A tanúk miért állnak fel az énekeik alatt, amikor azt mondják, hogy a himnusz alatt felállni bálványimádás?

A himnusz nemzeti induló, és egy adott nemzetet dicsőit.

Sehol semmelyik nemzetben nem állnak fel a Testvérek, mert mi Krisztus királyságának alattvalóinak tartjuk magunkat, és csak másodlagos sorban vagyunk egy adott országnak a lakói most még

Azzal hogy felállunk amikor Istennek énekelünk, Istent dicsőitjük és adun tiszteletet

ez is mint sok minden, hozzá tartozik Istennek bemutatott imádathoz.

Istent imádni nem bálványimádás, ellenben egy zászlót vagy emberek által kitalált nemzeti érdekeket igen

Szobrok előtt meghajolni bálványimádás. De a nemzeti himnusz előtt felállni nem a jelképnek szól, hanem annak, amit vagy akit jelképez. Ha egy keresztény otthon, amikor egyedül van, akkor is vigyázzba áll a himnusz alatt, az tényleg aggályos. De ha csoportos rendezvényen kerül erre sor, akkor az egyszerű tiszteletadás egy embercsoportnak, amit nemzetnek hívunk, és nem képmutatás. Ha a jehovistáknak igazuk lenne, akkor egymás köszöntése is tilos lenne, hiszen a másik halandóban jó esetben nem Istent tiszteli az ember. Mégis, a Biblia felszólít egymás köszöntésére, sőt, az is kiolvasható belőle, hogy a fiataloknak illik felállni, ha egy idősebb ember jelenlétében vannak, sőt bizonyos esetekben fejet hajtani is.

Ugyan a valódi keresztények tényleg Jézus Krisztuséi elsősorban, másodsorban azonban a saját nemzetükhöz is tartoznak, méghozzá Isten akaratából, és mindent meg kell tenniük, hogy a kívül valókat ne botránkoztassák meg. Mindent, ami nem bűn. Leborulni egy jelkép előtt bálványimádás. Énekelni a karácsonyfának szintén bálványimádás. De ha egy embernek tiszteletet adni nem tilos, sőt kívánatos, akkor több embernek is szabad tiszteletet tenni, akár egy egész nemzetnek is. A kedves jehovisták figyelmébe ajánlom azt a tényt, hogy amikor Lót találkozott az angyalokkal, földig meghajolt előttük, és ők nem utasították rendre Lótot, mint Jánost a Jelenések könyvében, amikor le akart borulni az angyal előtt. Azaz különbség van a leborulás, a meghajlás és a felállás között. Amikor Ábrahám meg akarta vásárolni Makpela barlangját, földig meghajolt a khitteus Efron előtt. Amikor az Illésen levő kenet rászállt Elizeusra, a próféták tanítványai a földig meghajoltak előtte, és Elizeus sem utasította ezt el. Ha leborultak volna, azt biztos nem tűrte volna el.

Ma már nem szokás a tiszteletadásnak a fenti formáit gyakorolni, és én sem szeretnék a főnököm előtt hajbókolni. Ma már az idősebbek előtt sem állnak fel, ezért zavarba ejtő lenne, ha némelyek ezt el kezdenék gyakorolni, ugyanis senki nem értené. De egy nyilvános rendezvényen, mondjuk egy focimeccsen, vagy bármilyen sportrendezvényen, vagy ünnepségen a himnusz alatt tüntetőleg ülve maradni az egyszerűen bunkóság, amit Isten nem vár el senkitől sem. Én ugyan nem botránkozom meg ezen, és itthon eszembe sem jutna felállni, de egy nyilvános rendezvényen nem felállni azzal analóg, mintha egy keresztény, amikor vendégségben van, vallási alapon elkezdene válogatni az ételek között, amiket elé tesznek, noha Pál apostol ennek az ellenkezőjére szólított fel. Természetesen nem mindent tehet meg egy keresztény mások kedvéért, de amit megtehet, azt meg kell tennie. A véres hurkát vendégségben sem eheti meg, ugyanis a vérevés tilalma felülírja Pál apostol fentebbi rendelkezését. Ugyanígy más bűnre sem szabadít fel az, ha egy tömegben erre felszólítanak. De Pál azt mondja, hogy ami rajtunk áll, azt meg kell tennünk a békességért.

Ami a másik oldalt illeti, nem titok, hogy a jehovisták nem egészen úgy látják a Bibliát, mint a keresztények, ezért bizonyos dolgokat nem hajlandóak megtenni akkor sem, ha a Biblia egyébként nem tiltja. Súlyos tévedésekben vannak, amelyekben ez a mostani téma csepp a tengerben. Ahhoz azonban joguk van, hogy a meggyőződésüket kövessék, amit elvitatni tőlük szintén bunkóság. A tévedéseikre felhívni a figyelmet azonban nem az.

"Szobrok előtt meghajolni bálványimádás. De a nemzeti himnusz előtt felállni nem a jelképnek szól, hanem annak, amit vagy akit jelképez."

A kifejtett logikából adódóan vagy mindkettő bálványimádás, vagy egyik sem.

Szerintem egyik sem, hiszen- ahogy írtad- nem a jelképnek szól, hanem annak, amit jelképez.

Akkor ennyi erővel, amikor a tanúk felállnak dicsőíteni Istent (bocsánat, Jehovát) az éneklés alatt, akkor az ÉNEKET bálványozzák (akaratuk szerint)??!

Vagy amikor a Hit Gyülekezetében Te, kedves előző hozzászóló dícsőítést végzel- akkor azt a zene és a tánc bálványimádásából teszed?! Szerintem inkább éppen ellenkezőleg: Istenért teszed- szándékod szerint.

(Kálvin pl. betiltotta a táncot is annak idején...)

A bálványimádást mindig szándék szerint kell megvizsgálni, mert könnyen rá lehet húzni bármire, ahogy kedvünk tartja, közben meg lehet mások mutagatnak ránk, hogy bálványimádók vagyunk...

Nem lehet bálványimádás az, ami mások őszinte Isten-tisztelete. (Ezt te nem tudod, mi van másokban). És igen, képek vagy szobrok előtt való meghajlás is csak annyira bálványimádás, mint a dicsőítés. Mindkettőből lehet elhajlás rossz irányba, ezt tudjuk.

Vallási ideológia, szent meggyőződésük. De csak kőbunkók és kész. Ebből kár vitát rittyenteni, úgy sem értik meg miért sötétek :)

Aki meg nem az annak amúgy sem kell magyarázni mit jelenet az, hogy megtisztelek egy népcsoportot ha az himnuszát játsszák.

ha megfigyeled, a három héber Ifjú sem hajolt meg a király által felállitott szobor előtt, ami a király tiszteletét jelentette, és ezért a tüzes kemencébe vetették,

Jehova Tanúinak meggyőződése, hogy a zászló előtti tisztelgés, a nemzeti himnusz éneklése és a hűségeskü letétele vallási cselekedet. Biblián alapuló lelkiismeretük nem engedi meg nekik, hogy részt vegyenek ilyen imádati aktusokban (Máté 4:10; Cselekedetek 5:29). Függetlenül attól, milyen országban élnek, ez az álláspontjuk Jézus Krisztust utánozva, aki azt mondta, hogy követői „nem [lesznek] a világból valók, amint [ő] sem [volt] a világból való” (János 17:16, Katolikus fordítás).

S nem azért mert tüntetőleges tettet akartak végre hajtani, sőt ha olvasnál egy kicsit az első századi testvérekről akkor öket pont ezért utálták mert semmilyen formában nem vettek részt a világban levő dolgoban

ezért tudták akkori testvérek hogy ezért sok bántalom lesz az emberek részéről de vállalták, mert Isten akaratának tetteiben teljesen tiszták akartak maradni.

nem egyedi példa ez az Istenhez tartozóktól:

Jeremiás próféta olyan emberek között élt, akik azt állították, hogy Istent szolgálják. Jehova azonban ezt parancsolta neki: „ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!” (Jeremiás 7:16; 11:14; 14:11). Miért kapta Jeremiás ezt a parancsot? Azért, mert az akkori társadalmat olyannyira átitatta a lopás, gyilkosság, házasságtörés, hamis esküvés és bálványimádás (Jeremiás 7:9).

Tiszteletteljes tartózkodás

Ha elhangzik egy nemzeti himnusz, ahhoz, hogy valaki kimutassa, hogy azonosul a dalban megfogalmazott gondolatokkal, általában mindössze fel kell állnia. Ilyenkor a keresztények ülve maradnak. Ám ha már állnak a nemzeti himnusz felcsendülésekor, akkor nincs szükség arra, hogy keressék a módját annak, hogy leülhessenek, mert ilyenkor nem kimondottan a himnusz miatt állnak. Ha viszont egy csoporttól elvárják, hogy álljon és énekeljen, akkor az, hogy mi pusztán felállunk a tisztelet kedvéért, de nem éneklünk, nem jelenti azt, hogy azonosulunk a dalban megfogalmazott gondolatokkal.

Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága visszavonta a Legfelsőbb Bíróság 1959-es döntését, és támogatta Jehova Tanúi gyermekeinek azt a jogát, hogy tartózkodjanak a zászló előtti tisztelgéstől, a hűségeskü letételétől és a nemzeti himnusz éneklésétől.

„Carlton Hayes [történész] már régen utalt arra, hogy a zászló előtti tisztelgés és az eskütétel rituális szokása az amerikai iskolákban tulajdonképpen vallásos szertartás . . . Azt, hogy e naponkénti szertartások vallásos természetűek, végül a legfelsőbb bíróság is megerősítette több esetben” (The American Character. [New York, 1956] D. W. Brogan, 163—4. o.).

A történelem tanúsága szerint milyen álláspontot képviseltek a korai keresztényekként ismert személyek a hazafias ünnepségek kérdésében?

„ A keresztények nem voltak hajlandók . . . áldozatot bemutatni a császár védőszellemének — ami ma körülbelül a zászló előtti tisztelgésnek vagy a hűségeskü letételének megtagadásával egyenlő . . . Csak igen kevés keresztény tagadta meg a hitét, jóllehet hogy megkönnyítsék helyzetüket, az arénában általában fel volt állítva egy oltár, amelyen tűz égett, hogy bemutathassák áldozatukat. Egy fogolynak mindössze annyit kellett tennie, hogy egy csipetnyi füstölőszert szór a tűzbe, s máris megkapta az áldozat bemutatásáról szóló tanúsítványt, és szabadon engedték. Gondosan azt is megmagyarázták nekik, hogy ezzel nem imádják a császárt; pusztán elismerik a császárnak mint Róma fejének isteni jellegét. Ennek ellenére szinte egyetlen keresztény sem élt ezzel a szabadulási lehetőséggel” (Those About to Die. [New York, 1958] D. P. Mannix, 135., 137. o.).

„ A császárkultusz abból állt, hogy néhány csipet tömjént vagy néhány csepp bort hintettek a császár képmása előtt álló oltárra. Talán e nagy időbeli távolság miatt az egész cselekményt úgy tekintjük, mint ami aligha különbözik . . . a zászló vagy kiemelkedő államférfi előtti tisztelgéstől, ami az udvariasság, az elismerés és a hazafiasság kifejeződése. Valószínűleg az első században a legtöbben hasonlóképpen vélekedtek, de nem így a keresztények. Ők ebben vallásos imádatot láttak, mint ami elismeri a császár isteni voltát, és ezért hűtlenségnek tartották Istennel és Krisztussal szemben, így hát nem voltak hajlandók megtenni” (The Beginnings of the Christian Religion. [New Haven, Conn., 1958] M. F. Eller, 208—9. o.).

Király. Mikor Jézus a földön élt, az emberek vágytak egy olyan uralkodóra, aki véget tud vetni a gazdasági és politikai nehézségeknek. Mivel látták, milyen képességei vannak Jézusnak, szerették volna, ha részt vállal a politikában. Mit tett Jézus? János ezt írta róla: „mivel tudta, hogy oda akarnak jönni, és meg akarják őt ragadni, hogy királlyá tegyék . . . ismét visszavonult a hegyre egymagában” (János 6:10–15). Egyértelmű, hogy Jézus nem akart belefolyni a politikába.

A politika aktív résztvevője. Néhányan a farizeusok tanítványai és a Heródes-pártiak közül odamentek Jézushoz, pár nappal a halála előtt. Az előbbi csoport a Rómától való függetlenséget szorgalmazta, míg az utóbbi elkötelezett híve volt Rómának. Azt akarták, hogy Jézus foglaljon állást politikailag. Megkérdezték tőle, kell-e adót fizetni Rómának.

Márk feljegyezte Jézus válaszát: „»Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!« Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: »Kinek a képmása és felirata ez?« Így válaszoltak neki: »A császáré.« Jézus ekkor ezt mondta: »Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené«” (Márk 12:13–17). Egy könyv ezt írja Jézus válaszáról: „Megtagadta, hogy messiási szerepet vállaljon a politikában, és egyértelműen meghúzta a határt a császár és Isten között” (Church and State—The Story of Two Kingdoms).

Csak óvatosan azzal a fordítással tisztelt 37%,mert nem mindegy,hogy "fizessük"vagy mint ahogy Jézus is mondja"adjuk"meg.

A helyesebb fordítás így hangzana;

"Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának."

Első sorban figyeld meg Jézus első szavait mit kérdez; "kinek a képe és felirata van rajta"? és utána így folytatja; "Adjátok meg azért ami a császáré,a császárnak," tehát itt tulajdonképpen arról a személyről van szó aki az érmén van,vagyis a császárról,ha a császár adót kér akkor fizess adót,ha a császár tiszteletet kér akkor megadod neki a tiszteletet mert ezzel nem teszel semmi olyant amit Isten elítélne,hisz a császár Isten akaratából lett császár.

Egyébként Jézus mondta is Pilátusnak,hogy;

"Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?

Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem."(Ján.19:10-11)

Pedig Pilátus csak egy helytartó volt,és nem császár.

Amit el szerettem volna mondani még az az,hogy semmi köze politikához ennek a történetnek legalábis nem abban a formában mint ahogy te előadtad,és tudod miért?

"És nem tudták őt megfogni beszédben..." ezért.

Jézust el akarták távolítani nem pedig magukhoz vonzani.

Amit te ott leírtál azt csak azért tetted mert hozzá akarod igazítani a Bibliát a vallásodhoz,és így próbálod ezt megoldani,csakhogy ez helytelen.

Tehát a "császárnak"meg kell adni ami az ővé.

Ma nincs császárunk,de van egy államunk és Jézus szavai érvényesek még ma is!

Ha az állam megköveteli,hogy fel kell állni a himnusz alatt akkor kéremszépen felállni.

Nem a külsőségek alapján lesz valaki bálvány imádó hanem ami belül van.

Attól,hogy fel állsz a himnusz alatt egy eseményen még nem leszel bálványimádó,hanem csak tiszteletet mutatsz nemzeted iránt.