Adományokra épített élet, mégis nagy elvárások. Vezet ez valahová? Szabad nekik őszinte véleményt mondani?

Nem vitát akarok, tényleg csak véleményekre vagyok kíváncsi. Nem vagyok kőszívű és érzéketlen, csak kérdéseim vannak.

Van egy család, akit párszor támogattam magam is. Egy súlyosan beteg gyermeket nevelnek (meg egy kisebb egészségeset is). A beteg gyerek napi 24 órás felügyeletet igényel, egy etetéshez kell mind a két szülő és eltart 4 órán át (és ebből naponta ugye több is kell), így egyik szülő sem tud dolgozni. Plussz apukának is van valamilyen fizikai betegsége.

Már 4 éve úgy élnek, hogy csak segély és adományok tartják fenn őket. Havi szinten csak a beteg gyerekre össze kell szedniük 120 ezret (60-70 ezer benzinköltség, 30 ezer gyógyszer, segédeszköz és a mindig jelentkező egyéb kiadás 20-30 ezer). Ezekről mindig beszámolnak, követni lehet, hogy tényleg erre költik a pénzt. Tehát nem arról van szó, hogy csalók lennének.

Vállaltak egy másik gyermeket is azóta, aki egészséges, de hát csak újabb sok-sok kiadás egy ilyen helyzetben...

Létrehoztak alapítványt, szerveznek jótékony hangversenyt nekik mások, cikkek jelennek meg róluk újságokban, facebook-on állandóan mennek a megosztások, tehát működik a dolog, minden hónapban összejön valahogy. Ki is írják, hogy ki mennyivel támogatta őket...

Persze sok a jószívű ember és kell is, hogy legyen. De ez meddig mehet? Még 5 évig? Még 10 évig? Egy egész életen át?

Nem merek semmit sem írni nekik, pedig lennének javaslataim. De olyan érzésem van, hogy csak egy ártatlan kérdés is bántás lehet. Megbántani meg nincs szívem őket, biztos, hogy nem könnyű az életük és sokat küzdenek,ahogy most van sem hiszem, hogy sokáig lehet csinálni.

Egy konkrét példát hadd mondjak és erre a konkrétumra szeretnék kérni tőletek véleményt (az eddigi legyen csak a bevezetés):

Vissza kellett adniuk az autójukat a lízing cégnek és helyette most kell egy másik. A régit most közel másfél millióért árverezi a bank. Helyette gyűjtenek az újra és össze is jött már 300 ezer ft az adományokból de ez még kevés nekik, ebből még nem tudnak autót venni. A gyűjtés viszont megállt, már nem érkezik több pénz. Jönnek az újabb kérések, megosztások.

Én tudom a választ, mármint hogy miért is nem kapnak több pénzt az emberektől, de ezt szabad nekik elmondani? Ha igen hogyan?

Ennyiből (300 ezerből) ugyanis már lehetne autót venni. Üzemképes, friss műszakisat 200-ért, de 150-ért is hirdetnek. Igaz lehet, hogy 20 éves és nincsenek extrái...dehát mi is a fontos???

Ők kitúztek egy 600 ezres autót és addig addig könyörögnek, amíg az össze nem jön. Ez szerintem rajtam kívül még nagyon sokaknak visszatetsző és emiatt nem küldenek több pénzt az emberek, csak ezt valamiért ők nem veszik észre.

De nem merem ezt nekik leírni (kommentelni a face-en, mert tutira nekem ugranának jópáran). Pedig nem kioktatásból vagy rossz szándékból írnám, hanem megfontolandó tanácsért.

Megmondom őszíntén az én autóm is 24 éves és boldog vagyok vele. Van bennem rossz érzés amiatt, hogy akik nem dolgoznak meg a pénzért csak várják másoktól, azoknak nem lenne jó, az én kisautóm. Azt hiszem sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan és azért nem támogatják őket, mert mások sem értik, hogy miért kell nekik drága autó.

Érthető, hogy miért tettem fel a kérdést? Nem kibeszélni akarom őket és pláne nem bántani, csak valahogy józanabb gondolkodásra vezetni őket.

Akit érdekel és támogatná a családot, annak privátban megadom a nevüket és az elérhetőségüket, az alapítványi oldalukat).

Amúgy helyes (nem cigány) magyar emberek és érdemesek is a segítségre, csak a fejükre is kéne hatni egy kicsit.

Remélem, hogy ez a kérdés nem fog utálkozó topiccá válni és normális válaszok fognak érkezni.

Előre is köszönöm.