Hit gyülisek, vki tu dna tanácsot adni? Vagy inkább véleményt mondani?

Menj el vele kávézni, nincs abban semmi rossz.

Hogy ez a kapcsolat Istentől van-e, azt így nem lehet megmondani. Erre később fogsz rájönni, mindenesetre egy kávét megér.

Mindenesetre jól teszed, hogy Isten vezetését kérted erre vonatkozóan. Soha ne lankadj el, légy kitartó az imádkozásban, és menni fog.

Továbbá hallgass párválasztással kapcsolatos tanításokat: nagyon jók, érdemes rajtuk elgondolkodni.

Szia!

Én is hasonló cipőben járok sajnos mint Te, mivel vidéki vagyok és enyhén szólva sekélyes a felhozatal. Úgy tudom van a párválasztás előtt állóknak egy segítő szolgálat csak még nem adtam be az önéletrajzomat. Kb. 3 éve húzom-halasztom.

Ez csak a véleményem lesz:

Rosszat nem teszel, ha elmész vele kávézni, de kicsinek tartom a valószínűségét, hogy ez a dolog fentről lenne. Nyilván ha megtérne akkor happy end is lehetne belőle, de mi van ha soha nem lesz hívő ember? Akkor zátonyra futhat az életed.

Ez nem hitgyülis kérdés, hanem keresztény-világi párkapcsolat témakör.

A lényegi választ te is meg tudod adni szerintem:

- meddig mennél el egy világi emberrel, akinek kétség kívül más a világnézete, mint egy hívőnek? Ez független a "rendes ember"-ségtől.

- mennyire számít neked Pál intelme, hogy ne legyenek hívők hitetlenekkel felemás igában, mert

- II. Korintus levél:6:14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

Mit gondolsz? -Pál itt valami jótól akar távol tartani, vagy pedig meg akar óvni valamitől?

Három gondolatom van még, ha elfogadod:

1. Vannak a gyülekezetben elöljárók: Kérd ki a tanácsukat. Tanácsot kikérni sosem fölösleges.

2. Senki nem mondta, hogy csak a hitgyüliből lehet párod. Az Egyház nagyobb, mint a Hit Gyülekezete, úgyhogy bárhonnan lehet az egyházból, ami az élő Isten Gyülekezete.

3. 22-évesen semmiről nem vagy lemaradva. Ha sietsz és kapkodsz, holott még nincs itt az időd, kétség kívül hibázni fogsz, amit később megbánsz.

Ami Istentől van, az időben meglesz és nem kell se görcsölnöd rajta, se türelmetlenkedned.

Kapkodás pedig olyan téves döntésekbe vihet bele, amiből akár évtizedek is kellenek, mire újból fel tudsz állni.

Egy kávé, ahogy írták is előttem, nem bűn. A kérdés az, mi a motívumod a kávéval.

Tudod?! Isten nem a kávét vizsgálja, hanem a szíveket. :)

A kávéivás csak egy ízes, aromás ital elfogyasztása egy régi ismerőssel, vagy vársz ettől valamit és visz az ár.....kit tudja hol áll meg?

A kérdés maradt: meddig mennél el? :)

Kedves Kérdező!

Nagyjából hasonlóakat tudok elmondani, mint az előttem szólók. Tudok azonban két példát, ami ugyanabban a vidéki városban történt meg, mindkettő érinti a Gyülekezetünket, és az ismeretségi körömet.

Az egyik az, hogy egy kb. tíz éven át egyedül élő keresztény hölgy, akitől elvált a férje, amikor megtért, és egyedül nevelte fel két gyermekét,találkozott egy világi emberrel, aki nyílt érdeklődést mutatott iránta. A hölgy elmondta neki, hogy keresztény, és elhívta őt a Gyülekezetbe. Ez az ember megtért, megkeresztelkedett, betöltekezett Szent Szellemmel, majd eljegyezték egymást, és összeházasodtak. Azóta is rendszeresen járnak a Gyülekezetbe, és jó rájuk nézni. Számomra kétségtelen, hogy a dolog az úrtól van.

A másik sajnos nem pozitív. Egy fiatal lány kb. 20 évesen összeismerkedett egy "rendes" fiúval, majd elhagyta a gyülekezetet és összeköltözött vele. A lány anyja, aki jár a Gyülibe, azt mondta, hogy a lánynak feltett szándéka, hogy visszajön, és a fiút is hozza magával, de én már két éve nem láttam.

A probléma a következő. Istennek minden ember életére vonatkozóan van terve, és ebben a tervben egy adott személy szerepel házastársként, akit nevezzünk A-nak. Ha az ember ezt az egyet eltéveszti, akkor bárki is legyen B, soha nem lehet belőle A. A házassági kötelék azonban akkor is összeköti az embert B-vel, amikor már felfogta, hogy nem ő a nagy Ő, azaz A. Mivel 3,5 milliárd emberből kellene A-t kiválasztani, a vállalkozás lehetetlen, még akkor is, ha önkényesen leszűkíti az ember a kört Magyarországra, ami valószínű ugyan, hogy jogos, de nem tény, hogy úgy is van. Az sem biztos, hogy az illető már keresztény, de az biztos, hogy azzá kell válnia, mielőtt igent mondhatnál neki. Éppen ezért a házastársért való ima azt is érinti, hogy amennyiben még nem keresztény az illető, vezesse Isten el a megtérésre, és Ő hozza össze a találkozót.

A te esetedre alkalmazva a fentieket, nem kizárható, hogy az adott fiú az Úrtól legyen, de ebben a mostani felállásban mégsem valószínű. Németh Sándor azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy nem az a te házastársad, akivel el tudod képzelni az életedet, hanem az, aki nélkül nem. És tényleg így van: sok ember van, akivel valami miatt szimpatizálunk, de ezek közül csak egy az igazi. Ha elmondod a fiúnak, hogy keresztény vagy, ezért te nem kapcsolatot keresel, hanem egy olyan házastársat, akivel végig élheted az életedet, ráadásul a férjednek is kereszténynek kell lennie, akkor a fiú arcán mutatkozó reakció is sok mindent elárul. Isten nem követ el szellemi tévedéseket. Ha valakit eléd vezet, a minimum az, hogy az illető már megtérésre kész állapotban van, azaz a Szent Szellem már hívogatja és ha hallja az evangéliumot, akkor nyitott szívvel be is fogadja. Ha a fiú reakciója az, hogy udvariasan, de zavartan témát vált, majd láthatólag megpróbál kihátrálni a helyzetből, akkor nem az Úrtól van a dolog. Ha örömmel fogadja az igét teljes készséggel, akkor lehet tovább imádkozni, hogy vajon csak azt szeretné-e Isten, ha ő is megtérne, vagy valóban házastársnak szánja őt. Ebben az esetben azonban már tényleg megérett a helyzet egy presbiter bevonására.

Végül szeretnék bemásolni egy részletet Kenneth E. Hagin Praying in the Spirit című könyvéből (sajnos csak a 12. fejezet van meg, nem jelent meg magyarul):

A nyelvek imája kizárja az imádságból az önzést

Ha a keresztények szánnának időt arra, hogy megvizsgálják az értelemmel elmondott imáikat, arra jutnának, hogy azoknak nagy többsége önző. Imádságuk túl gyakran hasonlítható az öreg farmer mindig mondogatott imájához: „Istenem, áldj meg engem és a feleséget, és János fiamat és feleségét - minket négyünket és senki mást!" Lehet, hogy a keresztények nem ezekkel a szavakkal élnek, de ha megvizsgálnák az imádságaik mondanivalóját, rá kellene jönniük, hogy az öreg farmer imája az ő „értelemmel elmondott imáikat" példázza. Más szóval, imaidejük nagy része olyan imádságoknak van szentelve, melyek csak velük és a szeretteikkel kapcsolatosak.

Ez még egy áldását vagy értékét feltárja az Isten tökéletes akaratával egyezően elmondott nyelvek imájának. Mivel a nyelvek imáját a Szellem vezeti, ez kizárja annak lehetőségét, hogy az önzés bekerüljön az imáinkba. Amikor a saját értelméből imádkozik valaki, megeshet, hogy az imája nem lesz szellemi, vagy önző lesz. Nem tudom, hogy tudod-e vagy sem, de lehetséges úgy imádkoznod a saját természetes gondolkodásmódod alapján, hogy megváltoztatsz dolgokat, amelyek nem Isten akaratában állnak és nem az Ő életedre vonatkozó tökéletes tervébe illeszkednek. A Biblia azt mondja, hogy Istennek létezik jó, megengedő és tökéletes akarata.

Róma 12:2

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek JÓ, KEDVES (MEGENGEDŐ) és TÖKÉLETES akarata.

Ha valaki kitartóan imádkozik és a saját testi gondolkodása szerint kér valamit, könnyen azon kaphatja magát, hogy csak Isten megengedő akaratáért imádkozik, nem pedig a tökéletes akaratáért. Másrészt viszont láttuk, hogy ha valaki Szellemben imádkozik, akkor Isten tökéletes akaratát imádkozza.

Ha Isten gyermekei azért imádkoznak, és azt kérik, hogy valami egy bizonyos módon alakuljon - még akkor is, ha ez nem a legjobb, amit Isten szánt nekik, nem Isten tökéletes akarata - Isten gyakran megengedi, hogy úgy történjen minden, ahogy kérik. Szeretném ezt az Igéből bebizonyítani, mert sokan tagadják ezt az állítást, így érvelnek: „Ha Isten megenged valamit, akkor az az Ő tökéletes akarata kell, hogy legyen."

Az Igéből hozok most egy példát, hogy megmutassam, Isten néha azt az imát is megválaszolja, ami nem az Ő tökéletes akarata. Ezt az l Sámuel 8. fejezetében találjuk. Isten nem akarta, hogy a környező népekhez hasonlóan a zsidóknak is legyen királyuk. Isten akart az ő Királyuk lenni, Izrael gyermekei azonban a többi néphez szerettek volna hasonlók lenni, és kitartottak abban, hogy királyt kértek maguknak. Isten végül azt mondta: „Rendben van, legyen. Megkapjátok az engedélyemet arra, hogy legyen királyotok." Ettől kezdve azonban a zsidók soha többet nem voltak Isten tökéletes akaratában, annak ellenére, hogy amennyire csak lehetett, Isten megáldotta őket és megsegítette őket.

Ez az a pont, ahol nagyon sokan elrontják. Isten sokszor foglalkozott velük és megmondta nekik, mi az Ő tökéletes akarata az életükre nézve. De ők továbbra is csak ostromolják Őt, és a természetes megértésük alapján olyan valamiért imádkoznak, amit ők akarnak. Isten végül azt mondja ilyenkor: „Rendben van, ha akarod, legyen így."

Én azonban inkább Isten tökéletes akaratában szeretnék lenni, mint az Ő megengedő akaratában. Te hogy vagy ezzel? Hiszen az sokkal-sokkal jobb!

Emlékszem egy drága fiatal hölgyre, aki ugyanazt a hibát követte el, mint a zsidók, amikor valami olyat kértek, ami nem volt Isten tökéletes akarata. Nagyon megszenvedett ezért a hibáért. Ez a fiatal hölgy ahhoz a gyülekezethez tartozott, amit Texasban pásztoroltam. Gyönyörűen énekelt, és csodálatos adottsága volt arra, hogy a fiataloknak beszéljen az Úrról. Azonban egy olyan emberrel randevúzott, akinek még csak üdvössége sem volt. Korábban járt egyszer-kétszer gyülekezetben, és azt mondta magáról, hogy keresztény, de nyilvánvaló volt, hogy nem az. A lány végül eljegyezte magát vele, annak ellenére, hogy végig tudta, hogy ez nincs Isten akaratában.

Egyik este, amikor mindannyian az oltár körül imádkoztunk, ez a fiatal hölgy is odajött és a helyzetével kapcsolatban imádkozott. Isten tisztán szólt hozzá, hogy ne menjen feleségül ahhoz az emberhez. Végül felállt, minden nőt megölelt, a férfiakkal kezet fogott. „Nos, eldöntöttem" - mondta. „Szakítani fogok vele."

Ez a lány aztán szakított a vőlegényével. Később azonban, ahogy telt az idő, ismét visszament hozzá és végül hozzá ment feleségül! Talán azt kérdezed most: „Miérf tette ezt?" Azért, mert addig imádkozott és imádkozott ezzel kapcsolatban, hogy az Úr végül azt mondta neki: „Rendben, menj hozzá feleségül, ha ezt akarod tenni."

Látod, ha folyton csak üldözöd Istent, ahogy azt a zsidók is tették, és ez a lány is tette, Ő végül engedélyt fog adni neked arra, hogy megtedd, amit akarsz, még akkor is, ha ez nem az Ő tökéletes akarata az életedre vonatkozóan. Ez az oka annak, hogy amikor Isten azt mondja neked, hogy tegyél meg valamit - akár a Bibliából kapod az utasítását, akár egyenesen a szívedhez szól a Szent Szellem által - azzal kapcsolatban nem kell már imádkoznod. Egyszerűen csak meg kell tenned!

Mivel Isten valóban megmondta ennek a fiatal hölgynek, hogy ne menjen hozzá ahhoz az emberhez, nem kellett volna már tovább imádkoznia a dolog felől. Csak engedelmeskednie kellett volna Istennek. Ő azonban csak imádkozott és imádkozott, míg az Úr végül azt mondta: „Rendben, menj hozzá feleségül, ha ezt akarod tenni."

Vegyük észre, hogy az Úr nem mondott neki ilyet: „Az én akaratom az, hogy te hozzá menj feleségül" vagy „Menj csak hozzá feleségül - rendben van ez így a részemről!"

Ő tehát feleségül ment ehhez a férfihoz - és hamarosan a város legboldogtalanabb embere lett! Egyszer hónapokig nem láttuk őt. Még gyülekezetbe sem jött el, pedig ott lakott a városban. Végül írt egy levelet az egyik idősebb nőnek a gyülekezetben, aki olyan volt számára, mintha az édesanyja lenne. Ez az idős hölgy felhívott engem és így szólt: „Hagin testvér, ezt fel kell olvasnom neked!" A levélben ezt írta ez a fiatal nő: „Öt hónapja be vagyok zárva. A férjem olyan féltékeny rám, hogy amikor elmegy dolgozni, engem bezár a házba. Nincs kulcsom, és nem merek egyedül kimenni. Nélküle sehova sem megyek. Féltékeny lett rám és a gitáromra, dühbe gurult és apró darabokra törte a gitárt. Aztán a zongorámra lett féltékeny, és azt is összetörte."

Nem csoda, hogy Isten azt mondta ennek a nőnek, hogy ne legyen az illető férfi felesége!

A levél így folytatódott: „Öt hónapja vagyok fogoly a saját házamban." Végül talált rá módot, hogy ezt a levelet kijuttassa a házából, és megkérte egy barátját, hogy adja fel helyette. Milyen szörnyű helyzet! Ez a fiatal nő talán azt gondolta: "Miért kevert Isten engem ilyen borzasztó helyzetbe?" Azonban nem Isten az, aki őt ilyen helyzetbe sodorta. Az igaz, hogy azt mondta az Úr: „Ha ezt akarod tenni, akkor menj és tedd meg", mivel a lány kitartott ebben és folyton csak kérte és kérte Őt. De az Úr soha nem mondta azt a hölgynek, hogy: „Ez az Én akaratom. Ebben járj, és légy áldott." Nem, hanem azt mondta: „Jó! Rendben! Ha ezt akarod tenni, hát legyen."

Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt imádkozol valamiért, először Isten Igéjét kell magadba építened. Győződj meg róla, hogy az Ige benned lakozik! Ahogy Jézus fogalmazott: "Ha Énbennem maradtok, és AZ ÉN BESZÉDEIM BENNETEK MARADNAK, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek." (János 15:7) Aztán bizonyosodj meg róla, hogy minden egyes nap fordítasz időt arra, hogy nyelveken imádkozz. Ha Isten Igéje benned marad, és a nyelvek imája által felépülsz a szellemedben, akkor tudni fogod, hogy minden helyzetben Isten akaratával egyezően imádkozol!

Soha ne engedd, hogy kikerülj Isten Igéjéből, amikor imádkozol. Építs ki az Igének egy erős alapot az imaéletedben. Ha nincs meg ez az alap, akkor előfordulhat, hogy egy kívánság, ami nem Isten akarata a számodra, félrevezet téged. És akkor végül lehet, hogy neked is így válaszol Isten: „Rendben, legyen úgy. Megkaphatod, ha ez az, amit szeretnél."

Nem Isten legjobb akarata volt az a zsidók számára, hogy királyuk legyen - de akartak királyt, így hát kaptak is egyet. És ettől a ponttól kezdve már soha többé nem voltak Isten tökéletes akaratában. Ez nem jelenti azt, hogy Isten nem áldotta meg őket továbbra is a lehető legjobban, de így nem tudta őket olyan hatalmasan megáldani, ahogy szerette volna.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem elégszem meg Isten megengedő akaratával, vagy a Tőle származó második legjobb megoldással - a legjobbat keresem Istentől! Ezért értékelem oly nagyra a nyelvek imájának ajándékát. Amikor nyelveken imádkozom, teljesen biztos vagyok benne, hogy az önző imádságnak minden lehetőségét kizártam. Köszönjük Istennek, hogy megadta a képességet, hogy az Ő tökéletes akaratát tudjuk imádkozni!

Szia!

Én nem vagyok hitgyülis, de a problémád sem kapcsolódik élesen a hitgyülihez.

Véleményem szerint addig semmiképp se utasítsd el a dolgot, amíg a srác világképét nem ismered. Mit szólnál, ha kiderülne, hogy ő mélyen hisz Istenben? Csak mondjunk nem hitgyülis, hanem baptista, ezért nem találkoztatok még.

De az is lehet, hogy nem az, de nyitott rá. Akkor elutasítanád, mert eddig még nem ismerte meg Istent?

Szerintem ezt nyugodtan megbeszélheted vele akár már az első randin is. Rákérdezhetsz egyszerűen az ő véleményére, vagy elmondhatod neki előbb őszintén a saját érzelmeidet ezzel kapcsolatban.

Arról soha ne ítélkezz, amit még nem ismersz.