Szerintetek az Úr napján, vasárnap is lehet böjtölni keresztény szempontból?

Figyelj, az Úr napja - a BIBLIA SZERINT - a szombat, csak a katolicizmus önhatalmúlag, a Biblia erre vonatkozó részeit semmibe véve megváltoztatta.

Pusztán azon okból kifolyólag, hogy szerintük nekik VAN hatalmuk fölé menni a SzentÍrásnak, és önkényesen, értelmetlenül megmásítani azt.

De hogy a kérdésedre válaszoljak, igen, lehet böjtölni bármikor, akár szombaton, akár vasárnap.

De az Úr napja akkor is a szombat.

"Figyelj, az Úr napja - a BIBLIA SZERINT - a szombat, csak a katolicizmus önhatalmúlag, a Biblia erre vonatkozó részeit semmibe véve megváltoztatta."

-->Nos, azért ez nem ilyen egyszerű ez a kérdés, ahogy te gondolod. Már az 1-2. századból is van bizonyítékunk arra, hogy megjelent a keresztények közt a vasárnapünneplés, pedig azok a keresztények apostolok kortársai/utódja voltak. Hol is volt ebben az időszakban a katolicizmus? Tudomásom szerint a protestánsok csak a 4. századtól számítják a pápaság létrejöttét.

@ 3-as

Tévedsz.

Ugyanis a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Isten a szombatot választotta ki a pihenés napjának. Annak a napnak, amit meg kell szentelni.

Viszont semmi olyan kijelentés nincs a SzentÍrásban, hogy a szombatot bármikoris felváltotta volna a vasárnap, és Jézus sohasem adott semmilyen felhatalmazást az egyháznak arra vonatkozóan, hogy megmásíthassa azt, ami a Bibliában - mint Isteni kijelentés - benne van.

Egyébként tudod, hogy egyszer komoly pénzt ajánlott fel valaki annak, aki a Bibliából levezeti, hogy miért a vasárnap az Úr napja, és miért nem a szombat?

(mindezidáig senki sem tudta levezetni...)

"Pusztán azon okból kifolyólag, hogy szerintük nekik VAN hatalmuk fölé menni a SzentÍrásnak, és önkényesen, értelmetlenül megmásítani azt."

-->Ez is amolyan protestáns mende-monda félszerűség. Hát nem a protestantizmus az, aki azt mondja, hogy vissza kell mennünk a kereszténység kezdeteihez? Ha igen, akkor bizonyára érdekes lehet számunkra, hogy az apostolok kortársai, tanítványai és utódjai, hogyan értelmezték a Bibliát. Nos, itt a protestantizmus szavahihetősége itt eléggé meginog. Például sem az apostoli, sem az egyházatyák nem ismerték a Sola Scripturát, de még a protestáns kánon sem volt annyira egyértelmű, ahogy ma hirdetik. Az egyházatyák ugyanis az apostoloktól vették át a hagyományt, amit aztán tovább is adtak. Az apostoli hagyományról - ami hamarabb volt, mint az újszövetségi kánon - maga a Biblia is említést tesz.

@kzs

Nos, éppenséggel te vagy az, aki téved, és olyanokat tanítasz, ami még a 16. századi protestantizmusban sem volt jelen - következésképpen a saját vallási nézeteddel mész szembe:

"Ugyanis a Bibliából egyértelműen kiderül, hogy Isten a szombatot választotta ki a pihenés napjának. Annak a napnak, amit meg kell szentelni."

-->Ezt senki sem vonja kétségbe. A kérdés azonban az, hogy vajon az újszövetségi korszakban is a vasárnap-e az egyértelmű nyugalomnap. Örülök, hogy neked - aki aki bizonyára bölcsnek gondolod magad, ennyire világos - a korai egyházban azért voltak gondok ezzel. Pl talán a 3. században még párhuzamosan ünnepelték mindkettőt.

"Viszont semmi olyan kijelentés nincs a SzentÍrásban, hogy a szombatot bármikoris felváltotta volna a vasárnap, és Jézus sohasem adott semmilyen felhatalmazást az egyháznak arra vonatkozóan, hogy megmásíthassa azt, ami a Bibliában - mint Isteni kijelentés - benne van."

-->Nos, az Egyház ennek ellenére mégis "megmásította azt" ami a Bibliában - mint isteni kijelentés - benne van. A korai kereszténység idején az Ószövetség volt a Biblia, ami viszont előírja a körülmetélkedést és egyéb ünnepek megtartását is. Az apostolok azonban - többek között a jeruzsálemi zsinaton - érvénytelenné tették ezt (Acs 15. fej; Kol 2,16-17).

"Egyébként tudod, hogy egyszer komoly pénzt ajánlott fel valaki annak, aki a Bibliából levezeti, hogy miért a vasárnap az Úr napja, és miért nem a szombat?"

-->Remek, akkor olvasgass itt egy kicsit:

[link]

A félreértések elkerülése végett: Nem mondom, hogy az újszövetségi korszakban szombatot kell ünnepelni, de azt sem mondom, hogy kell. A protestantizmus önkényessége, hogy mindenkinél mindent jobban tudnak, azonnal hiteltelenné válik, ha megnézzük, hogy több tízezer felekezetre estek szét. Arról nem is beszélve, hogy amikor a Bibliát tanulmányozzuk, akkor figyelembe kell venni azt a korszakot is, amibe keletkezett. Az 1-2. században a keresztények közt már megjelenik a vasárnapünneplés. Egy okoskodó protestáns nyilván lesöpri ezt az egészet annyival, hogy "eltértek a Bibliától", azonban egy gondolkodó ember minimum elgondolkodik azok, hogy hogyan lehetséges, hogy azok az emberek, akik az apostolokat személyesen is ismerték, illetve az utódaik voltak, így értelmezték a Bibliát. Nem lehet-e az, hogy az ő értelmezésük a helyes, hiszen ők közelebb éltek az eseményekhez mint mi. Azonban ritka az ilyen józan és kritikai szemlélet, mert sajnos a protestantizmuson belül is eléggé érvényesül a dogmatikai szerű vallási fanatizmus...

@ Előbbi

Figyelj, a protestanizmus valóban azt tanítja, hogy térünk vissza a kereszténység kezdetéhez. Vagyis azokhoz az értékekhez, amiket Jézus és a korai kereszténység nagyjai képviseltek. De ők SOHASEM lépték túl a SzentÍrás kereteit, hanem mindig azt tanították, amit a Biblia mond.

Jézus sohasem buzdított arra, hogy a SzentÍráson kívül mást is tanulmányozzunk, hogy másfelé forduljunk.

Főleg olyanokhoz nem, amik - Isten nevében - olyan tanításokat közölnek, amik ellentétesek a SzentÍrásban foglaltakkal.

Arra sem volt példa, hogy Jézus helytelennek, vagy hiányosnak ítélt volna egy Igét, és rábízta volna a tanító egyházra, hogy majd az kijavítsa.

Nem!

Jézus és a korai kereszténység nagyjai mindig a SzentÍrást hirdették, tehát a Sola Scriptura elvén.

És sohasem kezdtek olyan teóriákat gyártani, ami ellentmondott volna annak, amit a Biblia mond.

Ami pedig az apostoli hagyományt illeti: természetes, hogy vannak. Muszáj hogy legyenek: ilyen pl. a vízkeresztség és az Úrvacsorai közösség. Nyilván hogy ezek rendkívül fontosak, de még ezek is szorosan (vagy legalábbis együtt kéne haladniuk) a Bibliával.

A protestáns kánon is 4 evangéliumot ismer el, plusz János, Júdás, Péter, Jakab és Pál leveleit.

Ami megosztja a véleményeket, az az ún."apokrif iratok", amiket a protestánsok - a tartalmukból kifolyólag - nem tekintenek Isteni ihletettségűeknek.

Kedves kérdező, ne törödj a protestánsokkal ilyen szempontból, mert úgysem böjtölnek többségében... :D

Vasárnap pedig ne böjtölj, mert ha velünk van a Vőlegény, akkor ne gyászoljon a násznép.

Tisztelt kzs!

kommentálnám ezeket a dolgokat, amiket most mondtál. Nyilván mindenkinek joga van abban hinni, amit szeretne, de elmondanám Neked, hogy én miért nem értek veled egyet.

"Figyelj, a protestanizmus valóban azt tanítja, hogy térünk vissza a kereszténység kezdetéhez. Vagyis azokhoz az értékekhez, amiket Jézus és a korai kereszténység nagyjai képviseltek."

-->Nos a protestantizmus valóban szépen indult de Luther után az utódai inkább megbízhatatlanná tennék. Szeretném kifejteni, hogy miért: A protestantizmus valóban szépen indult, azonban Luther utódai megbízhatatlanná tették. Ha jól tudom, maga Luther is azt mondta még életében, hogy többet várt attól a mozgalomtól. Később azonban súlyosbodott a helyzet. Napjainkra ugyanis a protestantizmus darabokra esett, ha jól emlékszem, több tízezer felekezet van. És ha megkérdezed ezeknek a felekezetnek a tagjait, mind azt mondják, hogy a Biblia megértéséhez csupán a Szentlélek segítsége szükséges. Valóban? Akkor ez azt jelenti, hogy a Szentlélek több ezerféleképpen magyarázza a Bibliát? Nincsen ez így jól, arról nem is beszélve, hogy a protestantizmus szeretné elhinni, hogy visszatértek a gyökerekhez, amint azonban majd lentebb látjuk, ez sem igazán történt meg.

"De ők SOHASEM lépték túl a SzentÍrás kereteit, hanem mindig azt tanították, amit a Biblia mond."

-->Ez nem így van. Nézzük az újszövetségi korszakot: Abban időben a "Biblia" az ószövetség volt. Hogy az miből állt, arról majd megemlékezek még 1-2 mondat erejéig később. Nos, azt állítani, hogy az újszövetségi szerzők mindig csak azt tanították, amit a Biblia [jelen esetben az Ószövetség] mondd, nem igaz. Például Júdás levelének szerzője hivatkozik "Énok könyvére" és a "Mózes mennybemenetele" című könyvre. A (Mt 2,23)-ban találunk egy messiási próféciát, miszerint a próféták azt mondták, hogy "názáretinek fog neveztetni.". Protestáns kommentár szerint az őskeresztény tradíció egy ószövetségi jövendölést lát benne, azonban erre nem láttam még bizonyítékot, és a héber betűkkel való bűvészkedést nem is nevezném próféciának. Ez egy szóbeli hagyomány lehetett. Más helyeken Jézus is Pál is felhasznál olyan kifejezéseket, amik az ószövetségen kívüli forrásokban találhatóak meg. Tehát nem, nem csak azt tanították, amit a Biblia mondd. Elfogadták a Biblián kívüli hagyományokat is.

"Jézus sohasem buzdított arra, hogy a SzentÍráson kívül mást is tanulmányozzunk, hogy másfelé forduljunk."

-->Jézus buzdított a Szentírás önálló tanulmányozására is, de ez nem azt jelenti, hogy a "Sola Scriptura" elvet fektette volna le. Jézus a feltámadása utáni 40 napon tanításban részesítette az apostolokat (Acs 1,2-3), és megparancsolta nekik, hogy adják tovább a Tőle kapott tanítást, másoknak is tanítsanak (Mt 28,19). Másrészt a Szentlélek az egyházba is rendelt tanítókat (Ef 4,17). Ez sehogy sem Sola Scriptura... Arról nem is beszélve, hogy Pál kifejezetten felszólított arra, hogy aki a tanítás által megoszlást okoz, azt kerüljék el (Rm 16,17). Ez alapján nem látom megalapozottnak a Sola Scripturát. És hozzáteszem, az ókori keresztény egyházban az Egyházatyák - akik közel éltek az apostolok korához - sem hirdették azt. Azt ellenben igen, hogy a Bibliát az apostoli hagyománynak megfelelően kell értelmezni, és nincs helye egyéni magyarázatoknak. Mielőtt pedig arra gondolnál, hogy ez az eszme, csak a Konstantini fordulat után jelent meg a kereszténység államvallássá tételekor, közlöm, hogy már jóval előtte is ismert volt (Lásd pl Órigenész - i.sz. 230). A Sola Scriptura teljesen idegen volt az ókori keresztény egyháztól.

"Főleg olyanokhoz nem, amik - Isten nevében - olyan tanításokat közölnek, amik ellentétesek a SzentÍrásban foglaltakkal."

-->Ez igaz, azonban az eretnektanítók elkerülése független a Sola Scriptura elfogadásától vagy elvetésétől.

"Arra sem volt példa, hogy Jézus helytelennek, vagy hiányosnak ítélt volna egy Igét, és rábízta volna a tanító egyházra, hogy majd az kijavítsa."

-->Mivel Jézus - mint Teremtő Isten - ihlette a Bibliát, értelemszerűen nem ítélt hiányosnak rajta semmit... Viszont a tanítást az 11 emberre - az apostolokra bízta. Ehhez csatlakozott még később 2 ember, Mátyás apostol és Pál apostol. A korai Egyházban azonban megvolt az egyházi tekintély. Ha az apostolok kimondtak valamit, azt mindenki szó nélkül elfogadta, és nem volt helye vitatémának.

"Jézus és a korai kereszténység nagyjai mindig a SzentÍrást hirdették, tehát a Sola Scriptura elvén.

És sohasem kezdtek olyan teóriákat gyártani, ami ellentmondott volna annak, amit a Biblia mond."

-->Nos, akkor lássuk a bibliai kinyilatkoztatás láncát. Talán így majd érthetővé válik, hogy nincs Sola Scriptura:

Az Atya adott információkat a Fiúnak (Jn 15,15; Jel 1,1) -->A Fiú tanítást adott az apostoloknak (Acs 1,3) --->Az apostolok tanították az Egyházat (Mt 18,19; Gal 1,8) -->Az Egyház a kapott tanítást pedig továbbadja a világnak. Itt sehol sincs Sola Scriptura.

"Ami pedig az apostoli hagyományt illeti: természetes, hogy vannak. Muszáj hogy legyenek: ilyen pl. a vízkeresztség és az Úrvacsorai közösség."

-->Ezek nem apostoli hagyományok, hanem ezeket az ünnepeket Jézus Krisztus alapította.

"Ami megosztja a véleményeket, az az ún."apokrif iratok", amiket a protestánsok - a tartalmukból kifolyólag - nem tekintenek Isteni ihletettségűeknek."

-->Csakhogy evvel az a probléma, hogy kétféle ószövetségi kánon volt, a palesztinai, és az alexandriai, ami tartalmazza a deuterokanonikus könyveket is. Az Egyház ez utóbbit használta. Egyébként meg az, hogy mit tekintenek isteni ihletettségűnek, és mit nem, az megint egy önkényes értelmezés. Csodálkozom például, hogy azt a 27 újszövetségi iratot elfogadják ihletettnek, amire viszont egyértelmű bizonyítékunk van, hogy az Egyház határozta meg, - a Szentlélek segítségével - mint amit kizárólagosan lehet használni az istentiszteleten, és az egyházi életben....