Egyes indiai istenségeket miért kék bőrrel ábrázolnak?

India gazdag volt aranyban és ezüstben is. Az arany ivása nem okoz semmilyen problémát, de ha az ezüst a bőr pigmentek rendellenes működését okozza és kék lesz az ember bőre tőle. Ez egy visszafordíthatatlan mellékhatása az ezüstnek.

Az ezüst ezen kívül szakrális (értsd, vallásos), tartalommal is bír.

[link]

Anonymus

A kérdés helyes, mivel nem csak Krisnát ábrázolják kék színnel, hanem Rámát, Visnut, Sivát és olykor Kálít is. A kék színnel való ábrázolás nem csak a hinduizmusban ismert, hanem a buddhizmusban is, de a görögök is használtak kék színt egyes istenszobrok festéséhez.

A kék színnel való ábrázolás szimbolikus, nincs köze az emberek bőrszínéhez. Egyes mitológiai alakokat vörössel, másokat fehérrel, megint másokat feketével vagy kékkel ábrázolnak, de léteznek zöld vagy sárga és egyéb alakok is (a buddhizmusban közismert a zöld Tárá ábrázolás). Az indiai művészet nem naturalista, hanem a szellemi tartalom kifejezéséhez igazítja az ábrázolás minden tulajdonságát.

A vita, miszerint fekete vagy kék-e, majdnem értelmetlen, mivel Krsna kékesfeketét jelent, egy olyan feketét, amely sötétkékbe hajló és fordítva. Hasonló a helyzet Kálí esetében. Ezt olykor kéknek, máskor feketének ábrázolják.

Sivát kék torokkal vagy teljesen kék arccal/alakkal szokás ábrázolni: „Az Úr Siva torka kék, mert megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani. Siva, torkában tartva az óceánnyi mérget, megmentette az élőlényeket a pusztulástól. Torka e méreg hatására kékült meg, s azóta Nilakanthának, »kéktorkúnak« is nevezik.”

Ez és más leírások arra engednek következtetni, hogy a kék (kékesfekete) szín az átalakított mérgekre, a sötét és pusztító erőkből transzformatív erőfeszítéssel létrehozott szellemi (szattvikus) minőségekre utal. Egyúttal az éjszaka, az ég és a tenger színe: a végtelenséget, a megnyilvánult dolgokon túli lényegiséget közvetíti.

A buddhista művészetben szintén szokás a fő alakokat kék színnel ábrázolni. A buddhista ikonográfiában például Aksóbhja rendszeresen kék színű.