Mit jelent valójában a bálvány imádat?

5ős vagyok,

imádatot bemutatni, vagy valakit hódolattal tisztelni az nem ugyan az

A bálványimádás/ikontisztelet egy eléggé ősi vita a kereszténységben, sőt össz-vallási szinten is. Valóban jól látod, hogy a Tízparancsolat bevezető sorai nem arról szólnak, hogy olyan tárgyakat ne használjunk, amik az Igaz Isten felé viszik az embert, hanem arról szól, hogy ne tiszteljünk istenként olyan tárgyakat, amik nem a Teremtő, hanem a teremtmények, hamis istenek felé viszik az embert. Téves értelmezés az, hogy a normális istentiszteleti tárgyak is tiltva vannak, hiszen csak meg kell nézni, hoyg pár fejezettel később Isten kifejezetten megparancsolja, hogy készítsenek egy rendkívül díszes templomot, amelynek központi helyén van a Szövetség Ládája, amire két faragott angyal került, ami előtt Józsué később leborult imádkozni, és amihez ha avatatlan kéz nyúlt, azt halállal sújtotta Isten.

Krisztus előtt a bálványimádó pogány közegben élő nomád zsidó népet el kellett távolítani a bálványimádástól, hangsúlyozva Isten transzcendens, vagyis nem evilági létét. Csakhogy Krisztus eljövetelének már pont az volt a lényege, hogy ez a transzcendens Isten belépett a világba. Kol1:15 arról szól, hogy Krisztus Isten képe (ikonja, képmása) és maga Krisztus is mondta, hogy aki Őt látja, az látja az Atyát (Jn 14:9). Krisztus óta már nem modnhatjuk, hogy istennek nem akarata az, hogy a mi világunkban létrejöjjön az Ő képmása, aki Rá itányítja az emberek figyelmét. A mi anyagi világunk ugyanis valóban egyfajta természeti távolságra lett teremtve Isten lelki világától (tehát ezt kellett hangsúlyozni Krisztus előtt), de a Teremtés történetéből tudju, hogy a mi világunk is jónak lett etremtve, sőt az egész világ Krisztusra nézve teremtetett (Kol 1:16, de érdemes az egész Kolosszéi levelet elolvasni). Amikor Isten Krisztusban belép ebbe a világba, a korábbi távolság megszűnik, és olyan dolog történik, ami magasan meghaladja minden vallás elképzeléseit. Mert csak a kereszténység hirdeti ilyen tisztán, hogy a kezdetben transzcendens Isten (aki különbözik a világtól) teljesen egyesült a világgal, sőt feltámadása és mennybemenetele lévén végleg áthidalta ezt a távolságot. Sok keresztény sem fogja fel ezt a misztáériumot, és kb. úgy gondolkozik tudatalatt, mint egy zsidó, muzulmán vagy egy hindu, akiknél Isten megmarad a világ fölött, maximum küldöttek lévén lép a világgal kapcsolatba. Krisztus jóval több, mint egy küldött, ő az Atya egyszülötte, aki az egész teremtett világot hordozza. Ő nem teremtmény, hanem egylényegű az Atyával, de magához ölelte emberi születése révén az emberi, teremtményi természetet is. Az Ő megtestesülése a világ újrateremtésével ér fel. Ha nem lett volna valódi ember, akkor Isten nem keresné a valódi egyesülést az emebrrel, ha viszont nem lett volna valódi Isten is, akkor az ember nem juthatna el Istenhez, mert a kettő között továbbra is megmaradna az a hatalmas különbség, ami kezdetben volt.

Na de ez már keményebb teológia, de nem árt ezeket sem megérteni. A lényeg, hogy ha Krisztusnak mondassz igent, akkor az Istennel való olyan szoros, lényegi kapcsolatra mondassz igent, mint amilyet a felfoghatatlanul szerető és mindenható Isten akar Isten és emebr között létrehozni. Ő a tökéletes szeretet, olyan szeretet, ami világokat ível át.

Lehet az Atyát szeretni, de ha nem Krisztuson keresztül szereted, akkor nem érted meg azt sem, hogy az Atya mennyire szeret Téged és az általa teremtett világot. Az Atya szeretetének valódi nagyságát Krisztusban értjük meg.