról és örvendezésről, vagy ezek a szavak neked ugyanazt jelentik? Az baj.

" “Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45."

És itt miért lenne már ugyanarról szó? Ádám ember volt, Jézus viszont halála után halhatatlan szellemi életre támadt fel. Ez inkább egy újjabb szép példa, hogy miért nem szabad ezt a két szót összemosnunk. És lám itt még Károly is tudta, hogy különböző jelentésű szavakról van szó, és itt helyesen is fordított, na de hogy a többi helyen miért nem akarta ezt tudni, az rejtély...

" “akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18."

Tehát akit Isten kedvel, annak ad a szelleméből, így már világos?

" Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére."

Igen ez mint láthatod, közel sem igaz!

" “Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1."

Itt inkább nézünk meg egy pontosabb fordítást, mert ez így elég értelmetlenre sikeredett:

"Szeretteim, ne higgyetek minden ihletett kijelentésnek, hanem tegyetek próbát az ihletett kijelentésekkel, hogy lássátok, vajon az Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba." (ÚVF)

Így mennyivel jobb, nem igaz?

"A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni"

Természetesen ez sem igaz.

"Tehát nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehellet, szél, fuvallat, élet, stb."

Ha szigorúan nézzük, akkor még csak ez sem igaz. Az egyiknek a szél az elsődleges jelentése, a másiknak pedig az a biológiai folyamat, amely életben tartja az embert, vagyis a lélegzés.

" Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza."

Vagy csak egyszerűen megnézzük, hogy mi szerepel az eredetiben, és annak magyar megfelelőjével adjuk azt vissza (Mert létezik ilyen!!), mindenféle csűrés-csavarásoktól, ferdítésektől mentesen.

" Szerintem nem igazán akarod te ezt megérteni de azért egy probát megér."

Te vagy az, aki itt nem érti miről van szó. Mindkét szó móst jelent és mindkettőnek megvan a magyar megfelelője, mint ahogy minden más nyelven is megvan, akkor miért lenne már indokolt egy szó alá bepréselni ezt a két kifejezést?? Ez így csak ködösítésnek jó és semmi értelme nincs!

"Ja!Szóval akkor a Vezető Testület ihletett,így kell értenem?"

Nem ihletett próféták, ha erre akarsz kilyukadni, nem nyert.:)

istván!

Olvasd el mégegyszer amit én írtam,és utánna azt amit Te írtál. :)

Jaa! Nem ihletettek!

Akkor hogyan vezeti őket a "Krisztus"?

Egyáltalán tudod azt,hogy mit jelent /IHLETETT/?

Kiváncsian várom válaszodat!

"A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékegységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt."

Tisztelt 12-es válaszoló! Ez az első mondatod is egy hamis érv, hiszen a PONTOS bibliai értelmezést ne más nyelveken egyoldalúan, vagy HAMISAN értelmezett, torzult jelentéstartománnyal rendelkező kifejezésekkel akarjuk visszaadni. Ha a Biblia tényleges igazságát keressük, akkor NEM SZÁMÍTHAT, hogy az adott nyelven és adott esetben milyen értelmezései alakultak ki bizonyos biblia kifejezéseknek és fogalmaknak. Persze ennek különböző okai lehetnek, de ez esetben a magyarban is nyilvánvalóan a hamis vallásos tanítások hatottak negatívan mind a lélek, mind a szellem fogalmaira.

"Az Istenség harmadik személye is azért vette fel a Lélek “pneuma” nevet ..."

A szent szellem nem "vett fel" semmiféle "nevet", erről szó sincs a bibliában! Jehova vagy Jézus neve ki lett nyilatkoztatva, de a szent szellemnek semmiféle ehhez hasonló tulajdonnév nem adatott, mert NEM személy, hanem Isten által irányított erő. Az Atya, Fiú, szent szellem "nevében" kifejezés is azt jelenti, hogy az Atya, Fiú, szent szellem ELISMERÉSÉVEL.

"Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva szerintük ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek /pneuma/ nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.)."

(1János 4:3) "de amely ihletett kijelentés nem vallja Jézust, az egy sem az Istentől származik. Továbbá ez az antikrisztus ihletett kijelentése, amelyről hallottátok, hogy jön, és most már a világban van."

A 'szellem' szónak van jó néhány jelentése a bibliában, nem mindig ugyanabban az értelemben használja. Ez esetben nyilvánvalóan NEM szellemszemélyt ért alatta Isten, aki a szöveget ihlette. A szellem (héber ruah, görög pneuma) kifejezés többféle jelentéssel bír, mint a lélek (héber nefes, görög pszüché) szó:

A héber rú′ach és a görög pneu′ma szónak, melyet gyakran a „szellem” szóval fordítanak, több jelentése van. Mindkettő vonatkozhat arra, ami az emberek számára láthatatlan, és arra, ami mozgásban levő erőre utaló bizonyítékkal szolgál. A héber és görög szó utalhat:

1. a szélre,

2. a földi teremtmények tevékeny életerejére,

3. az ember jelképes szívéből fakadó indítóerőre, ami arra ösztönzi, hogy bizonyos módon beszéljen és cselekedjen,

4. láthatatlan forrásból származó ihletett kijelentésekre,

5. szellemszemélyekre és

6. Isten tevékeny erejére, a szent szellemre.

Ezzel szemben a lélek bibliai jelentései TELJESEN mások, nem összekeverhetőek, nem szinonimái egymásnak:

A Bibliában a „lélek” szó a héber ne′fes és a görög pszü‧khé′ szavak megfelelője. A szó bibliai használata alapján felismerhető, hogy a lélek szó egyaránt vonatkozik emberre és állatra, vagy az emberi és az állati életre. Sokak szerint azonban a „lélek” az ember anyagtalan vagy szellemi részét jelenti, amely túléli a test halálát. Mások az életelvet értik alatta. Ám e két utóbbi felfogás nem bibliai tanítás.

Ebből látszik, hogy a bibliai használata e két fogalomnak teljesen különböző jelentéssel rendelkezik. Ez minden egyes szövegrészre, vagy versre következetesen igaz, s csak így értelmezhető helyesen.

"Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehellet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb."

Ebből az öt meghatározásból az első négy egyértelműen a szellemre vonatkozik és nem a lélekre (héber nefes, görög pszüché). Az utolsó, az 'élet' pedig a EGYÉRTELMŰEN a lélekre értendő!

"Bár igaz, hogy a Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban egy-két kivételtől eltekintve mindig a “pneuma” szót használja ..."

Valójában SOHASEM használja a szent szellemet a lélek („pszüché”) szóval!

(Máté 12:18) "Íme, az én szolgám, akit választottam, szeretettem, akit lelkem helyeselt! Szellememet adom majd neki, és világossá teszi a nemzeteknek, mi az igazságosság."

"Mivel azonban a Biblia nem azt akarja kifejezni ezzel a szóval, mint amit mi társítunk a szellem szóhoz, éppen ezért nem helyes Szellemnek nevezni az Istenség harmadik személyét."

Egyrészt ez a vers, ameddig te KIRAGADVA idézted, NEM a szent szellemről szól, hanem "Isten lelkéről", vagyis Önmagáról, mint élő személyről, mert az "akit a lelkem helyesel" kifejezés gyakorlatilag annyit tesz, hogy "akit (én) helyeslek". Másrészt a vers másik felében ezzel szembeállítja az író Isten szellemét, melyet Jézusnak ad, vagyis megint csak látszik, hogy mást jelent!

(Héberek 10:38) "'De az én igazságosom a hite miatt fog élni', és 'ha meghátrál, nem telik benne kedve a lelkemnek'".

Ez megint ugyanolyan módon félreértelmezett vers. "nem telik benne kedve a lelkemnek", vagyis "nem telik bele kedvem (nekem)".

"A szellem szóhoz mi a szellemjárás, a szellemidézés gondolatát társítjuk, ez azonban Sátán területe, amely főként a spiritiszta praktikákban ölt alakot, és hiteti el az embereket."

Ezzel tulajdonképpen el is ismerted, hogy a magukat "kereszténynek" tartók mennyire nem bibliai szellemben gondolkoznak erről sem! Csak azt nem veszed észre, hogy mennyire közéjük tartozol.

"Azok, akik a Szent Lelekre Szellemként tekintenek, valójában egy misztikus jelenséggé minősítik át, ezzel azonban elveszíti a személyes jellegét."

Nem, éppen az imént ismerted el, hogy TI MAGATOK értelmezitek a spiritiszta, vagyis a Biblia által elítélt módon, nem azok, akik a Biblia igaz tanítása szerint értelmezik.

"Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett."

Mivel a magyar nyelvben hamis vallásos irányzatok hatására téves tanítás alakult ki e szavakról, ezért a magyar nyelvhez kell igazodni és nem a bibliához? Ez igen! Nos, ezért tértek el a Biblia igaz tanításaitól, hiszen a hagyományaitokat nagyobbra tartjátok, mint a Biblia igazságát.

"Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó."

Csak hogy ha pontosan ismerjük e szavak bibliai jelentést, és nem a spiritiszta értelmezés van a fejünkben (mint a mai ún. "kereszténység" zömének), akkor tudjuk, hogy ott NEM LÉLEKRŐL beszél az Írás, hanem SZELLEMRŐL, ami teljesen más értelmet ad a versnek, és a bibliai igazságok ezáltal felismerhetőek lesznek. Nem használhatjuk e versben a "lélek" kifejezést, mert annak teljesen más a jelentése és még csak nem is rokon értelmű szavak!

"Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni."

Vagyis itt nyilvánvalóvá válik, hogy mekkora hiba e két szót felcserélni, hiszen az angyalok szellemszemélyek, nem pedig lelkek.

"Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni lehelletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni. Ment “formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké (nefes).” (I. Móz. 2,7.)."

"Visszatért annak szelleme" - vagyis ÉLETEREJE, ami a szellem szó egyik jelentése az embert illetően. Az 1Mózes 2:7-ben is éppen ezt a szellemet, vagyis életerőt (ruah) lehelte bele Isten az ember orrába, aminek a hatására "élő lélekké lett" Ádám. Nem azt mondja, hogy "lelket kapott", hanem hogy "élő lélekké", vagy más szavakkal élőlénnyé lett az életadó szellem hatására.

((2Korintusz 2:12-13)) "Mikor pedig Troászba érkeztem, hogy hirdessem a Krisztusról szóló jó hírt, és ajtó nyílt előttem az Úrban, 13 nem leltem megkönnyebbülésre szellememben, mivel nem találtam Tituszt, a testvéremet, hanem elbúcsúztam tőlük, és elindultam Makedóniába."

Itt pedig Pál "szellemiségéről" van szó, mely nyugtalankodott.

(Cselekedetek 7:59) "És miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta: 'Úr Jézus, fogadd el szellememet.'"

István tudta, hogy Jézus hatalmat kapott a halottak feltámasztására (János 5:27–29). Ezért arra kérte Jézust, hogy őrizze meg a szellemét, vagyis életerejét addig a napig, amelyen feltámasztja őt halhatatlan égi életre.

Ugye látod, hogy minden általad idézett versre is tökéletesen és következetesen illenek, valamint értelmezhetőek azok a meghatározások, melyeket írtam fent?