Keresztények, miért kell ennek így lennie?

szia

Először is személy szerint nem veszekszem és nem vitatkozom, mert Én beszélgetek és eszmecserét folytatok, igyekszem tisztelet teljes gondolatokkal érvelni, és szeretettel válaszolni, vagy kérdezni

értem a kérdésedet és engedd meg hogy egy biblia verssel kezdjem a választ

(Róma 10:1–3) . . .. 2 Mert tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint; 3 mert — mivel az Isten igazságosságát nem ismerték, hanem a magukét igyekeztek megerősíteni — nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának.

Ha valóban szeretnénk Isten kedvében járni, nem az lenne a helyes, ha gondosan megvizsgálnánk a róla alkotott elképzeléseink pontosságát? Pál apostol azt mondta egy bizonyos vallás követőiről, akik az ő napjaiban éltek, hogy „van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:2). Az ilyen embereket egy felfogadott szobafestőhöz lehetne hasonlítani, aki kemény munkával kifesti a házat, de mivel nem figyel oda a háztulajdonos utasításaira, rossz színeket visz fel a falra. Lehet, hogy a szobafestő elégedetten rakja le az ecsetet, de vajon a tulajdonos is ugyanilyen elégedett lesz?

Mit tart elfogadhatónak Isten az igaz imádattal kapcsolatban? A Biblia megadja a választ: „Ez kiváló és elfogadható a mi Megmentőnk, Isten szemében, akinek az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteus 2:3, 4). Néhányan úgy érzik, hogy lehetetlen ilyen ismeretet találni a között a rengeteg vallás között, mely napjainkban létezik. De gondoljunk csak bele, ha Isten akarata az, hogy az emberek az igazság pontos ismeretére jussanak, feltételezhetjük-e róla, hogy tisztességtelen módon elrejti ezt az ismeretet előlük? A Biblia ennek épp az ellenkezőjére világít rá: „Ha keresed [Istent], megmutatja magát neked” (1Krónika 28:9, Katolikus fordítás).

Előfordulhat-e, hogy tévesen értelmezett féltékenység munkálkodik valakiben? Elő bizony. Általánosságban ez volt igaz az első századi zsidókra. Féltékenyen őrizték az Istentől kapott Törvényt és a hagyományaikat. Miközben igyekeztek megvédeni a Törvényt, számtalan részletes előírást és korlátozást vezettek be, és ezzel nehéz terheket róttak az emberekre (Máté 23:4). Mivel nem tudták vagy nem akarták felismerni, hogy a Mózesi Törvényt Isten már felváltotta azzal a valósággal, amelyet a Törvény előárnyékolt, féltékenységük tévesen arra indította őket, hogy kitöltsék fékevesztett haragjukat Jézus Krisztus követőin. Pál apostol, aki valamikor maga is tévesen értelmezett, féltékeny lojalitással volt a Törvény iránt, rámutatott, hogy azokban, akik a Törvényt védelmezik, van „buzgalom [féltékenység] Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint” (Róma 10:2; Galácia 1:14).

Szerintem a legnagyobb gond az, hogy a különböző felekezetek nem a hasonlóságokra, hanem a különbségekre teszik a hangsúlyt. Nem azt nézik, hogy ugyan abban az Istenben hisznek, hanem részleteken veszekednek. Mindenki meg akarja mondani a "tutit" pedig szerintem Isten sem tesz különbséget hívei között. Csak mi emberek akarjuk megmondani a másiknak, hogy mi a "helyes út". Minden felekezet azt tartja legfontosabbnak, hogy hangsúlyozza a saját tanainak igazát és egyetemes felsőbbrendűségét a többivel szemben mintha bármilyen bizonyítéka lenne arra, hogy az Ő tanai az igazak. Persze mindnek megvan a jól begyakorolt magyarázata amivel bizonyítja ezeket a dogmákat. Én vallásosnak tartom magam és mikor jobban kezdtem elmélyedni a különböző vallások/felekezetek tanaiban arra jutottam, hogy mi van, ha az én felekezetemnek nincs igaza? Hisz mindegyik vallás a saját és csak a saját téziseit vallja igaznak és aki ennek ellentmond az (csúnyán fogalmazva) "megy a lecsóba". Azt gondolom, hogy Isten nem így ítél. Hiszem, hogy Isten azt nézi, ki milyen életet élt. Mennyire törekedett a jóra hisz mindenki tudja (vallástól függetlenül) mikor cselekszik helyesen. És azt gondolom, hogy emiatt teljesen felesleges részleteken veszekedni. Nem tudom elképzelni, hogy egy pl református ember aki egész életében törekedett arra, hogy segítse embertársait, becsületben felnevelte a gyermekeit és elvégezte a munkáját mikor meghal és Isten elé kerül megkapja, hogy "Hát, szép életet éltél, nem volt semmi gond de sajnos a Római katolikus (ide írhattam volna akármit) vallás a helyes így sajnos nem üdvözülhetsz. Bocsi." Igaz mennyire fura volna ez? Vagy elég csak nyitott szemmel járni a világban. Milyen sok más vallású emberről lehet hallani aki arra teszi fel az életét, hogy másokon segítsen? Milyen sok segélyszervezetet működtetnek vallások követői akik azon dolgoznak, hogy jobbá tegyék a világot. Nem hiszem, hogy ez mind feledésbe merülne csak azért mert a "Milyen vallású vagy?" rublikába nem a megfelelő választ adják (vagy akár nem is írnak semmit).

Ezért én úgy vagyok a "vallás" kérdésével, hogy tőlem mindenki nyugodtan hihet amiben csak akar csak ne ártson másoknak. Vallási vitáknak pedig nincs nincs értelme, hisz bizonyítani semmit sem lehet hit dolgában illetve (nézeteim szerint) a "jó" egyetemes és vallástól független dolog.

Azért fontos Istenről pontos ismeretet szerezni, mert az Isten ismerete az igazság megismerése. Ha valakinek rossz ismerete van Istenről, pl. egy felekezet hamis teológiája alapján, akkor abban az isteni élet sincs meg. Nincs üdvössége, hanem a halálban van. A hazugság nem teszi szabaddá az embereket. Az igazságot kell megismernie és befogadnia mindenkinek ahhoz, hogy megmeneküljön. Ebben a kérdésben kulcsfontosságú kérdés az Isten személyéről szerzett ismeretünk.

A szentháromság tagadásával két fő probléma van.

1:

Elutasítja a Bibliának azt a kijelentését Istenről, hogy Isten maga a szeretet. Mindig is az volt és minig is az lesz. A szeretet viszonyfogalom. Nincs szeretet tárgy nélkül. Mégis Isten öröktől fogva maga a szeretet. Akkor is szeretett, mikor még semmit nem teremtett. De mit/kit, ha nincs szentháromság???

2:

A szentháromság tagadása igazságtalan színbe tűnteti fel Istent. Mert az emberiség bűneiért nem egy ártatlan teremtményt áldozott fel Isten, nem egy angyalnak kellett meghalnia a vétkeink miatt, hanem Isten jelent meg testben, és Isten maga szenvedte el a kereszten a bűneink büntetését. Igazsgágtalan lenne, ha a mi bűneinkért Isten egy ártatlan teremtményét küldte volna kínhalálra.

"fontos Istenről pontos ismeretet szerezni"

Pont ezt mondom, hogy képtelenség pontos ismeretet szerezni Istenről. Tudod mi lenne pontos? Ha eléd állna Isten és elmondaná mit gondol. Az viszont már nem hit volna hanem tényszerű tudás. És az, hogy x ezer éve valaki leírt valamit és azt mondta, hogy Istentől van azt ELHIHETED de tényként nem fogadhatod el mert nincs rá egyértelmű bizonyíték. Értelmetlen tényszerű, pontos ismeretekről beszélni ott ahol nincs megbízható forrás. Max. elhiheted, hogy a forrás megbízható.

Itt kezdödnek aztán a nagy eltérések a hitben. :)

Valaki hisz a szentháromságtanban. Ez egy a 4.században Konstantin római császár elnöklése alatt elfogadott tan.

Például sokan azt hiszik maga magát áldozta fel Isten.

De a Biblia ezt mondja: János 3:16: "Mert az Isten annyira szerette a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta..."

Jézus Krisztus kijelentette, hogy nem egyenlö az Atyával.

Aztán széjjel válik a nézet a lélek szó értelmezésénél. Sokan hisznek a lélek halhatatlanságában, a Biblia azt írja, hogy a lélek az élö ember és állat. Prédikátor 3:19-21

Majd egyesek hisznek a szószerini tüzes poklok kínjában.

A Biblia erre is feleletet ad, megtudjuk belöle hogy van vagy nincs.

Különbségek vannak abban is hit mit hisz a jövövel kapcsolatban.

Jézus Krisztus semlegességre szólította fel tanítványait, és a keresztényeknek a szava szerint nem szabad fegyverrel harcolniuk. Az elsö keresztényeket ezért is kegyetlenül üldözték.

Szóval rengeteg sok az eltérés. De nem a Biblia mond ellent önmagának, nekünk kell megtalálnunk benne az igazságot. De nem szabad egymást bántani. Azt mondta Jézus, hogy szeressétek meg a ti ellenségeiteket is.

Ki akarod zárni a hitet a tényszerű tudással szemben a valóság megismeréséből. Egy valós dolgot nem csak tényszerű tudással lehet megismerni, hanem hittel is. Mondok egy példát: Egy ismerősödet egy fényképen keresed, de olyan messziről készült a fotó, hogy nem a tömegben egyetlen arc sem vehető ki, de akik rajta vannak a képen mind azt állítják, hogy ott állt közöttük. Nincs tényszerű bizonyíték, hogy ott állt az ismerősöd a tömegben, hanem csak tanúvallomások vannak amelyeket vagy elhiszel, vagy nem a valóságról.

Mégis a Biblia nem hagy egyetlen igaz hîvőt sem bizonyíték nélkül. Mert ha valaki hisz a Biblia tanúságtételének Isten Fiáról, akkor János apostol azt mondja, hogy bizonyságtétele van önmagában. Mert Isten Lelke bizonyságot tesz neki arról, hogy Isten gyermeke, és Istent Atyjának szólíthatja.

Sajnos minden vallásban megtalálható ez a széthúzás, ezért nem tud egy értelmes ember tisztán látni.

Gondolj csak a katolikus-református háborúk alatt megölt tízezrekre, a kismillió keresztény, de a Bibliát másként magyarázó egyházra (lutheránus, kálvinista, huszista, baptista, anabaptista, unitárius, adventista, metodista, és a jóég tudja még hányféle irányzatra), a muzulmán szunnita, shiita stb. Allah-imádóra, az orthodox- és neoizraelita hitre és így tovább.

Ezek miért nem tudnak közös nevezőre jutni, hiszen egy és ugyanazon Istent imádják és annak nevében nézik le - és nem ritkán irtják is - hittársaikat?

Nehéz kérdés ez, de ameddig ember él a földön...

Sajnos.

Szervusz

A napokban olvastam arról, mi lehet az oka, hogy nem egyformán értjük a Bibliát. Elküldöm neked, hátha te is érdekesnek találod majd a kérdéseiddel kapcsolatosan. Ötleteket is találhatsz benne, hogyan olvashatjuk a Bibliát úgy, hogy megjobbitsa az életünket, ha megfogadjuk a tanácsait:

Ha levelet írsz egy kedves ismerősödnek vagy hozzátartozódnak, valamennyire meg van kötve, hogy mennyit írhatsz, ezért jól megfontolod, mit is foglalj a levélbe. Ehhez hasonlóan Jehova úgy döntött, hogy bizonyos emberekről és eseményekről említést tesz a Szavában. De ezekben a leírásokban a Biblia nem mindig fejti ki az összes részletet (János 21:25). Isten ítéletével kapcsolatban például nem biztos, hogy minden kérdésünkre választ kapunk a Bibliában található információ alapján. Jehova bölcsessége abban is megmutatkozik, amit szándékosan kihagyott a Szavából. Hogy lehet ez?

A Biblia úgy lett megírva, hogy felszínre hozza, mi van a szívünkben. A Héberek 4:12 ezt mondja: „Isten szava [vagyis üzenete] élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet . . . , és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait.” A Biblia üzenete mélyre hatol, és feltárja igazi gondolatainkat és indítékainkat. Akik kritizáló szellemben olvassák, gyakran megütköznek, amikor olyan történeteket olvasnak, amelyek nem közölnek annyi részletet, amennyit kielégítőnek ítélnének. Az ilyenek akár azt is kétségbe vonhatják, hogy csakugyan szerető, bölcs és igazságos-e Jehova.

Ám ha figyelmesen és őszinte szívvel tanulmányozzuk a Bibliát, Jehovát olyannak fogjuk látni, amilyennek a Biblia egésze bemutatja. Így hát nem nyugtalankodunk, ha egy konkrét beszámoló olyan kérdéseket vet fel, amelyekre nem találunk mindjárt választ. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy nagy kirakójátékot próbálunk összerakni. Lehet, hogy először nem találunk meg egy darabot, vagy nem látjuk még, hogy egy darabka hová fog kerülni. De talán már összegyűjtöttünk annyi darabkát, hogy látjuk, milyennek kell majd lennie az egész képnek. Ugyanígy, amikor tanulmányozzuk a Bibliát, apránként megtanuljuk, milyen Isten Jehova, és kialakul egy határozott kép. Még ha először nem értünk is egy történetet, vagy nem látjuk, hogyan lehet összeegyeztetni Isten személyiségével, a bibliatanulmányozásunk során már eleget tanultunk Jehováról ahhoz, hogy tisztában legyünk vele: ő szerető, pártatlan és igazságos Isten.

Eszerint Isten Szavát csak úgy érthetjük meg, ha őszinte szívvel és nyitott elmével olvassuk és tanulmányozzuk. Hát nem Jehova nagy bölcsességét bizonyítja ez is? Intelligens emberek tudnak olyan könyveket írni, amelyeket csak „a bölcsek és a műveltek” képesek felfogni. De olyan könyvet írni, amelyet csak helyes indítékkal lehet megérteni — nos, ehhez Isten bölcsességére van szükség! (Máté 11:25).

A „gyakorlati bölcsesség” könyve

Jehova a Szavában elárulja nekünk, hogy melyik a legjobb életút. Mivel ő a Teremtőnk, jobban ismeri a szükségleteinket, mint mi magunk. Az alapvető emberi szükségletek pedig — úgymint a szeretet, a boldogság és a sikeres kapcsolatok utáni vágy — nem változtak. A Biblia bőven tartalmaz „gyakorlati bölcsességet”, mely értelmessé teheti az életünket (Példabeszédek 2:7). Ennek a tanulmányozási segédeszköznek minden egyes részében van egy olyan fejezet, amely rámutat, hogyan alkalmazhatjuk a Biblia bölcs tanácsait, de most elöljáróban vegyünk szemügyre csupán egyetlen példát.

Észrevetted már, hogy azok az emberek, akik neheztelést táplálnak valakivel szemben, gyakran csak saját maguknak okoznak fájdalmat? A neheztelés súlyos teher. Ha tápláljuk magunkban, betölti a gondolatainkat, elrabolja a békénket és elnyomja az örömünket. Tudományos vizsgálatok azt sejtetik, hogy a harag táplálása növelheti a szívbetegség és számos más, krónikus betegség kialakulásának kockázatát. Már jóval az ilyen tudományos vizsgálatok előtt a Biblia bölcsen kijelentette: „Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet” (Zsoltárok 37:8). De hogyan lehet ezt megvalósítani?

Isten Szava a következő bölcs tanácsot adja: „Az ember éleslátása fékezi haragját, és ékességére van, ha szemet huny a törvényszegés felett” (Példabeszédek 19:11). Az éleslátás az a képesség, hogy valaki a felszín alá lát, túllát azon, ami nyilvánvaló. Az éleslátás megértővé tesz bennünket, mert segít felismerni, hogy miért beszélt vagy cselekedett egy másik ember az adott módon. Ha igyekszünk megérteni az igazi indítékait, érzéseit és körülményeit, talán könnyebb megszabadulnunk a vele kapcsolatos negatív gondolatainktól és érzéseinktől.

A Bibliában olvassuk ezt a tanácsot is: „Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel” (Kolosszé 3:13). A „továbbra is viseljétek el egymást” kifejezés arra utal, hogy türelmesek vagyunk másokkal, elviseljük azokat a vonásokat, amelyeket bosszantónak érzünk. Az ilyenfajta hosszútűrés segít, hogy ne tápláljunk magunkban neheztelést csip-csup ügyek miatt. A ’megbocsátás’ azt jelenti, hogy felhagyunk a nehezteléssel. Bölcs Istenünk tudja, hogy meg kell bocsátanunk másoknak, ha alapos okunk van rá. Ez nemcsak nekik hasznos, hanem a mi elmebeli és szívbeli békénkhez is hozzájárul (Lukács 17:3, 4). Micsoda bölcsesség rejlik Isten Szavában!

Határtalan szeretetéből fakadóan Jehova meg akarta velünk osztani a gondolatait. Erre a lehető legjobb módszert választotta: „levelet” küldött, melyet emberekkel íratott le a szent szellem irányításával. Az eredmény az lett, hogy a Biblia lapjaiból Jehova bölcsessége árad. Ez a bölcsesség „igen megbízható” (Zsoltárok 93:5). Amint összhangba hozzuk vele az életünket, és megosztjuk mással, önkéntelenül is közelebb kerülünk páratlanul bölcs Istenünkhöz.