Japánban, ahol elfogadott a homoszexualitás, azok az emberek mind a pokolra kerülnek, lehetnek akármilyen jók?

Nem az számít, hogy az emberek mit mondanak. Ha én ezen elmélkedek, akkor mindig Jézus Krisztus nézőpontjából vizsgálom a dolgot. Ugyanis csak az számít, hogy ő hogyan dönt. Itt nem részletezem hogy ezzel kapcsolatban milyen dolgok zavarnak engem szellemileg, de hogyha hiszünk abban hogy az Isten szeretet, akkor az ő oldalán nem lehet ok az elkárhozásra, akkor sem, ha az illető nem tudott megtérni. Ok csak az ember oldalán lehet.

Vannak dolgok, amiket nem tud összerakni az ember, például még régen olvastam Lester Sumrall látomását a pokolról, és gondoljunk bele, ha tényleg papírforma szerint úgy csinálná Isten a dolgokat, ahogy abból ki lehet venni, akkor szép számmal lennének emberek, akiknek fogalmuk nem lenne, hogy miért kerültek a pokolba. Állítólag ezért halt meg Jézus, hogy ne legyen ilyen, mert más oka nem volt rá.

Ha az Isten végig tudja nézni, hogy egy ember a saját hibáján kívül kárhozik el, akkor semmi szeretet nincs benne. Igazság és jogosság lehet, de szeretet nincs. Akkor a többi embert miért mentené meg? A többi az duma. Szerintem nem nézi végig. A földi szenvedést ne keverjük ide, mert az egy kicsit más. Például véget ér. Igazából meg kell jegyezni, hogy Isten és ember közötti bármilyen pozitív tranzakció csakis a szereteten alapulhat, mert tartozni nem tartozik Isten senkinek sem. Nincs az ember abban a helyzetben, hogy az Istent megítélje. Ezért írtam, hogy Ő a végső biztosítéka mindennek. Amit az előbb írtam, az egyszerű ténymegállapítás volt. Lehet egy kicsit arrogánsnak tűnök, ennek is megvan a maga oka.

Tehát én továbbra is azt mondom, hogy az embernek személyesen kell Istenhez mennie, nem ilyen dolgokon kell elmélkedni. Ehhez persze elengedhetetlen a Biblia, de ugyanakkor a személyes kapcsolat szintén elengedhetetlen. Ha nincs biblia, könnyen félrevezethető az ember (ha viszont nincs személyes kapcsolat, akkor a biblia trónjára egy démon is felülhet akár, mint az nálam történt, erre szoktam utalgatni némely válaszomban, mert sokszor nem tudom ezt megkerülni).

Néha az ilyen kérdések mögött azt látom, hogy némely ember valamiért nem akar valamilyen dologról lemondani, ami bűn, és a többi dologgal akarja magát igazolni. Én a lelkiismeretre való hallgatást javaslom, mert a homoszexualitásban akkora gonoszság van, hogy úgy megüti az ember szellemét, mintha egy busszal belemennél egy 70 centis kátyúba. Azt látom, hogy emberek bizonyos szellemi behatásokra úgy megvadulnak erkölcsi szempontból (meg más szempontból is), hogy elképesztő. És ide tartozik a "homoszexualitás szent és nemes ügye" mellett küzdő világméretű, hogyisfogalmazzak, csoportosulás is.

(És akkor még én gyötrődök azon, hogy el fogok kárhozni, mert ez a romlott, átkozott szellem még mindig nem tűnt el az életemből, és ennek van egy erkölcsi hozadéka. Elegem van ebből a szellemi birodalomból, aminek Sátán a feje. Azért tértem meg ba zmeg, hogy az Istenhez mehessek, ahol biztonság, örök nyugalom van. Erre fel attól a szellemtől kellett volna a legelőbb megszabadulni, akiről azt hittem, hogy a Szentlélek. Mert megvolt aki betegye a kaput nekem. Ezért golyózok állandóan én is ezen, mert gyakorlatilag olyan megmentésre van szükségem, mint egy félrekú rás után abortált magzatnak. Még egy semmitmondó, alap életszínfonalért is annyit kell küzdenem szellemileg, hogy más már rég kényszerzubbonyban feküdne a pszichiátrián. Még a végén tényleg ott végzem. Na ennyit rólam, ez egy nagyon zárójeles megjegyzés volt).

Ezt tudom a témához hozzáfűzni.

A pokolra azok kerültek, kerülnek többségében, akik nem hittek, hisznek benne.

Nem tudom, hogy oda kerülnek-e, vagy csak a tisztítótűzbe.

Nem bűn a homoszexualitás.

Olyan nincs, hogy akármilyen jó. Valaki vagy jó vagy gonosz. A gonoszok a pokolba kerülnek.