Jehova tanúi, kiért halt meg Jézus? A 144 ezerért, vagy pedig mindenkiért?

Mindenkiért :)

Jehova ezt igérte Ábrahámnak: "És a te magod által nyer áldást a föld MINDEN nemzete"

Azt tudod, hogy ez a még az Édeni lázadásnál megigért MAG Jézus Krisztusra vonatkozik.

Ábrahám hüséges imádója volt Jehova Istennek, hitéért megkapta ezt a nagy kiváltságot, hogy az ö utódjaként fog megszületni a Mag, vagyis Jézus Krisztus, aki mindenkiért leteszi a váltságáldozatot.

Isten azoknak tartja fenn az emlékjegyekből való fogyasztás lehetőségét (kovásztalan kenyér és a bor), akiket felkent a szent szellemével, hogy „társörökösök legyenek Krisztussal”, velük kötötte meg a szövetséget is (Róma 8:14–18; 1János 2:20). Akkor hát milyen helyzetben vannak azok, akik abban reménykednek, hogy a Királyság-uralom alatt egy világméretű paradicsomban élhetnek majd a földön örökké? (Lukács 23:43; Jelenések 21:3, 4). Mivel ők nem társörökösei Jézusnak, és nincsen égi reménységük, tiszteletteljes megfigyelőkként vannak jelen az Emlékünnepen (Róma 6:3–5).

Az első századi igaz keresztények felkenettek szent szellemmel. Sokan közülük képesek voltak a szellem csodálatos ajándékai közül egyet vagy többet felhasználni, például tudtak nyelveken szólni. Ezért ezeknek a személyeknek nem volt nehéz megtudniuk, hogy szellemmel felkentek-e vagy sem, kell-e fogyasztaniuk az emlékjegyekből vagy sem. Napjainkban azonban ehhez hasonló ihletett szavak alapján dönthető el: „akiket Isten szelleme vezet, azok mind Isten fiai. Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: »Abba, Atyám!«” (Róma 8:14, 15).

Akik fogyasztanak az emlékjegyekből, azoknak ezt méltó módon kell tenniük. Pál apostol világított rá erre, amikor levelet írt az ókori Korintusban élő keresztényeknek. Ebben a városban nem megfelelően tartották meg az Úr Vacsoráját (1Korintus 11:20–22). Ezért Pál ezt írta: „aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően” (1Korintus 11:27). Mit jelentenek ezek a szavak?

Sok korintusi keresztény méltatlanul fogyasztott az emlékjegyekből. Meghasonlások voltak közöttük, és előfordult, hogy néhányan magukkal vitték a vacsorájukat, és az összejövetel előtt vagy alatt fogyasztották el, nemegyszer túlzásba esve. Sem elmebelileg, sem szellemileg nem voltak éberek. Emiatt ’vétkesek lettek az Úr testét és vérét illetően’. Akiknek nem volt mit vacsorázniuk, megéheztek, és elterelődött a figyelmük. Így hát sokan tiszteletlenül fogyasztottak az emlékjegyekből, és úgy, hogy nem tudatosult bennük teljesen az esemény komolysága. Nem csoda, hogy ítéletet vontak magukra (1Korintus 11:27–34).

Azért vehetik csak a "kiváltságosak" ahogyan megnevezed magukhoz a kenyeret és a bort, mert velük van megkötve az Újszövetség. Ök fognak a Jézus Krisztus igérete szerint és a Jelenések könyve jövendölése szerint uralkodni a Föld felett 1000 évig mint királyok és papok.

A Bibliában az is le van írva, hogy akik méltatlanul veszik magukhoz ezeket a szimbólumokat vétkeznek.

De kérlek, ez nem jelent nekünk, akik földi reménységgel bírunk egyáltalán semmilyen hátrányt.

Nekünk a Földi paradicsom van megigérve. Nem vagyunk vesztesek semmiben sem, sem lenézettebbek.

Jézus Krisztus úgy beszél rólunk mint a "más juhokról".

Az a jövö áll elöttünk, ami várta =Ádámot és Évát= utódjaikkal együtt, ha engedelmesek maradtak volna.

Nem a meghalásra, a kínra volt az ember teremtve :)